Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain



Egy kis irodalom: KultúrZóna a Szigeten
Interjú Balázs Eszter Annával

Szerző, fotó: leho
2012. augusztus 10.

 Tavaly sikert arattak a Fidelio Octopus Összművészeti Helyszínen lezajlott irodalmi programok, akkor a slam poetryt és az Ovibradert néztem meg, tegnap új helyszínen (Porondszínház, nagyjából a korábbi magyar színpad helyén, közel a bejárathoz) Rutkai Bori és a Specko Jedno Betonlubic című előadását hallgattam meg. A koncert után az irodalmi sáv szervezőjét, Balázs Eszter Annát kérdeztem főként az idei programokról és az új helyszínről.

A Fidelio KultúrZóna Összművészeti Helyszín fogja össze a 20. Sziget Fesztivál színházi és tánc-, képzőművészeti, dizájn-, klasszikus zenei, irodalmi, stand-up és cirkuszi programjait; a kortárs kulturális és művészeti találkozóhely ad otthont idén többek között a Múzeumi Negyednek, a Porondszínháznak és a Kelet-Európa Vurstlinak is. A helyszín központi eleme a Porondszínház, amely irodalmi programokat is kínál.

  
 

Csütörtökön Rutkai Bori és a Specko Jedno (Mizsei Zoltán, Szesztay Dávid, Szerető Dániel, Dudás Zsombor, Németh Csaba) előadását élvezhettük. Rutkai Bori a múlt héten nem traktort, hanem egy egész traktorraktárt vezetett az Ördögkatlan Fesztiválon, kiállított, főzött, koncertezett, diát vetített, kézműveskedett. Ezúttal „csak” verselt és énekelt: Kovácsné Gyapjas Betonka katedrálisnál is nagyobb lelkében visszahangzó versdalait; nyári funkot, helyenként átvonuló bluesgomolygással a tudatközökben. Na, igen, és Bivaly Ibolyáról, az egyik kedvenc, kitalált identitásáról, akinek az ismertető jele: minden szerve szív.

*

Tavaly is te rendezted a Fidelio irodalmi sávját a Szigeten. Milyenek a tapasztalataid?
Igen, most már lassan tíz éve rakom össze az irodalmi sáv programját, és a tapasztalataim nagyon jók. Ennyi év alatt rengeteget változott a helyszín, az igény, a körülmények. Emlékszem, amikor Decoll Ágitól és Tóth Krisztától (nem a költőtől) átvettem a programot, akkor még nagy sikerrel mentek a felolvasós beszélgetések is. Aztán évekkel ezelőtt nagyon megnőtt a külföldiek száma, és váltani kellett. Azóta jóval inkább összművészeti produkciók tudnak csak megélni nálunk, lehetőleg angol és magyar nyelven. Volt, hogy több száz ember tolongott a sátor előtt, mindenféle nemzetiségű, érdeklődésű, aki nem külön a műsor miatt jött oda, de ott ragadt, mert tetszett neki. Ez a Sziget igazi ereje: olyan emberekhez juthatnak el így irodalmi (komolyzenei, képzőművészeti stb.) értékek, akik civil életükben nem feltétlenül keresik az ilyen alkalmakat. Ha létrejön a kapcsolat és nyomot hagy bennük egy-egy vers, előadás vagy mozdulat, az nagy siker.

    
 

Milyen az új helyszín? Jobb vagy rosszabb?
Sok előnye van az új helyszínnek, de sajnos hátránya sem kevés. Remek dolog, hogy központi helyre kerültünk, gyakorlatilag a bejárathoz, az egyik legfontosabb csomópontba, és hogy egy helyen megtalálható a Fidelio nagysátor, a Múzeumi Negyed, az Agora, a Vurstli. Kaptunk egy nagy és jól felszerelt sátrat, szuper hang- és fénytechnikával, valamint egy kényelmes és tágas backstage-et. Még sosem volt rendes, légkondis öltözője a fellépőimnek, kávégép és hűtött üdítő sem mindig jutott. Szóval a feltételek csodásak!
Ugyanakkor a Porondszínház alapvetően egy cirkuszi sátor: középen egy kör alakú színpad, körben a padok. A ponyváját nem lehet kinyitni, a bejárat kicsi, természetes fény nincs, és azt tapasztaljuk, hogy emiatt nehezebben jönnek be az emberek. Az kifejezetten izgalmas ötlet, hogy most egy sátorban kap helyet az irodalom és a komolyzene mellett a színház, a dzsessz, a stand-up comedy és a cirkusz is, de valószínűleg mindegyik sokkal jobban működne egy legalább félig nyitott színpadon, mert sokszor számít a látvány, a kisugárzás, illletve csak az érzés, hogy az ember füvön (vagy puffon) ülve hallgathasson egy vonósnégyest vagy a slammereket. Ez a hangulat innen most hiányzik. Biztos vagyok benne, hogy ha Rutkai Bori látszott volna az útról, több száz ember gyűlt volna össze a Betonlubicra, mert csomó energiát, vicces és új dolgot tettek bele a műsorukba – de erre most nem nyílt lehetőség.

   
 

Milyen volt az első két nap?
Eseménydús nagyon. Sűrű a program a sátorban, fél óra beállás, egy óra program, és már jön is a következő... De irtó jól szervezett csapat áll mögöttünk, úgyhogy gond nélkül megy minden szerencsére, és marad elég energia a mindig felmerülő, apró meglepetésproblémákra. Szerdán Slamparty volt nálunk, a Sziget 20 éves fordulójára. Simon Marci, Csider István (Csicsi), Ponza, Indiana és Pion István lépett föl. Összeszokott csapat, és nagyon jól építették fel a műsort: először mindenki elmondta a szigetes szövegét, aztán jött egy kis szívfacsarás anyatematikában, zárásnak meg vicces duók. A közönségben ott ült Závada Peti, Saiid meg kintről hallgatta – de nem tudtuk rávenni őket arra, hogy az utolsó körös szabad előadásba beszálljanak.
Csütörtökön Rutkai Bori és a Specko Jedno lépett fel, külön irodalmi műsorral. Bori versekkel is készült, Kovácsné Gyapjas Betonka szomorkás-vicces szövegeit adta elő a dalok között. Az elején persze mindenkit szépen megtornáztatott a lakótelepes mantrájával, az se volt semmi. :)

Mi lesz még a Szigeten a továbbiakban?
 Pénteken Rájátszás: Karafiáth Orsi és Grecsó Krisztián szövegei csendülnek fel Kardos-Horváth János és Kollár-Klemecz László akkordjaiban, és fordítva, a zenészek dalait írják újra a költők. Jó párosítások, kíváncsi vagyok, mennyire tudja áttörni a falakat és berántani az embereket a sátorba. Nagyon szurkolok nekik!
A Rájátszást a Szépírók Társasága támogatja, a szombati StrandKönyvet pedig a FISZ és a NemKönyv. Itt egy vicces performansz várható, gitárral, dumákkal, felolvasással. A programhoz kapcsolódik egy igen sikeres kisprogramunk is: az irodalmi sáv előtt mindennap van irodalmi verseny kint a sátor előtt. Képzeljetek el egy felfújt gyerekmedencét tele könyvvel – és aki megfelel az irodalmi kérdésekre, halászhat magának egy kötet, tetszés szerint! Elég jó kis könyvkészletet hoztak, igényes, jó irodalom, és az első nap tapasztalatai alapján most már gyerekkönyvekkel és külföldi kiadásokkal is gazdagították a kínálatot az ügyeletes „úszómesterek” (Dér Noémi és Szőllőssy Balázs). Nagy buli, érdemes kipróbálni!
Vasárnap pedig egy jó kis Néma Gyerekkel zárunk. A JAK új programját a könyvhéten láttam először, és rögtön megszerettem. Meghívtam őket, mert ez abszolút idevaló, a Szigetre! Lendületes, igényes, fiatalos, jól kitalált. A műsor alapját az Elefánt zenekar adja, és a zenére olvas fel majd Saiid, Simon Marci, Színész Bob és Grecsó Krisztián.

Van időd a zenei programokra is?
Azért kerítek rá... Az új helyszín nagy előnye, hogy a számomra kedves sátrak végre közelebb kerültek hozzánk: a világzenei és az A38 hármasában körözök esténként. De tegnap este azért tiszteletemet tettem a Tankcsapdán is...


Oldaltérkép