Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain



Személyes értékeink – Kovács Zsolt gondolatai a Közelstávol című könyvről

Szerző: Kovács Zsolt
2013. január 15.

 Kattognak a fényképezőgépek, hosszú vörös szőnyegen lépdelek felfelé a lépcsőn, egyre közelebb kerül az épületen látható hatalmas molinó, „Közelstávol – könyvbemutató” harsogja a szemlélődők felé, a reflektorok a végtelent pásztázzák. Észrevétlenül közelítek a bejárathoz, amikor egy tagbaszakadt, elálló fülű biztonsági őr lép elém.
– Kérem a meghívót! – szólít fel bizalmatlanul, utalva arra, hogy vélhetően eltévedtem.

– Személyesen ismerem az írónőt – igyekszem kacsintani, mástól eltanult, protekciós mozdulatokkal kísérve, de érezhetően gyakorlatlanul. Rajta kell legyek a VIP-listán! Nem merem kihúzni magam, hátha mégis elfelejtettek, nem is csodálkoznék, nagy az érdeklődés, sok a vendég, s odamotyogom a nevem. Lapozgat a nagy fülű, összevonja szemöldökét, hitetlenkedik, de váratlanul félreáll.
– Mehet – s gyanakodva végigmér, tetőtől talpig.
A teremben plakátokról egy mályvaszínű lepelből előtűnő gyermeklány arca követ, meleg barna szeme átható tekintetével, előbukkanó fekete haja hívogató, szája kicsit félrehúzva, nehéz eldönteni, mosolyog-e, vagy inkább fél, bizalmatlan. Mint a világa, gondolom, pont olyan, vár, hív, de mégis nehezen érhető el, tartunk tőle, de vonzódunk is hozzá. Kezdem érteni a motivációt a legnehezebb körülményeket is vállaló utazásra.
Leülök a fenntartott helyemre, a terem elsötétül, s a pulpitusra lép az író, aki nő.
– Milyen törékeny! Hogyan bírhatta egy hónapon keresztül ezt az utazást? – kérdezi halkan, kétkedően a mellettem ülő ötvenes értelmiségi férfi, nyilvánvalóan előítéleteinek foglya.
– Sokat sportol, tudatosan él, kitartó típus – súgom neki a bennfentes információkat, mire száját is eltátja.
 Peregnek a kockák, kattog a vetítő, csodálatos paloták, pezsgő, élettel teli városi képek, fantasztikus tájak, folyók, torkolatok és delták. Napfelkelte és naplemente egymás ellenpontjaiként, spirituális mélységeket idéző csönd és érdeklődés a sorok között. A szerző mélyen vágott mandulaszemei ragyognak, jönnek a sztorik, a magyarázatok, a történelmi-vallási háttér. Alaposan, megfontoltan, olyan, mintha a könyvet olvasnám, mintha másodszor is átélhetném az utazás történetét, minden nehézségével, szépségével együtt.
– Pontosan ugyanúgy mesél, ahogy ír – mondja a másik oldalamon egy bemutatókon rutinosan mozgó idős hölgy –, ilyen útikönyvet még nem is olvastam, nem lehet meghatározni a műfaját.
– Valóságos történet egy valóságos utazásról, nem kell mindent beskatulyázni – jegyzem meg.
Döbbenetes kitérők, érthetetlen szegénységről, megmagyarázhatatlan életkörülményekről készült képek váltogatják egymást, a túlélésért harcoló helybeliekről, számunkra el sem képzelhető életfilozófiáról mesél magától értetődő természetességgel, megértéssel a szerző. Mintha otthon lenne ebben a világban.
– Hiába, ott volt a sűrűjében, nem a turistabuszon utazta végig, jobbra-balra fordítgatva a fejét – okoskodik mögöttem egy alternatív egyetemista típus, beletrafálva a lényegbe.
– Nincs benne szerelem? – kérdezi egy hidrogénezett hajú fruska, kissé unottan.
– Átvitt értelemben van benne, aranyom! Szerelem az élet, az utazás, az emberek, a szabadság iránt – intem félhangosan csendre, a körülöttünk ülők halkan vihognak.
– Jaaaa, átvitt értelemben – előveszi körömreszelőjét, s igyekszik javítgatni a lenövéseket.
– Na, és hol az akció, a kaland? – kérdezi előttem egy behemót harmincas férfi, nyakán tetoválással.
– Egy isten háta mögötti kórházban, a halál is ott van, de az élet produkálja a legizgalmasabb helyzeteket s az igazi hősöket, akik a lehetetlen helyzetben is küzdenek, s győznek – magyarázom végtelen türelemmel.
A Himalája vonulatait látjuk zárásként, beleszagolhatunk a vegytiszta levegőbe, szédelgünk a lehetetlen hegyi utakon rázkódva, rettegünk a közvetlenül mellettünk előtűnő szakadékok képeitől, megpihenünk egy-egy parkban, élvezzük a jótékony csendet, a hajnali nyugalmat, harmóniát.

Hazafelé a villamoson bámulok ki a világba, sokkal messzebbre, mint ahová szemmel el lehet látni, Észak-India földjét akarom nézni.
„Kérjük utasainkat, hogy vigyázzanak értékeikre” – szólít fel egy idegen hang. Magamhoz térek, önkéntelenül a kabát belső zsebébe teszem a személyes üzenettel dedikált könyvet. Megnyugtat, hogy belefér egy zsebbe a fél világ, behúzom a cipzárt.
Ebben a világban is vigyázni kell az értékeinkre.

Stanczik Edina: Közelstávol
Észak-indiai útinapló
Médiamix Kiadó, Budapest, 2012
354 oldal
ISBN: 978-963-89699-0-3
A szerző honlapja

Facebook-oldala


Oldaltérkép