Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain



A II. Operaverseny egyik nagy ígérete – interjú Nyári Zoltánnal

Szerző: Lehotka Ildikó, fotó: leho
2009. június 1. 6.56

Nyári ZoltánMájus 29–30-án zajlott a szegedi REÖK-ben, a Korzó Zeneházban és a helyi Nemzeti Színházban a II. Operaverseny és Fesztivál a Mezzo Televízióval 2. fordulója, ahol a zsűri kiválogatta a döntőbe kerülő énekeseket. Nyári Zoltánnal Telihay Péter extra workshopja után beszélgettünk. Addigra a nagyon meggyőző produkciókat bemutató énekes már Alföldi Róbert és Nadine Duffaut műhelymunkáján is részt vett. Akkor még nem tudtuk, hogy két szerepben is (!) továbbjutott.

– Nagyon tetszettél három rendezőnek is.
– Azt gondolom, hogy azért, mert a többségükkel már dolgoztam, talán a zeneigazgatók kíváncsiak rám.

– Először a szerepekről kérdezlek. Mit énekeltél a közelmúltban?
Lenszkijt énekeltem a Magyar Állami Operaházban
, Turiddut Győrben tavaly. Most az Operában vagyok magánénekes.

– Külföldre hívnak?
– Ha hívnak, megyek, idén is voltam, jövőre is van meghívásom, szilveszterkor, újévkor lesz koncertem.

– Oratóriumokon, dalesteken énekelsz?
– Oratóriumokat, rekviemeket nagyon szívesen énekelek, legutóbb Webber Requiemjében, Dvořák Requiemjében énekeltem, de Mozart Requiemjét, Mendelssohn Paulusát, Dvořák Stabat materét is. Nagyon szeretem ezt a műfajt, ott aztán csak énekelni kell, nagyon szép dolog.

– Van kedvenc szereped?
– Azokra nagyon készülök, arra lassan kell készülni. Az olyan, mintha a szerelmével készül találkozni az ember. Fell kell rá készülni, lassan. A Lammermoori Luciából Edgardo, nagyon szeretném, a Traviatából Alfréd. Most már tudom, mit csinálnék a Rigolettóban, ha újra szerepelnék benne, tudom, miért jó szerep a mantovai herceg. Azon kívül, hogy nagyokat lehet benne énekelni. Most már megvan a koncepcióm, hogyan, miért, mit csinálnék a szereppel. Izgat, hogy mit lehet benne eljátszani, hogy túl vagyok néhány előadáson.

A délelőtti bemutatkozáson A délutáni workshopon 

– A barokk zene foglalkoztat?
– Nagyon kíváncsi vagyok rá, kipróbálnám magam benne, persze először nem élesben. Barokkot énekelni azért jó, mert megőrzi a torok rugalmasságát. Nagyon sok ordítósat énekelek, utána dupla annyi barokkot vagy Mozartot kellene énekelni.

– Mozartot nem is említetted a kedvencek között!
– Idén is lesz Varázsfuvola, az Operával és a Vígszínházzal közösen, Taminót énekelem majd, de voltam külföldön kisebb társulatokkal. Mozartot nagyon szeretem, a kisebbik lányom második neve Pamina.

– Szoktál versenyezni?
– Koromnál fogva kiöregedtem a versenyekből. 35 éves kornál szokták meghúzni a korhatárt. Ez a fajta dolog sajnos kimaradt az életemből, a felkészülés, a várakozás. De úgy gondolom, egyszer az életben meg kell mérettessek, nem azért, mert mazochista vagyok. Ha olykor-olykor külföldön fellépek, meg vannak velem elégedve, színészileg is. Én otthonosan mozgok a színpadon, ezt jól is veszik. Sajnos, ügynökség híján nem tudok kijutni. Magyar ügynökség nincs, még mindig el vagyunk zárva ilyen szempontból a világtól. Ráadásul a magyar művészek csak kis része beszél jól idegen nyelvet.
Ez a verseny azért jó, mert mindenki előtt nyitva áll. Csodálkozom, hogy idősebb kollégáim nem indulnak, nem méretik meg magukat. Nehéz ebben az országban tudomásul venni, hogy kereslet-kínálati helyzet van, az Operában ezért is ragaszkodnak sokan a közalkalmazotti státuszhoz, meg is értem, mert van fix fizetés. De minden szakma képviselőjének tudomásul kell vennie, hogy csak magára számíthat. Magunk vagyunk magunkért felelősek.
Tavaly rosszulesett, hogy nem jutottam tovább a versenyen, úgy éreztem, annál jobb voltam, hogy ne kerüljek be. Sokáig gondolkodtam azon, hogy idén elinduljak-e, végül újra jelentkeztem. Azért is adtam be, mert jó kezdeményezésnek tartom. Magyarországon elindul egy dolog, magánkezdeményezés, mindenképpen életben kell tartani. Ha egy művész elindul, akinek van neve, és ha ki is szórják, másokat talán jelentkezésre ösztönöz azzal, hogy már jelentkezett. Ráadásul tavaly sokan jelentkeztek itthonról, nagyon sok fiatal. Persze el voltak keseredve, hogy nem jutottak tovább, de újra próbálkozhatnak. Visszagondolva, az áriaválasztásom nem volt szerencsés. Másrészt jeleztem a szervezőknek, hogy szerintem mit kellene változtatni, mik azok a szabályok, melyek nem szerencsések. Ha ez a verseny a harmadik évadot is túllépi, akkor biztosan nagy rangja lesz, itthon is és külföldön is.

 Nadine Duffaut: „Ehhez nincs mit hozzátenni!”...s ezzel már vége is volt a műhelymunkának 

– Mióta énekelsz?
– Óvodáskorom óta. Viccen kívül 2000-től kerültem Nádor Magdához. Színművészeti főiskolát végeztem, ott voltak énekórák, de akkor elvitt az operett, még inkább a musical. Nádor Magda kinyitotta a torkomat, megnyitotta a hangomat, úgy éreztem, most már a komolyzene területén is megmutathatom magam.

– Érdekes, hogy László Boldizsár is a könnyebb műfaj felől érkezett a komolyzene világába.
– Hosszabb távra mutat a komolyzene, az opera műfaja, mint a könnyűzene, más kérdés, hogy ki milyen elhivatottan csinálja, de ezt az élet majd bebizonyítja. Úgy vagyok vele, hogy hatvanöt éves koromban is szeretnénk színpadon állni, még ha kisebb szerepekben is. Alfredo Kraus is énekelte Nemorino románcát ennyi idős korában, hitelesen. Az éneklés első felvonása az első harminc év, a második felvonás a következő harminc, a harmadik felvonás a következő harminc.

– És ha ötfelvonásos az opera, mint Gounod Faustja?
– Százötven évig azért nem akarok élni!

– Énekes példaképek vannak?
– Nicolai Gedda. Kollégáim közül Kálmándi Mihály, megvan a nyugalma, szeretem, sőt lesem, ahogy énekel. Gedda tudása, ahogy minden nyelven énekel, fenomenális. Mindent szeretek, ami Gedda. Hallgatok felvételeket, de csak egyszer. Egyébként ha idejövök, mindig bejövök ebbe a szobába [Szegedi Nemzeti Színház, 817. szoba], itt van Oberfrank Géza képe. Azt mondta, hogy addig kell keresni a szerep lényegét, amíg meg nem találom. Olykor pokoljárás, de meg kell szenvedni a szerepért. Ez sokszor tíz-tizenöt évig is eltarthat. De akkor az enyém a szerep! Ha megtalálja az ember, akkor egyeztethet a rendezővel, a többiekkel. A saját utat kell keresni, nem a felvételek alapján tanulni a szerepet. Nem szabad, hogy elkeseredjünk, ha rögtön nem sikerül, az élet megy tovább. Azért említettem ezt a háromfelvonásos dolgot is, vannak kis morzsák, vannak hosszabb részek, attól az a bizonyos következő harminc év jól sikerülhet. Hiszen hányszor estünk el gyermekkorunkban, míg megtanultunk járni.

 Oliver von Dohnányival

– Ritka, hogy egy tenorista ilyen magas. Pavarotti is a kezdet kezdetén azért kerülhetett Sutherland mellé, mert nem volt egy tenorista sem, aki viszonylag magas lett volna, na persze az élet bebizonyította Pavarotti tehetségét.
– Bárcsak a hangom lenne ilyen magas! Ritka, hát most lett egy ilyen is. Azon dolgozom, hogy a hangom is művészibb legyen, ne csak a jó kiállású tenort lássák bennem.

– Ahogy hallottalak, minden tartományban kiegyensúlyozott a hangod. [Aznap több áriát énekelt, versenykörülmények között, több rendező is hívta workshopjára.]
– Igyekszem. Most már elég fáradt vagyok, tegnap volt egy beállásom a Saloméban az Operában. Nem az éneklés fárasztott, hanem az, hogy figyelni kell. Az nem olyan, hogy egyszer megtanulom, feszült figyelem kell hozzá.

– Ma énekelted többek között a mantuai herceg két áriáját, Hoffmann meséiből a Kleinzackot.
– Nagyon szeretem a Kleinzackot. 1998-ban csináltunk egy zanzásított Hoffmann meséit Szolnokon, Selmeczi György rendezte. A recitativók helyére mindenféle prózai részletet tettünk be, Az ember tragédiájából, a díszletek Picasso festményei alapján készült szobrok voltak, Antonia, az énekesnő képe mellett Pavarotti, Simándi képe függött a falon. Az előadás arról akart szólni, mi a művészet, mi a nő, az állandó körforgás. Ez egy filozofikus rendezés volt, nem a Hoffmann meséiről szólt, hanem az útkeresésről. Nagyon szerettem, jó időben volt, azóta is emlegetjük. Román Sándor tánckara volt a kórusban. Az első próba után jött fel a tánckar énekelve, akkor megnyugodtunk.


Oldaltérkép