Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Cédé | Dévédé | Koncert | Könyv ]


Kőszobortól a lánykáig, Schuberttől Beethovenig
A PFZ koncertje

Szerző: szabói
2013. május 19.

 Frankl Péter közreműködésével tartott koncertet A zongora arca elnevezésű bérleti sorozatában a Pannon Filharmonikusok együttese, Vass András vezényletével. A sorozatban Bogányi Gergely, Ránki Dezső és Fazil Say játékát hallhattuk, Frankl Péter zárta a budapesti eseményeket. Kétségkívül Frankl Péter zongoraművész játékára voltak a legtöbben kíváncsiak, az összes jegy elkelt (bár maradtak szabad ülések). A műsor-összeállítás sem tematikus, sem különleges nem volt, hacsak Schubert A halál és a lányka vonósnégyesének zenekari átiratát nem vesszük annak.

Mozart Don Giovanni című operájának (K. 527.) nyitányára gördült fel a képzeletbeli függöny, Mozart zenéje mindig kellemes, kiegyensúlyozott, még akkor is, ha halálról, drámáról ír a zeneszerző. A nyitány lassú bevezetése sugallja a démoni végzetet, a hagyományosan szonátaformájú gyors szakasz pezsgő, tele életerővel. A Pannon Filharmonikusok együttese tolmácsolásában egy steril művet hallottunk, a lassú bevezetés nélkülözte a drámaiságot, a belső szólamok – a második hegedű tizenhatodai például, melyek tipikusan a vészjósló hangulatot fokoznák – nem vitték előre a művet, nem éreztük az iszonytató, egyre lejjebb szálló mélységet. A különféle skálamenetek, az alattuk lévő akkordok csak zajlottak, nem feszítettek. A gyors szakasz hegedűpontatlanságai mellett a pilinckázás jellegű hangzás tűnt fel, bátortalan, tónustalan volt a nyitány, a hangsúlyokkal túl takarékosan bánt Vass András, a belső szólamok mintha hiányoztak volna. A cezúra nélküli megoldások és a témák visszatérésének előkészítetlensége sem tett jót a nyitánynak.
Schumann a-moll zongoraversenye (op. 54.) szintén nagyon szép darab, sokszor költői, máshol kellemesen érzelmes, a zenei anyagból érződik, hogy Schumann szeretett felesége, Clara számára komponálta. A versenymű előzménye egy koncertfantázia volt, melyet négy évvel később, 1845-ben használt fel a háromtételes műhöz.
Frankl Péter szólójával hangzott el a különös szépségű koncert, a világhírű zongorista a lágy szakaszokat nagyon szépen, érzékenyen tolmácsolta. Frankl végig figyelt a zenekarra, sajnos, ez fordítva nem történt meg. A zenekari játék gyakran pontatlan volt, a karakterek másképp szóltak a zenekaron a zongoraszóló témabemutatásai után. Soknak tűnt a bőgő az első tételben, a második tétel csellódallama mindkétszer félénken szólalt meg, a kétvonalas C-re óvatoskodva, hamisan csúsztak fel. A jellegzetesen schumanni dallamú fugato sem kapott szép előadást, súlyt.
Szünet után Schubert d-moll vonósnégyesének átiratát hallhattuk, nagy sikert aratott a zenekar és a hangszerelő, a pécsiek hangzása itt volt a legszebb, legkifejezőbb.
Nehéz feladat hangszerelésre vállalkozni, bár sok darabnak van új letétje, az esetek túlnyomó többségében az eredeti az, ami a legjobban kifejezi a szerző elképzelését, és nem biztos, hogy egy mű az eredetitől eltérő instrumentumokkal való megszólaltatása visszaadja-e azt az atmoszférát, ami belengi a kompozíciót. Talán az impresszionista műveknél a legszerencsésebb egy-egy hangszerelés, maga a stílus az, mely engedi a finom árnyalatokat, hangszíneket.
Ha valaki nem ismeri Schubert d-moll vonósnégyesét, legalábbis az első tételt (a hasonló című, 1994-es Polański-filmből), azt gondolhatta a nyitóütemekből, a vastag, rezesekkel, timpanival dúsított megoldás miatt, hogy egy ismeretlen, heroikus Beethoven-nyitányt hall. A 15. ütem triolái hol a vonósokon, hol a rezeseken szólaltak meg, ellentétes karaktert sugallva, nem szerencsés így megtörni a folyamatot. Vastagnak tartottam a visszatérést, a melléktémát kürtök játszották ez esetben (az expozícióban a klarinétok).
A nevezetes g-moll lassú tétel, melynek a Matthias Claudius szövegére írt dal szeletei adják a témát, fafúvósokon szólalt meg (klarinétokon és fagottokon), katonai temetési menetet idézve. Az első variáció dallama a fuvolára íródott, a triolák a fafúvókra, a mendelssohni tündérzenét idézve, majd hegedűszólót is hallhattunk. A második variációban a dallam a csellóké eredetileg is, a koncerten nem szólalt meg tisztán, fölötte egy technikai gyakorlattá vált fuvolaszólót hallottunk (Schubert nem véletlenül írta hegedű számára ezt a részt). A harmadik variáció hangszerelése vaskos indulót sugallt, a következő bécsieskedő, hercigeskedő édes kis semmiséget, majd pasztorális hangulatot (óhatatlanul újra Beethovent idézve a közönségnek).
A dühös-dühödt Scherzo indulatos vonós hangszeres kezdését fellazították a fafúvósok, a Trióban ismét hallhattunk technikai gyakorlatot fuvolára. Ez a tétel is beethovenes áthallásokat hozott. A 6/8-os Presto hangszerelése volt talán a legegyenletesebb, érdekes módon a tétel végi stretta a Don Giovanni forgatagára rímelt (ahogy a d-moll hangnem a Kőszobor-jelenetre).
Schubert és Beethoven zenei rokonsága közismert, ebben a hangszerelésben szinte megtévesztő allúziókat hallottunk. Így lett Schubertből Beethoven, vonósnégyesből szimfónia; ez a kvartett már nem az a mű, ami Schubert legbensőbb énjét tárja a világ elé. Aki nem ismeri az eredeti változatot, valószínűleg más véleményen van, izgalmas hangzású így a mű, mely a vonósszekció mellett párosával használt fafúvósokat, két trombitát, négy harsonát és kontrafagottot tartalmaz (talán Liszthez áll legközelebb ez a fajta felrakás).
Nemrég egy internetes újságban kifogásolták az egyik együttes műismertető szórólapját, most is meg kell tenni ezt. A helyesírási pontatlanságok mellett például opusszámot csak a versenyműnél látunk, azt is a szövegben.


Oldaltérkép