Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain



Huszonhárom királyok
Bertényi Iván: Az Árpád-ház királyai

Szerző: Balázs Miklós
2009. december 12. 6. 56

 Noha „egyszervolt magyar középkor ragyogásáról” beszél Bertényi Iván Az Árpád-ház királyai című könyvének fülszövege, nem okvetlenül kell népmesei fordulatokra hagyatkoznunk vagy a régmúlt ködéből előhozott magyar legendárium regéire támaszkodnunk ahhoz, hogy az Árpád-kor mintegy négyszáz esztendős történetét a mai olvasó számára is megfogható módon elbeszélhessük.

Könyvében persze maga a szerző is utal rá, csekély számú tárgyi emlék segítségével vagy alig megbízható írásos források felhasználásával aligha rekonstruálhatóak a mai történettudomány megkívánta alapossággal a magyar történelem ezen dicsőséges fejezetei: valóság és fikció furcsán keveredik a több száz év távlatából figyelt történetírók és krónikások tollán barkácsolt, idealizált történelemképben és a mai, szikár tényekre, avagy ezek puszta cáfolatára építő szigorú narráció mentén.
A szerző egyaránt számot vet a kor kutatásához használt, ránk hagyományozódott forrásanyag valamennyi imént idézett formájával, s alighanem ebben áll írásának legnagyobb érdeme, hogy tudatosan keresi az ideális arányt a korabeli hiteles források biztosította tudományos-történelmi tények és a magyar történelem kutatásának immár sok száz évet felölelő felvetései-feltevései és értelmezései között, beleértve a magyar „mitológia” ide vonatkozó fejezeteinek – egyébiránt gondosan kommentált – közlését (pl. Turulmonda).
Bertényi Ivánnak az Árpád-ház koronás főinek uralkodását mintegy 190 oldalon tárgyaló könyve, ahogyan mondani szoktuk, a művelt, ez esetben a magyar történelem iránt élénkebben érdeklődő nagyközönségnek készült, s a kötetben, meglehet, éppolyan fontos szerepet töltenek be az illusztrációk, mint maga a főszöveg. Ennek mentén nem volna szerencsés elválasztani a nyelvi és a képi „elbeszéléseket” egymástól, hisz a könyv láthatóan tudatosan alkalmazza ezek szinkronját. Bertényi sűrű hivatkozása a jelenre, illetőleg a XX. század eleji vagy a XIX. századi magyar történetírásra (akár nehezen indokolható citátumok formájában is) éppen ezért lehet tudatos: számára nem csupán a jelenlegi tudásunk a fontos és közlendő az általa tárgyalt időszakból, hanem a magyar történelemkutatás, illetve művelődéstörténet korábbi nézőpontjai is helyet kérhetnek az érdeklődés horizontjában. Így kerülnek a könyvbe az Árpád-kor eseményeihez készült Benczúr-, Feszty- stb. illusztrációk, illetőleg az épített emlékek mai állapotát rögzítő fényképek Pannonhalmától Visegrádig. (És így rendeződik egymás mellé pl. az Aranybulla pecsétje és a városligeti Anonymus-szobor.) Könyve, bár tárgyát hűen követi, s lehetőségei mentén alaposan kirajzolt képet közöl a korszak politikai, valamint társadalom- és művelődéstörténeti állapotáról és fejlődéséről, mindig megtalálja az utat a mai olvasó évszázadok távolából figyelő szeméhez. Ennek eszköze pedig a különböző korok produktumainak „összejátszatása”, amennyiben a magyar történelmet mint egységes, megbonthatatlan elbeszélésfolyamot látja, ahol a diskurzusok és az épített emlékek megjelenítései sokszor anélkül rakódnak egymásra, hogy ellentmondásaikra reflektálnának; a képszerkesztés feltűnően sokszor illeszt a XIX. századi nemzeti romantika történelemábrázolásaiból a képek közé.
Ehhez két út vezet: egyrészt a szöveg oldott, közvetlen és olvasmányos, ugyanakkor pontos és szabatos stílusa, mely készakarva kerülni látszik a történelmi elbeszélések száraz tudományosságát, s eközben mégis végig alapos és hiteles marad, másrészt a jól válogatott illusztrációkkal való folyamatos „párbeszéd” fenntartása. (Az ilyesfajta kiadványok esetében alighanem ez kell legyen az egyik legfontosabb szempont.) Mindazonáltal komoly műgonddal és érezhető tisztelettel közelít a tárgyához, s az Árpád-házi uralkodókat igyekszik valós érdemeik szerint tárgyalni. Ennélfogva míg például Imre király alig kap szót a kötetben, Szent Istvánnak jut a leghosszabb és legalaposabban kidolgozott fejezet. Nehéz lenne cáfolni az eljárás jogosságát, mellyel első királyunknak juttat már-már aránytalanul hosszúnak tetsző fejezetet; sokkal inkább fontos és jellemző mozzanatként értékelendő, hogy a magyar középkor vallási, kulturális, államszervezeti és politikai tényezőiről itt ejt általánosságban is a legtöbb szót a szerző, s az uralkodó személyiségét és politikai céljait is e helyen tárgyalja legmélyrehatóbban. (Persze aligha volna helyénvaló egy ilyen írásműtől nagyobb európai kitekintésű összehasonlító elemzést, netán a korszak hatalomgyakorlási mechanizmusainak politikatörténeti vázlatát követelni.)
Az Árpád-házi dinasztia uralkodása (melyet csupán a XIV. századtól neveztek így) és az Árpád-kor megnevezés között fontos különbséget kell tennünk, mert míg előbbi I. István megkoronázásától III. András haláláig tart (1000–1301), addig utóbbit már a honfoglalás kezdetétől (895) kell számítanunk (ily módon beszélhetnénk persze Árpád-házi fejedelmekről is). Az Árpád-ház 23 uralkodójából hatot emel ki a kötet, akiknek regnálását bővebb figyelemmel kíséri mint jeles európai államférfiakét (Szent István, I. András, Szent László, Könyves Kálmán, illetve III. és IV. Béla), s emellett kiemelten kezeli az Árpád-házi szenteket is. Egyik-másik korai uralkodónkat ugyanis vagy a jelleme, vagy a rövidre szabott életútja, esetleg a történelmi konstelláció kedvezőtlen állása akadályozott meg abban, hogy e hatok mellé emelkedjenek.
 A könyvet több, jól használható függelék egészíti ki: az Árpád-ház „családfája” a kezdetektől a kihalásig, szószedet a mára a határainkon túlra szorult, de a korszak történetében fontos szerepet játszó földrajzi egységek magyar és idegen nyelvű elnevezéséről, továbbá az Árpád-házi szentek és boldogok gazdagon adatolt jegyzéke. Illetve egy tartalmas bibliográfia, mely így összességében egy végiggondolt, egységes koncepciót követő, jól olvasható, könnyen forgatható, s nem mellesleg egy igen tetszetős, ízléses kiállítású kiadványt eredményez.

Bertényi Iván:
Az Árpád-ház királyai

Officina ’96 Kiadó, Budapest, 2009

Kötött, 192 oldal, 6990 Ft
ISBN: 9789639705630


Oldaltérkép