Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain



A belülről elvarázsolt királyfi
Tamás Zsuzsa: Macskakirálylány (részlet)

Szerző: Tamás Zsuzsa, illusztrációk: Radnóti Blanka
2013. április 17.

 A XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra jelenik meg a Naphegy Kiadó gondozásában Tamás Zsuzsa meséje. A Macskakirálylány egy bánatos királyfi és egy macskakirálylány egymásra találásáról szól. A történetet Radnóti Blanka szeretni való képei díszítik, a kötetet Boldizsár Ildikó szerkesztette. Kedvcsinálóként rövid részletet mutatunk be a meséből.

„Azóta gondolja úgy a királyfi, hogy kár volt neki azt a csuprot még csak megpillantania is, nemhogy belekóstolni. Hiszen mi más lett volna az a nagy hasú, mint a Bánat csupra!
Kunyhómélyi magányában erre a csuporra gondolt akkor is, amikor szokása szerint az ágyban heverészett, és különös zajra lett figyelmes.

– Ki kapirgál, mi kapirgál itt, ahol a madár sem jár? – kérdezte a királyfi, és kikecmergett az ágyból. Odalopódzott az ajtóhoz. Lenyomta a kilincset… és abban a szempillantásban egy macska surrant be a kunyhóba! Egy fekete bundájú, bűbájos kis jószág.
– Már megbocsáss – kezdte köszönés helyett –, de mégis hányszor kell hozzád bekopogni, hogy egyszer beengedj?
A királyfi a döbbenettől szóhoz sem jutott. Állt mozdulatlanul, keze a kilincsen, a macska pedig már hopp, fenn is volt az ágyon.
– Sicc, ne! Nem, én nem bocsátok! Sem be, sem meg. Sicc! – tért magához a királyfi.
– Miért kell úgy kiabálni? – kérdezte a macska meghökkentő nyugalommal, a királyfit pillantásra sem méltatva. Arra összpontosított erősen, hogy kiválassza a takaró legtökéletesebb ráncát, amelyikbe majd belegömbölyödik.
– Hogyne kiabálnék?! – indult el felé a királyfi. – Berontasz a házamba, befekszel az ágyamba, és még jó modorból is kioktatsz? Sicc, ha mondom, ebugatta! Nekem te itt nem lustálkodol!
– Hah! – kacagott fel a macska. – Neked itt csak te lustálkodol, ugye, világ lustája királyfi? Értem – váltott hangot. – Árva vagyok, nincs hová mennem, de nem maradok itt a nyakadon egy percig sem. Már sötétedik is. Megyek!

A királyfi megszeppent.
– Jól van, no. Végül is itt maradhatsz éjszakára. Majd kibélelünk egy kosarat.
– Kosarat? Hát minek nézel te engem? – kezdett ismét harciasabbá válni a macska. Aztán így folytatta: – Majd meglátjuk, hová fekszem, de nem gondolod, hogy előbb alaposan ki kellene takarítani? Egy kosárnyi tiszta hely sincs itt.
– Takarítani? – kérdezett vissza a meghökkent királyfi. – Neked aztán különös ötleteid vannak. Hát nem te mondtad épp az imént, hogy már sötétedik? Éjnek idején akarsz munkához látni?
– Ami a sötétedést illeti, túloztam. Ám hogy a világ lustája vagy, az biztos!
– Nem.
– De igen.
– De nem!
– Na, hol egy seprű? – unta meg a macska, azzal leszökkent az ágyról, és puha talpacskáin magabiztosan az almárium felé vette az irányt.
Az almárium mellett egy cirokseprű állt. Vagyis inkább pihent. Rég nem vette a kezébe senki: pókháló borította, vastagon. A macska csak somolygott a bajsza alatt, nem szólt egy szót sem. A királyfi azonban nem bírt lakatot tenni a szájára, és hirtelen megkérdezte:
 – Mondd csak, nem vagy te véletlenül boszorkány?
Ezúttal a macskán volt a sor, hogy megdöbbenjen.
– Hogy jut eszedbe ilyet kérdezni?
– Mindenki tudja, hogy ebben az erdőben élt egy boszorkány. És a boszorkányok seprűnyélen lovagolnak. És te tudtad, hogy hol a seprű, anélkül, hogy megmondtam volna. És…
– És?
– És hát nem is bánnám, ha összefutnék azzal a híres boszorkánnyal!
– Miért?
– Azért… mert azt hiszem, engem is elvarázsolt.
– Nem úgy nézel ki!
– Mert nem úgy varázsolt el!
– Hogy nem úgy?
– Nem kívülről, na – magyarázta a királyfi. – Belülről. Ha érted, mire gondolok.
– Ne haragudj, nem egészen – válaszolta a macska. – Pont úgy nézel ki, mint egy királyfi. Kívülről. És szerintem belül is épp olyan vagy, mint egy királyfi.” (Részlet)


Oldaltérkép