Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Cédé | Dévédé | Koncert | Könyv ]


Sosztakovics plusz
Az NFZ és a Rádiózenekar koncertje

Szerző: Lehotka Ildikó
2013. május 26.

 Néhány nap eltéréssel három Sosztakovics-szimfónia szerepelt három zenekar koncertjén öt nap alatt, ami igazán ritkaság. Sosztakovics életműve is kezd egyre elérhetőbbé, ismertebbé válni, lecsengett az az idő, amikor a szovjet szerzők műveit túlzott kritikai megnyilvánulásokkal fogadtuk. Zenéje sajátos szín a palettán, bőségesen kiérezhető a komponista életének nehézsége, a hatalomhoz való viszonya (megbélyegzés, kegyvesztettség, a zsdanovi kultúrpolitikához való kényszerű idomulás), az érzés, mely kettős; az életben maradásért kellett dolgoznia.

A Concerto Budapest nyitotta a szimfóniák sorát, az op. 103-as, Az 1905-ös év alcímű XI. szimfóniával, a Nemzeti Filharmonikusok a szintén nagy hatású, szintén harcot, háborút (is) megjelenítő XIII. szimfóniát játszották május 9-én. A Babij Jar alcímű, öttételes mű letaglózó, témája a holokauszt legnagyobb tömeggyilkossága, melyről az emberek nem beszél(het)tek, Jevgenyij Jevtusenko versének megírásáig. Több mint 30 ezer ukrán zsidót végeztek ki a nácik Babij Jarban, 1976-ig még csak emlékművet sem állítottak. Jevtusenko 1961-es versei az egy évvel később komponált nagy apparátust, basszusszólót és férfikart foglalkoztató szimfóniában kaptak szerepet. A versek bőségesen tartalmaznak mára megmosolyogtató sorokat, „Ó, én orosz népem, tudom, hogy internacionálisnak születtél”, vagy az „orosz emberek szövetsége”, de Jevtusenko azt is írja, hogy az internacionálé csak akkor igaz, ha nincs antiszemitizmus. A kivetítőn olvashattuk a sorokat (Sosztakovics keresztnevét pontatlanul láthattuk [Dimitrij], az apai név pedig nem szerepelt).
 A Nemzeti Filharmonikusokat a Moszkvában Michail Jurowski vezényelte, a karmestert tartják a Sosztakovics-művek egyik legjobb dirigensének (családja a zeneszerző közeli barátja volt). Valóban nagyszerű előadást kaptunk, tökéletesen kifejezve a világégést az első (Babij Jar) tételben, a piccolo sikító hangja, az angolkürt reménytelenséget kifejező szólója is erősítette a letargikus hangulatot. A Humor feliratú tétel gyilkos humora, az indulószerű zenei anyag is nagyszerűen, változatosan szólalt meg, a III. (A boltban) üvegcsörrenései, -zörejei, a következő (Félelmek) a mélyvonósok, ütősök által kifejezett valóban rettenetes érzéseket keltő zenei anyag („…félelmek siklottak mindenütt”) hihetetlen plasztikusan szólalt meg. Szép volt a zárótétel (Karrier) ironikus valcere, a fugato pergése, a hangzásarányok mind az öt tételben. Fokanov Anatolijnál jobb, autentikusabb énekest nem is találhattak volna, és nem csak a szöveg kiejtésére gondolok, láttatóan mutatta be a szimfóniában rejtező vagy éppen nyilvánvaló történéseket. Zenei megoldásaira csak a legjobbakat mondhatjuk, árnyaltan, ha kellett, hangját nem kímélve énekelt. Egy énekesnek minimális lehetősége van egy szimfonikus műben kihasználni a színpad adta lehetőségeket, Fokanov gesztusrendszere illett a műhöz (maga is élt a Szovjetunióban). Talán sosem láttam-hallottam az énekest ennyire kifejezően énekelni, élni, átélni a színpadon. Remek volt.
A Nemzeti Énekkar férfikara (és más együttesekből érkezett énekesek, lévén minimum 40 tagot írt elő Sosztakovics) tömör hangon, szintén láttatóan énekelte az unisono zenei anyagot (csak kétakkordnyi rész kivételével).
Egészen más hangulatú az MR Szimfonikusok által két nappal később játszott IX., Esz-dúr szimfónia: sziporkázó, prokofjevesen szellemes, az I. tétel úttörőzenéje szinte nevetést fakasztó. Itt sem hiányzik a cirkuszi zene, az indulójelleg, a mélyben azért pillanatokra feltűnik a kétségbeesés, a IV. tétel elején a mélyrezesek drámai hangzása. Nem véletlen: Sosztakovicstól olyan szimfóniát vártak, mellyel trilógia születhetett volna a két előző szimfóniával karöltve. A szimfónia sorszáma is arra kellett volna predesztinálja a szerzőt, hogy olyan méretű és hangulatú mű születhessen, mint Beethovené, de ez a szimfónia nagyon rövid. A Sztálin által várt „nemzeti kilencedik … négyszeres fúvóskarral, kórussal és szólistákkal” nem született meg, Sosztakovicsot viszont 1956-ig visszavonulásra ítélte a szatirikus darab.
Az MR Szimfonikusokat Vajda Gergely vezényelte az évadzáró koncerten, nagyon jól kiemelve a humoros-szatirikus részeket, remek hangzásaránnyal, dinamikai megoldásokkal. A darab felépítése is nagyon jó volt, a különféle tempók mind jól illusztrálták a szerzői elképzelést. A zenekar, eltekintve néhány pontatlanságtól, különösen a hegedűk részéről, energikusan szólt, a hangszerszólók tetszettek.
A zenekar Beethoven IX. szimfóniájával állította párba a Sosztakovics-darabot, rámutatva a két kilencedik szimfónia gyökeres ellentétére. Himnikus hangvétel, magvas zenei gondolatok, énekkar, énekes szólisták szereplése teszi a művet emblematikussá. A d-moll szimfónia ezen az esten is a műnek megfelelő, gyönyörű tolmácsolásban szólalt meg, a zárótétel különösen felkavaróan: a zárás eksztatikus volt, Cserna Ildikó szopránja éterien csengett, csodálatos dinamikával, Kovács István nemes hangja nagyszerű kifejezésmóddal párosult, a két szélső szólamot még nem hallottam ilyen érzékeny tolmácsolásban. Ócsai Annamária és Horváth István közreműködése szintén nagyszerű volt.
Az NFZ Csajkovszkij Vonós szerenádját választotta a szimfónia mellé, a kissé túljátszott mű frenetikus előadásban szólalt meg. Nem kamara-zenekari apparátust hallottunk, a hangzás viszont illusztratív volt: csodálatosan omló dallamok sorakoztak, élettel töltődött meg a szerenád. A lassú bevezetésben a brácsaszólam belső mozgása fantasztikusan vitte előre a darabot, egyáltalán, a belső szólamok a darab során pontosan adagolva jelentek meg, a gyors szakasz felelgetős részében jólesett a kicsit mozgalmasabb tempó. Nem hiányzott az áttört hangzás sem, a nagy létszám ellenére, a basszus különösen finoman szólalt meg. Szép volt a III. tétel édesen csorgó dallama, a piano zárás, a záró Finale a sok pontatlanság ellenére sziporkázott, a pregnáns ritmika, a felelgetés átgondoltságra utalt. Nem haknidarabot hallottunk, nem egy elcsépelt, hanem egy könnyed, izgalmas, tartalmasan szórakoztató művet.


Oldaltérkép