Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Album | CD-ROM | Életrajz | Elmés-nemes | Hangoskönyv, DVD | Kölyök | Könnyű | Szépíró | Természetes ]


Darabka tenger: Akvárium
Tóth Krisztina prózai univerzuma IV.

Szerző: leho
2013. augusztus 15.

 A szerző első regénye jelent meg az idei könyvhétre. Verses- és novelláskötetei után sokan kíváncsian vártuk, azok a mikrovilágok, amiket oly jól képes megragadni mind lírában, mind prózában, hogyan állnak össze egésszé. Különös családregényt olvashatunk, „igazi” család nélkül. A történet egy emberöltőt fog át. Az ötvenes években kezdődik, sivár, szegényszagú hétköznapokkal, ám még nyomasztóbb múltbeli tragédiák határozzák meg a szereplők életét.

Szegénység és nyomorúság, ezúttal a Kádár-rendszerben. Kiábrándító pincelakásból bomlik ki a cselekmény. Vagy le, ahogy az akváriumban megdöglött halak. Családot össze nem tartó félnótás, idegesítő és koszos nagymamával, normálisnak tűnő lánnyal és unokával, valamint az akváriummal mint szimbólummal. Klárimama, szegénység ide vagy oda, képtelen gondoskodni a saját gyerekéről is, ez leginkább még a guppikkal sikerül nála. A lányát, Verát fiatalon az állam gondozásba veszi, majd kinézi őt a néni (Edit), így nevelőszülőkhöz kerül. Csöbörből vödörbe, mondhatnánk, de igazságtalanok lennénk, hiszen a koncentrációs tábort is megjárt, parókás nő a maga módján mindent megtesz azért, hogy a lánynak és a zugban élőknek jó sora legyen, ám a szegénységből képtelenek kitörni. A kötet hátoldalán olvasható párbeszédes rész jól világítja meg eleve elrendelt világukat:

„– Mit akartad te eladni azt a libatollat, he? Hát minek neked a pénz?
– Hogy gazdag legyek – felelte teljes természetességgel a gyerek. A néni megtorpant, és nagyon komolyan a szemébe nézett, mint aki valami fontos, életre szóló dolgot szeretne megfogalmazni.
– Gazdag?! De hát mi szegények vagyunk. Aki szegény, abból sohase lesz gazdag. Sohase. Legföljebb csak olyan szegény, akinek van pénze. Gazdag sohase. Ezt tanuljad meg!”

Edit néni a maga módján szereti, ebben azonban nincs köszönet. Rátelepedő, fullasztó és hideg szeretetével éppen ellenkező hatást vált ki. Fogyatékos húga, Edu épp akkor lélegzik föl, amikor Edit otthagyja az árnyékvilágot, élhetetlen életét utána véli a legélhetőbbnek.

„Edu három évvel élte túl nővérét. Ez a három év valószínűleg élete legkiegyensúlyozottabb, legfelhőtlenebb időszaka volt…”

Vera egy rendesnek tűnő esztergályos karjaiba menekül a szegényszagú gangról, az olvasó egy ideig azt hiszi, na, majd ő tör ki ebből a kilátástalan környezetből – ám nem így lesz. Ahogy a szociológusok szerint a mélyszegénység ma is reménytelenül újratermeli magát, ebben a történetben sincs csoda, Vera csak a szegényszagú gangot hagyja ott a panelért, de a Velencei-tónál lángosozással ügyeskedő, sokszor őt verő férje nem főnyeremény, a plátói – csak jóindulattal annak nevezhető – szerelem az Amerikába szakadt gyerekkori ismerőssel csupán mézesmadzag, terhessége (Vica) rövidre zárja ezt az egérútnak tűnő kapcsolatot is. Érzelmi élete olyan sivár marad, mint nevelőszülei mellett volt. Edit nénivel szemben ő gyereket szül, de mélységesen megbánja, ebből az ördögi körből, úgy látja, nem lehet kitörni.

„…tépte a ruháját, cibálta a haját, azt ordította [Klárimamának], hogy egy kibaszott, szemét, gonosz elmebeteg, hogy ebben a családban mindenki hülye, degenerált, és ő is meg fog bolondulni (…) Mielőtt Vera egyetlen szót is szólhatott volna, azt mondta neki elcsukló hangon:
– Neked is minek kellett megszületni.”

Ugyanazokat a hajszálpontos jellemzéseket kapjuk Tóth Krisztinától, amiket prózai műveiben – a Vonalkód, a Hazaviszlek, jó? és a Pixel – tökélyre fejlesztett; ő nemcsak néz, hanem lát is. A novella(füzér) írása a kisujjában van, állapítottam meg többször, és alig vártam, hogy regénnyel jelentkezzen. A végeredmény viszont felemás. A lehangoló proletármiliőben zajló történetből nem lesz kerek egész, a jól megfogott, ismeretlenként is ismerős figurák világából nem áll össze a regény, a fülszöveg által ígért katarzis nem ér el, még a hétköznapi sem. Ahhoz legalább egy szerethető, noha elbukó hős, vagy legalább félig az, kellene. Ilyen ebben a történetben nincs, a mély fokozatainak ilyen-olyan bugyraiba esni-emelkedni ehhez kevés, és ezen az olykor szarkasztikus humor sem segít. Fájó látlelet az Akvárium a társadalom egyes rétegeiről, mint mű és ábrázolt Kádár-korszelet érdemes összevetni, párhuzamba állítani például a Pesti barokk-kal, annál jobb, azonban a szerző e művével, a regény minden erénye ellenére, novelláskötetei szintjét nem éri el.

 Ismertető: „Az ötvenes évek szűk levegője”
Ebben a regényben mindenki árva. A negyvenes évek végén örökbe fogadott kislány, a nevelőszülei, a saját gyereke, a férje, az összes rokona és ismerőse: kivétel nélkül mindenki a szeretethiányt tekinti az elfogadott, az egyetlen megélhető állapotnak. Ezek az emberek egy lepusztult, málló vakolatú, főzelékszagú gangon tengetik küzdelmes életüket, karnyújtásnyira a nyomortól, fényévekre a normálisnak gondolt léttől. Mégis, az elfojtott érzelmek és indulatok olykor-olykor feltörnek, és ezek a kitörési pontok sorsfordító pillanatokat eredményeznek. Ez a nyomasztó és szűk, de egyben átlátszó világ maga az akvárium. Tóth Krisztina kiváló arányérzékkel keveri a naturalizmust, az iróniát és a fekete humort, „hétköznapi katarzissal” tisztítja meg múltunknak ezt a nehezen feldolgozható, a kollektív tudattalant erősen befolyásoló szakaszát.

Tóth Krisztina: Akvárium
Magvető, Budapest, 2013
Kötött, 123×184 mm, 328 oldal, 2990 Ft
ISBN: 978 963 14 3093 6


Oldaltérkép