[ Album | CD-ROM | Életrajz | Elmés-nemes | Hangoskönyv, DVD | Kölyök | Könnyű | Szépíró | Természetes ]

Szerző: leho, fotó: naturArt, leho
2012. november 14.

Szokásos díjkiosztáshoz érkeztünk november 6-án, a naturArt – Magyar Természetfotósok Szövetsége immár 20. alkalommal értékelte a beküldött pályaműveket a Magyar Természettudományi Múzeumban. Szokásos, hogy gördülékeny és látványos show keretében adták át a díjakat. És szokásos az is, hogy mindezt az Alexandra Kiadó egy remek albumban megjelenteti épp a díjkiosztó napján. A szokatlan pedig minden évben az, hogy milyen nagyszerű természetfotók születtek.

„Amikor 1993-ban a naturArt – Magyar Természetfotósok Szövetsége az első és máig együttműködő támogatójával, a Dunapack Zrt.-vel karöltve, hagyományteremtő szándékkal útjára indította Az Év Természetfotósa pályázatot, még csak bízhattunk abban, hogy értékteremtő módon, évtizedeken átívelve szolgálja majd a magyar természetfotózás fejlődését. Ma, amikor a pályázat immár a »felnőtt« éveiben jár, elégedettek lehetünk az eddigiekkel: évről évre megújul, a pályázóink nemzetközi sikerei pedig megerősítik, hogy jó úton indultunk, jó úton járunk! Mi ennek a sikernek a titka? Sokan keresik a választ. Talán az, hogy szokásos dolgokat szokatlanul jól csinálunk? – értve ezt a pályázókra, a rendezőkre és a mindenkori zsűrire.” (Kármán Balázs)

A zsűri elnöke a lényegre tapintott rá: „szokásos dolgokat szokatlanul jól”. Mindenki szokatlanul jól teszi a dolgát. A természetfotósok egyre több és egyre színvonalasabb felvétellel jelentkeznek; a zsűri mindig nagy nevekből áll (idén: Kármán Balázs, Bánkuti András, Berta Béla, Dombovári Tibor, Forrásy Csaba, Novák László és Vizúr János) és fotóművész tagjai komolyan is veszik a munkájukat; a naturArt pedig nem kuncsorog állandóan az államnál, hanem világos pályázati rendszert csiszol ki az évek során, megbízható támogatói kapcsolatokat épít ki a pályázat mögé, s mindezt nagyszabású kiállítással, a virtuális térben (ez évtől kezdve már iPaden is) és nyomtatott formában, az Alexandra segítségével mindenki számára dokumentálja is. Ez a fajta menedzselés vezet oda, hogy természetfotósaink kilépnek a kelet-európai szűk keresztmetszetből, és nemzetközi magazinokban vagy épp kereskedelmi tévékben is megmutatják portfóliójukat.
De most már magáról a könyvről! A jubileumi pályázatra 315 pályázó 3401 fotóval nevezett idén 14 kategóriában, a beérkezett pályaműveket a szakemberek három lépésben bírálták el – az első kettő az interneten követhető volt –, ennek során szűkítették a legjobbnak ítélt fotók körét 104-re. Ezek láthatók az albumban.

Mindegyik különleges kép, az egyik a kompozíció, a másik az időjárás, a harmadik a napszak, a negyedik az állatfaj, a száznegyedik… más miatt. A természetfotósok fanatikusok. Nyilván lehetetlen is aprópénzre váltani a szakmai tudást, a befektetett időt, a sok lemondást, amit erre a professzióra/hobbira fordítanak. Biztos örülnek a címeknek, különdíjaknak, de a kötetből jól kiviláglik az is, hogy ez náluk szerelem és életforma. Elég, ha a 2012-es év természetfotósa cím elnyerőjének, Daróczi Csabának (civilben általános iskolai tanár) a képaláírásait egymás mellé tesszük:

„A kép 2012. május 8-án készült – sajnálatos módon éppen előtte egy héttel égett le több száz hektáron a bugaci ősborókás. Azzal a céllal szálltunk fel, hogy ezt lefotózzam.” (Szarvas utca); „Kalotás Zsolt barátom invitálására mentem el egyik tavaszi hétvégén Bőszénfa környékére, ahol az erdő alja terítve volt virágokkal.” (Óriások kertje); „Úgy gondoltam, az egyszerű éjszakai »fa csillagos éggel« tájképet egy kis technikai trükkel fel lehet dobni…” (Tájkép Nagy Medvével); „Egyik szeptemberi este hazafelé indultam a Böddi-székről, amikor megláttam, hogy az út menti kiszáradt fákon nagykócsagok gyülekeznek éjszakázni. Sajnos aznap már nem tudtam lest állítani, de elhatároztam, hogy másnap visszajövök. Már késő délután beálcáztam magam, és reménykedtem, hogy a madarak ismét visszatérnek. Alkonyat után aztán szépen megteltek a fák madarakkal.” (Csillageső);

„Már több napja fotóztam egy fán éjszakázó kócsagcsapatot.” (Holdkelte); „Ezt a fotót még 2006-ban készítettem. A feleségem szüleinél, Katymár határában áll a puszta közepén egy templom. Romos állapotában sok jó képet készítettem már róla, de ebben az évben adományokból újjáépítették. Egyik hétvégén, amikor odautaztunk, hatalmas zivatar közelített, így már pattantam is az autóba, hogy lefotózzam a felújított templomot villámokkal.” (Közelítő zivatar)

Pompás kötet, különböző nemzedékek eltérő nézőpontjával, blendéjével (minden képnél szerepelnek a szakmai paraméterek is), számtalan témával – és ilyenkor elszégyelli magát az urbánus lény, s rögtön elkívánkozik „Mordorba” villám sújtotta fát, Monoszlóra bazaltorgonákat, Akasztóra hattyút, gólyatöcsöt, Bujákra tavaszi héricset, Toscanába kultúrtájat, a Zagyvára réti iszalagot, Hevesre hunyorgó rókát vagy éppen Mátraderecskére mofettát nézni. Nagyszerű kiadvány, amely egy kiállítás képeit maradandóvá és bármikor kézbe vehetővé teszi.

Az év természetfotói
Magyarország 2012

Alexandra Kiadó, 2012, Pécs

Szerkesztette Horváth Árpád
Kötött, 168 oldal, 4999 forint
ISBN: 9771785233013