Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Cédé | Dévédé | Koncert | Könyv ]


Iseumi házasság – Mozart: Figaro házassága

Szerző: szabói
2012. augusztus 12.

 A nyári szabadtéri események között is kiemelkedőnek ígérkezett az Iseumi Szabadtéri Játékok opera-előadása. Az egyik legnépszerűbb darab, Mozart Figaro házassága szólalt meg, neves szólisták közreműködésével, a Savaria Szimfonikus Zenekart Vashegyi György vezényelte, az előadás rendezője Káel Csaba. Az Iseum kitűnő helyszín, a Kőtár hatalmas üvegfalának egy részére vetítették a kertet, de magára az épületre is képeket, festményeket, többek közt Watteau-éit is. Az este fél kilences – illetve a megnyitóbeszédek miatt – kilences kezdés sem tartotta vissza az embereket az előadástól, telt ház volt.

Beaumarchais komédiájának 1778-as párizsi bemutatója hatalmas botrányt kavart, a mű forradalmian merésznek számított, egyfajta társadalomkritikának. A német fordítás hamarosan hozzáférhető lett Bécsben, de II. József betiltotta a színrevitelt. Az akkor még az udvarnál dolgozó Da Ponte, miután megírta Mozart számára a librettót, megmutatta az uralkodónak, aki bár ellenezte az opera cselekményét, végül engedélyezte a bemutatót, melyet 1786. március 1-jén tartottak Bécsben.
A négyfelvonásos vígopera zenéje minden egyes alkalommal csodálattal tölti el a hallgatót, mindig talál újat az is, aki hangról hangra ismeri a darabot. Kiegyensúlyozottság, az érzelmek magas fokú ábrázolása jellemzi az operát, még akkor is, ha a stílus kifejezőereje nem közelítheti meg a romantikában használt zenei nyelvezetet. Mégis tökéletesen érezzük a Grófné fájdalmát, Figaro talán jogos féltékenységét, bosszúvágyát, a komikumot, az iróniát.

  
 

Az opera cselekményének kulcsszerepét, Susannáét Csereklyei Andrea énekelte, érzékenyen, szépen, kihasználva a karakter adta lehetőségeket. Talán kevésbé volt tűzrőlpattant, mint ahogy képzelnénk, talán kevésbé cserfes, és egyáltalán nem magabiztos, öntudatos, inkább a lírai pillanatokban teljesedett ki. A legjobbnak és egyben az előadás csúcspontjának a harmadik felvonásbeli Levélkettőst éreztem, fantasztikus hangulatot teremtettek Rost Andreával, ehhez a látvány (és a szabad tér varázsa) is hozzájárult.

  
 

Figaróként Kovács Istvánt hallhattuk, a hangja gyönyörű, éneklése – ahogy Csereklyeié is – biztos, pontos volt, de a ravasz, féltékeny, néha bosszúszomjas figurát nem érzékeltette. A Non più andrai kezdetű ária határozottsága hiányzott nála, a katonazenekart idéző fúvószenekari rész elsikkadt (bár Megyesi is vezényelt, a nézők nagy örömére). Kovács István nem erre a szerepre predesztináltatott, Grófként valószínűleg erőteljesebb hatást keltett volna. Érzésem szerint Kovács István az arisztokrata karaktereket – ahogy például a Don Giovannit vagy a Kékszakállú herceget – formázza jól.
Ez alkalommal Busa Tamás énekelte Almaviva szólamát, egy kis megbicsaklástól eltekintve jól, érzékletesen. Sokkal meggyőzőbbnek tűnt számomra, mint Figaróként az operaházi előadáson, jobban kibontotta a szerepet, élt a pódiumon. Rost Andrea volt a megcsalt, mély fájdalmú Grófné, az énekesnő egy érzékeny, megsebzett nőt vetített elénk. Hangja légies, nagyon szép, de ő sem tudta megmutatni a Grófné árnyalt tulajdonságait, bár jóval kiforrottabbnak éreztem, mint az Operában. Sem a Porgi amor, sem a Dove sono kezdetű ária nem hatott revelációként, a Levélduettről viszont csak a legjobbakat mondhatjuk.

 

 

Heiter Melinda Cherubinója tetszett, a fiatal fiú hevességét, szerelemvágyát nagyszerűen hozta. Heiter hangszíne szép, annak ellenére, hogy a két nagyobb áriáját (illetve ariettát) még nem úgy énekelte, ahogy a legnagyobbak (a Voi che sapete díszítését már Bartolitól ismerjük), kárpótolt színpadi jelenlétével, szertelenségével, humorával. Megyesi Zoltán két szerepet is énekelt, felvillantva a humort, a nemszép-éneklést is vállalva. Marcellina szólamát Gál Erika tolmácsolta, nagyon jól, ahogy a többi kisebb szerep formálása is nagyszerű volt, ki kell emelni Hábetler András színpadi jelenlétét.

 

 

A Savaria Szimfonikus Zenekart Vashegyi György vezényelte, sajnos elkerülhetetlen, hogy ne kelljen használni szabadtéri előadásokon a technikát. Egy-egy szólam helyenként jobban kiemelkedett, mások elsikkadtak, és pontatlanságok is jócskán akadtak, a nyitány zakatolása, pezsgése kissé megtört. Nem könnyű olyan együttesnek egy opera zenekari szólamát játszani, melynek nem ez a profilja, a szombathelyiek azonban állták a sarat. Vashegyi rámutatott egy-egy zenei részlet szépségére, egységes, színvonalas előadást hívott létre, be-becsempészve egy-egy extra díszítést (miért csak ennyit?). A zenei megvalósítás – a kifogások ellenére – magas színvonalú, nekem a rendezés is tetszett. A szereplővezetés dinamikusan mértéktartó volt, a helyzetkomikumokat, a bújócskázást a rendező jól érzékeltette. Díszletként (díszlettervező: Szendrényi Éva) mindössze egy karosszék és egy láda szolgált, a jelmezek (Andrea T. Haamer  munkája) viszont igen színesek, szépek (Marcellina esetében túl tarka, tükrözték az adott figura karakterét), a vetített képek is fokozták a hangulatot.
Kellemes estét tölthetett el a néző az Iseumban augusztus 7-én, remélhetőleg jövőre is létrejöhet hasonló színvonalú előadás.
 

Susanna: Csereklyei Andrea
Figaro: Kovács István
Grófné: Rost Andrea
Cherubino: Heiter Melinda
Gróf: Busa Tamás
Basilio/Don Curzio: Megyesi Zoltán
Marcellina: Gál Erika
Bartolo: Szvétek László
Barbarina: Sáfár Orsolya
Antonio: Hábetler András


Oldaltérkép