Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Cédé | Dévédé | Koncert | Könyv ]


Romantikus olvasmányok hangokkal
A Rádiózenekar koncertje

Szerző: Lehotka Ildikó
2012. január 19.

Vajda GergelyVajda Gergely, a Rádiózenekar nemrégiben kinevezett vezető karmestere érdekes műsorral mutatkozott be az Olasz Intézetben megtartott hangversenyen. A Romantikus olvasmányok elnevezésű koncert a romantika és a kortárs zene világába kalauzolta a hallgatót, érdekes volt a reflexiókat észrevenni mind a romantika és kortárs és XX. századi zene, mind a XX. század zenéje, kortárs zene-romantika kapcsolatában. Előre- és visszautalásokban tehát elmerülhetett az érdeklődő, indokolt és különösen izgalmas volt az első látásra furcsa műsorszerkezet.

Vidovszky László Romantikus olvasmányok no. 2. című darabja sok izgalmas pillanatot nyújtott az Olasz Intézetet zsúfolásig megtöltő közönségnek. A mű szépséges pillanatokban bővelkedett, a szemlélődő, lágy zenét a „mozgásrendszerek egyfajta újraolvasatának” szánta a szerző. Az eredetileg kamarazenekarnak írt kompozíció zenekari változatában egy tétel elmaradt, egy másik, az első megismétlődött. A háromtételes mű igazán szép volt, az előadása is, talán a középső tétel mély, vallomásszerű hangulata tetszett a legjobban. A különféle hangszerelési megoldások, a finom, sokszor megejtően szép hangszínek rendkívüli gondossággal szólaltak meg a Rádiózenekar tolmácsolásában. Vajda Gergely értelmezésében plasztikussá vált a mű.
Mendelssohn Hegedűversenye igen népszerű mű, sikere máig töretlen, köszönhetően az áradó dallamoknak, és nem utolsósorban a hegedű minden tartományát kihasználó darabban a virtuozitást, a megejtő hangszínt is tökéletesen meg tudja mutatni az előadó. Az 1845-ben először felcsendülő versenymű szólistája Oláh Vilmos, a Rádiózenekar koncertmestere volt, technikai tudása nagyszerű, a versenymű szépen is szólt. Előadásában nem fedeztünk fel újdonságot, a megbízhatóságra törekedett. Gyakran vett gyorsabb tempót, valószínűleg az izgalomtól, a lassú tétel kantilénája nem csordult túl, nem éreztük a nyugalmat, vagy éppen az izgalmat a dallam mögött. A művész hegedűhangja gyönyörű, de távolságtartása miatt csak csodálni tudtam, szeretni nem. A harmadik tétel pezsgése is hiányzott számomra, a zenekar viszont gyönyörű íveket játszott, különösen a középső tétel finom érzelmességét emelem ki. Oláh Vilmos ráadásként egy virtuóz művet játszott, Locatelli Labirintusát, lehengerlően tökéletes vonótechnikával, melyet a Mendelssohn-műben is észrevehettünk, ott is a virtuozitás került előtérbe.
 Szünet után a megunhatatlan Oberon-nyitány szólalt meg, maga az opera, a benne megfestett természetábrázolás sokáig útmutatóként szolgált a zeneszerzőknek. A Rádiózenekar előadásában a nyár esti varázs, a szerelem ábrázolásának pittoreszk leírását hallottuk. Szépen szólt a cselló szólam a lassú bevezetésben, az ábrándos klarinétszóló, jól megfogott hangsúlyokat, dús dinamikai íveket játszott a zenekar.
Sztravinszkij A tűzmadár című szvitje az a mű, mely egy zenekar képességeit, összeszokottságát megmutatja. A darab nagyon nehezen fogható meg, annak ellenére, hogy mind az öt tétel színes, élvezet hallgatni. A Rádiózenekar valószínűtlenül halkan, éppen csak érzékelhetőn indította a Bevezetést, a komorságot, baljós hangulatot tökéletesen bemutatva, a fafúvósok villongásai, a sejtelmes üveghangglisszandók után a hathangos téma nagyon jól szólt. A tűzmadár táncának színei, a röpködés, a villanások, a Kascsej király ördögi vonásait leíró tétel (és a közepén a gyorsítás) nagyon jól készítette elő a Berceuse-ön keresztül az egyetlen, tizennégy hangos motívumból építkező, elementáris erejű H-dúr Finálét. Vajda Gergely az utolsó két motívumismétlést staccato kérte a zenekartól, egy másik változatban így szerepel, így jobban kidomborodott a hihetetlen jól megírt hétütemes záró akkordtömb-sor.
Vajda Gergely nem először áll a Rádiózenekar élén, személyében karizmatikus zenészt ismerhetett meg a közönség. Zeneszerzőként, karmesterként, a kortárs zene elkötelezett híveként, értő tolmácsolójaként helye van a magyar zenei életben.

Link
Hang-festés 
Álmok, mese – Eötvös Péter: As I Crossed a Bridge of Dreams
Háború és játék

Perényi Miklós és az UMZE

Rendezők diadala. Eötvös Péter: Radames
Ősbemutató a 6-os stúdióban. Vajda Gergely: Barbie Blue
Interjú Vajda Gergellyel, a kaliforniai Music in the Mountains Festival művészeti igazgatójával
Mi is a szó? Mi is a zene? Carter 100 – az UMZE hangversenye
Snatches – Eötvös Péter és a palackposta


Oldaltérkép