Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain



„Legyen a zene mindenkié!” – Kodály Zoltán évfordulójára

Szerző: Szabó Ildikó
2007. március 6. 6.27

 Kodály Zoltán munkásságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Különösen akkor nem, amikor az általa létrehozott zenetanítási módszert szisztematikusan építik le az általános és középiskolákban. Szerte a világon használják tanítási elveit, Kínában a zeneakadémián önálló tétel a kodályi életmű – tudtam meg Hiller István miniszter beszédéből. A Kodály-emlékév programokban gazdagnak ígérkezik, határainkon túl is ünneplik az eredetileg magyar–német szakot elvégző, majd zeneszerzést tanuló bölcsész-zenészünket.


Hogyan is indult nagy ívű pályája? Az 1882. december 16-án, Kecskeméten született Zoltán szülei műkedvelőként zenéltek. Galántán nemcsak a klasszikus zenével, a hangszerekkel ismerkedett meg, hanem a népzenével is. Nagyszombatban a főgimnázium növendékeként önszorgalomból megtanult  jó néhány hangszeren játszani, sőt két korai darabját, a d-moll nyitányt az iskola zenekara, Esz-dúr trióját két másik társával maga adta elő.
Egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar–német szakos hallgatóként és a Zeneakadémia zeneszerzés szakán végezte. 1906-ban megszerezte a bölcsészdoktori titulust, disszertációja A magyar népdal strófaszerkezete címet kapta. 1905-ben népdalgyűjtő útra ment, ez és Vikár Béla népdalfelvételei ösztönözték az akkoriban különösnek tűnő disszertációtéma kidolgozására. Megismerkedett Bartók Bélával és életre szóló barátságot kötöttek, a magyar népdalkincset közösen kutatták. 1907-ben fél évig Párizsban élt, itt Debussy művei elementáris erővel hatottak rá. Hazatérve kinevezték a Zeneakadémia tanárává, egy évig zeneelméletet, utána zeneszerzést tanított, megjelentek első művei. 1910-ben feleségül vette Sándor (Schlesinger) Emmát, aki tehetséges zenész és egy nagyon művelt asszony volt. Dalai a közelmúltban felvételen is megjelentek.
1917-ben a Zeneakadémia aligazgatója lett, de a tanácsköztársaság letűnése után fegyelmi eljárást indítottak ellene, érvénytelenítették a kinevezést és két évig nem is taníthatott. Ígéretes nemzetközi zeneszerzői karrierjének kibontakozása a világháború kitörése miatt késett. Művei (Psalmus Hungaricus, Háry János) nagy sikert arattak, híres karmesterek tűzték műsorukra az  A kecskeméti Kodály-intézetUniversal Editionnál megjelenő darabjait.
1925-től számítható pedagógiai munkássága, az ifjúság zenei nevelése szívügyévé vált. Kórusművek, szolfézsgyakorlatok, cikkek születtek tollából, ami a félműveltséget volt hivatott megszüntetni. 1930-ra az Éneklő ifjúság országos mozgalommá vált, az iskolai ének-zene tanítást a következő tíz évben megreformálta. Vallotta, hogy zene nélkül kisebb a teljesítmény (manapság cikkek foglalkoznak a zenei nevelés minden területen kedvező hatásáról).
A zenetudomány hazai kibontakoztatása érdekében 1927-ben Magyar Zenei Dolgozatok címmel kiadványsorozatot indított. 1930-tól népzenei előadásokat tartott. 60. születésnapjának évét Kodály-évnek nyilvánították, ekkor vonult nyugdíjba a nagy zeneszerző, kiadványok jelentek meg tiszteletére, kitüntetést kapott, az MTA levelező tagjává választotta.
1951-ben indulhatott a Bartókkal közösen tervezett A Magyar Népzene Tára sorozat (a mai napig nincs befejezve), a munkálatokat az általa létrehozott MTA Népzenekutató Csoport élén vezette. Feleségének halála után (1958. november 22.), 1959. december 18-án házasságot kötött a fiatal Péczely Saroltával.
Halálig dolgozott, előadásokat tartott, kórusműveket írt és vezényelt, vallotta: „legyen a zene mindenkié!”.
1967. március 6-án hunyt el Budapesten.

Főbb művei:

Psalmus Hungaricus 1923
Háry János daljáték 1926
Székely fonó 1924
Marosszéki táncok 1927
Galántai táncok 1933
Fölszállott a páva
Budavári Te Deum (1936)
Concerto 1939–40
Missa Brevis 1945
Kállai kettős 1951
Szimfónia 1961

Kórusművek (a cappella)
24 a cappella férfikari mű (Karádi nóták, Huszt, Felszállott a páva, Rab hazának fia stb.)
45 vegyes kari mű (Mátrai képek, Öregek, Jézus és a kufárok, Liszt Ferenchez, Norvég leányok, Békességóhajtás, Zrínyi szózata, Miserere stb.)
Kánonok (A magyarokhoz)
78 gyermekkari és női kari mű (gyermekkarok: Villő, Túrót eszik a cigány, Gergelyjárás, Juhásznóta, Pünkösdölő stb., női karok: Két zoborvidéki népdal, Hegyi éjszakák, 4 olasz madrigál stb.)

Hangszerkíséretes kórusművek
5 Tantum ergo (1928)
Pange lingua (1929)
Laudes organi (1966)

Kamarazenei művek
Intermezzo (1905)
I. vonósnégyes, op. 2. (1908–09)
Szonáta, op. 4. (1909–10)
Duó, op. 7. (1914)
II. vonósnégyes, op. 10 (1916–1918)
Szerenád, op. 12 (1919–1920)
Szólóhangszerre írott művek
Szonáta, op. 8. (1915)
Prelúdium (orgonára) (1931) (a Pange lingua c. ciklushoz)

Számos dal

Pedagógiai művek
333 olvasógyakorlat, Bicinia Hungarica I–IV., Tricíniák, 77/66/55/44/33/22 kétszólamú énekgyakorlatok, ötfokú zene stb.

Írások
Zoborvidéki népszokások (Ethnographia, 1909)
Ötfokú hangsor a magyar népzenében (Zenei Szemle, 1917)
Erdélyi magyarság. Népdalok (Bartókkal együtt, Bp., 1923)
Gyermekkarok (Zenei Szemle, 1929/2.)
Sajátságos dallamszerkezet a cseremisz népzenében (Pécs, 1935)
A magyar népzene (Bp., 1937; Vargyas Lajos példatárával: 1952)
Arany János népdalgyűjteménye (Gyulai Ágosttal együtt, Bp., 1953)
A zene mindenkié (Szőllősy András szerkesztésében, Bp., 1954)
Visszatekintés (Bónis Ferenc szerkesztésében, Bp., 1965)

Link:
Kodály-emlékév – 125 éve született, 40 éve halt meg


Oldaltérkép