Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Album | CD-ROM | Életrajz | Elmés-nemes | Hangoskönyv, DVD | Kölyök | Könnyű | Szépíró | Természetes ]


„…aki hiányzik, azt szeretem”
Kiss Ottó: A nagypapa távcsöve

Szerző: PP, fotó: leho
2010. január 8. 6.56

 A tavasz óta József Attila-díjas Kiss Ottó kedvelt Csillagszedő Máriója tavaly év elején jelent meg újra, új köntösben a Móra Könyvkiadónál, s legutóbbi ifjúsági regénye, a 2007-es A terepasztal lovagjai után most friss verseskötettel örvendezteti meg egyre gyarapodó olvasóközönségét. A nagypapa távcsöve azon a sajátos, Kiss Ottó-féle szabad verses, jól kitaposott ösvényen halad, amit a Csillagszedővel kezdett és az Emese almájával folytatott. Jó csapás!

A kötet fülszövege rövid és lényeg-/messze látó, mint a belül olvasható versek mindegyike: „A nagypapa távcsöve varázslatos eszköz. Amikor belenézünk, nemcsak a távolság fogy el, közelebb kerül a múlt is, vele pedig az emlékek: újra kicsi lesz a nagyból, és nagy lesz a kicsiből.” A távolság pedig, amit le kell rövidíteni, eleinte nem kicsi, ahogy a kötet első versében olvasható, két hétre érkeztek a nagyszülék: vajon „mit lehet majd velük addig csinálni”?!
Kiss Ottó verseit sokszor sokan lesvédezik, aminek három oka lehet, vagy nagyon sok a svéd Gyulán, és így borzasztó egyszerű a dolga a szerzőnek; vagy titkos tanulmányutakat folytatott messze északon; esetleg csupán a távcsőnek arra az oldalára áll, amelybe a gyerek belenéz, és az amerikai elnöktől eltérően leveszi a lencsét védő kupakot is. Mi, nem kizárva a tévedés lehetőségét, az utóbbira voksolnánk.
Az alaphelyzet ismerős, a gyerekhősnek a ritkán látott nagyiékkal kell töltenie két hetet, ám nem „vidéken”, hanem saját terepen, otthon. Mi sülhet ki ebből? Ráadásul a nagypapa hiába ugyanolyan, mint az unokája, mégis egészen más, és még felnőtt is, így sok értelmetlen dologról beszél. Az hamar kiderül, hogy a legegyszerűbb útvonalak nem járhatók, „a nagypapa nem ért a számítógéphez”, így hiába is lenne három élete a játékban, vele nem lehet ilyen időtöltést folytatni. Nagymama egész délelőtti előadása pedig, míg a sokmozgásos unoka a történethallgatásra/semmittevésre összpontosított, igencsak fárasztó volt, hősünk alig várta az ebédet… Ám a közös hangot mégis megtalálták, ehhez a nagypapa olyan régimódi szerkezetei kellettek, mint az iránytű, a távcső vagy épp az ajándékba hozott sárga játék autó, illetve a nagyi nagyszerű főztje. Kiderült, a nagyiékkal nemcsak a templomba lehet menni, hanem még a vidámparkba/vurstliba is dodzsemezni. És csak rá lehet venni a nagypapát az e-mail küldésre is.
Kiss Ottó történetei most egy teljes családba visznek, ahol az anyuka morog ugyan a vendégek miatti többletmosogatásért, de elnéző mosollyal (homlokráncolással?) gurítja be apa súlyzóit tréning után az ágy alá (a családfő balfék sárgaautó-ügyben is). A vidám élethelyzetek közt persze a mindennapi élet hoz kellemetlen perceket is: a nagy dinnyeevésből nem lesz semmi, mert olyan az íze, mint a töknek; vagy a levessel lelögybölt, majd piros tussal eltüntetni vélt foltos terítőt ki kell dobni. Ám a mogorva, hivataloskodó („megállapítást nyert”) felső szomszéd, Kovács bácsi is megszelídül a nagypapa-gyerek kettőstől, családi fényképet készít, azaz kis híján barátságossá válik. És a kibővült családban a férfiak – nagypapa, apa, gyerek – is elmehetnek sétálni, hogy legyenek egy kicsit egymás közt, bár „…akárhogy is mentünk / ketten közülünk mindig a szélére kerültek.”
A sajátos gyereklátásmód végigvezet az egész köteten, amely történetként is ívet rajzol, a fenntartásokkal várt nagyiékkal töltött két hét után hősünk záporesős könnyekkel búcsúzik az állomáson. Talán a kötet legszebb sorai foglalják össze a látogatás eredményét:

„Mert aki nincs velem, az hiányzik,
és aki hiányzik, azt szeretem.”

A szerző nagyon jól ismeri a gyerekgondolkodást és a gyerekbeszédet. Hőse a nagypapával „felslisszol” a harmadik emeletre, ám nagyon frappáns gyermeki definícióval „elég jó nagy sárga autó”-t kap ajándékba, ebben minden fontos információ benne van. A gyerek sok mindenen gondolkodik, a nagyléptékű dolgokon kívül például azon is, hogy az angyalkáknak hiába a szárnyuk, olyan kövérek, hogy emiatt nem képesek repülni; jó-jó a nagypapa iránytűje is, de ha mégsem használható, nagymama mindig kész a nagypapa feltételek nélküli irányítására… A kedvenc ide passzoló versem:

Délelőtt elestem

Délelőtt elestem,
beütöttem a térdem,
és leborotválódott a könyököm.

Két helyen is fájt,
de én mégis csak egy helyen sírtam!

A sajátos Kiss Ottó-s humor szinte mindegyik versből kikandikál, például a verscímek a címtelen népdalok formájára többnyire az első sorokból adódnak, de ettől néha eltér, s a címben lerövidíti a sort (Nagymamának annyi mindent megadott az élet, ebből ennyi lett a cím: Nagymamának annyi). A szerelmes hasonlat, miszerint a szerelem állandóan üldözi az embert, az illusztrációval együtt egészen fergeteges. Megint tudatosan él a szövegrontás eszközeivel is (korábban például: „Hálló Istvá” a Mindenki…-ben), az egyik versben az emberi hibákat hátránnyá nemesíti. A versek nagyon fontos világlátó/érzelmi töltete mellett a szerző zsáknyi finom humort sűrített a kötetbe, aki pedig egyszer rákap a Kiss Ottó-s stílusra, nehezen jön le róla, ne is próbálkozzon!

 Paulovkin Boglárka és Kiss Ottó

A szöveggondozás a Mórától megszokottan jó, Paulovkin Boglárka pedig az új Csillagszedő alakjainak mintájára formálta meg a kötet szereplőit. Jó és jelen idejű az új vonat a borítón; tökéletes a kövér angyalka,  Kovács bácsi, apa súlyzózása, miközben anya feltekint a könyvéből; a szerelem árnyéka és a „semmittevés” illusztrálása fergeteges; de. De nagypapa fizimiskájával és orrával nem tudok kibékülni – lehet, hogy a blendémben van a hátrány.

Kiss Ottó:
A nagypapa távcsöve

Móra, Budapest, 2009

Illusztrátor: Paulovkin Boglárka
Kötött, 48 oldal, 2190 Ft
ISBN: 9789631186949


Oldaltérkép