Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain



Egy angol nevelőnő benyomásai: Levelek az Andrássy-házból

Szerző: korboncnok
2007. július 2. 13.06

 Családtörténeti kuriózumot jelentetett meg a General Press és az Andrássy Gyula Alapítvány az idei könyvhétre. Hogy ennél is többről van szó, az egy kis pontosítás után rögtön kiderül: Mary Elizabeth Stevens 1864–1869 között volt Andrássy Gyula (a kiegyezés utáni első miniszterelnök) családjánál társalkodónő-nevelőnő. Mint a sajtó alá rendező Cieger András a bevezetőben megállapítja, a könyv a „vörös grófnő”, Andrássy Katinka visszaemlékezései egyfajta előzményének tekinthető, ami egy kívülálló szemszögéből készült.
A könyvheti tapasztalatokról Besze Barbarát, a General Press irodalmi vezetőjét kérdeztük.

Mint minden könyvnek, ennek is megvan a maga története. A 19. századi magánlevelekre a náci bombázás alatt talált rá a nevelőnő egyik utóda, s a dédunoka, Katharine Armstrong adott ki e levelekből egy válogatást 1999-ben. A kötet eljutott Odescalchi Pálhoz, Andrássy Gyula dédunokájához, az Andrássy Gyula Alapítvány alapítójához, s ő személyes érintettsége révén is – hiszen a kötetben szereplő neveletlen (értsd kiskorú) gyermekeket jól ismerte, sőt az egyikkel le is van fényképezve az archív fotók egyikén – mindent megtett azért, hogy a kötet kisebb változtatásokkal és lábjegyzetbeli magyarázatokkal napvilágot láthasson magyarul.
 Odescalchi Pál a könyvbemutatónBár az egyik legjelentősebb kiegyezéskori arisztokrata családról van szó, amint a levélíró megjegyzi: „most mi vagyunk az első számú család Magyarországon”, még sincs nyoma a nevelőnő ötéves ittlétének. Mary Elizabeth Stevens mint bővebb családja több tagja, nevelőnői, társalkodónői állást vállalt a kontinensen; először Andrássy Gyula, a későbbi miniszterelnök anyjánál volt társalkodónő Letenyén, majd felfigyelt rá az öreg hölgy menye, s elkérte tőle nevelőnőnek három gyermeke, Ilona, Tivadar és Gyula (később, Trianon idején külügyminiszter) mellé.
A helyszínek aszerint változnak, hogy a család, illetve legtöbbször a politikus nélküli szűkebb család hol tartózkodik: Terebes, Pest, majd a kiegyezés után a Sándor-palota, Karlsbad, Kemence, Szőlőske stb. A műfaj, a magánlevél természetesen nem a későbbi történészeknek szól, de számos csemege kimazsolázható belőle. Például Ferenc József emberibb arca is megmutatkozik, kevésbé az ismert, hivatalos hozzáállása, az „állam első tisztviselője” szerep domborodik ki koronázáskori, illetve utáni pesti tartózkodásaiból. Közvetlen, már-már szimpatikus megnyilvánulásaiból is érdekes példát kapunk, amikor egyedül meg akarja látogatni miniszterelnökét a Sándor-palotában, de mivel nem találja őtotthon, a személyzet bénázása közben sarkon fordul és angolosan távozik. Vagy érdekes aktualitásként a nevelőnő a Szent István-bazilika kupolájának leomlását is említi egyik levelében
.
A történészeken kívül a színháztörténészek is számos érdekességre bukkanhatnak, hiszen Stevens kisasszony nagyon szeretett teátrumba járni, meg is sértődött néha, ha a grófné, Kendeffy Katinka nem foglalta el színházi páholyát, s mégsem ajánlotta fel neki. A lábjegyzetelőnek viszont nehéz perceket szerezhetett, mert sok olyan előadásról is írt egy-két mondatban, amelynek ma már nem lehetett utánajárni. Egyébként is hálátlan szerep jutott Cieger Andrásnak, néhány odavetett megjegyzéssel, hogy egy-egy Károlyi, Erdődy gróf vagy grófné megjelent egy fogadáson, bálon, színházi esten, természetesen nem tudott mit kezdeni, hiszen ma már lehetetlen a szereplők kilétének kiderítése. Ugyanígy a másod- vagy harmadrendű íróké, műveké is, ennek ellenére alapos jegyzeteket kapunk. Példa erre a kész tényként tálalt viszony: Erzsébet királyné és Hunyady Imre gróf „szerelmét” („a szeretője, amint tudjátok… a magyar Hunyady gróf volt”) jegyzetben kellett helyre tenni.
 A Sándor-palota maSzámos érdekesség szól a fürdőbeli szokásokról is, szerencsére a család agyonitatására nem került sor
. Az is furcsa, hogy a „világ végi” Letenyén az angol kisasszony agyongyümölcsözhette magát (pl. „mostanában ananászt is eszünk, mert most érnek be az ananászházban, nagyok és finomak”). A nagy lakomák, választási gyűlések, ebédek, vacsorák mellett mindennapi dolgokról is szó esik, például a poloskákról, míg Angliában a bolháktól szenvednek rokonai, Magyarországon a miniszterelnök rezidenciájában hajkurásszák és tucatszám fogják a poloskákat (akkor még csak az élőt). A hölgyek a korabeli ruházkodásról, varrásról, viseletekről olvashatnak oldalakat a könyvben (megfelelő árjegyzékkel), talán ezek a részek a férfiak szívét kevésbé dobogtatják meg. Sok helyen kapunk spontán, országok közötti összehasonlítást, kicsit furcsán hatnak az ilyen kirohanások:
„Micsoda áldás, hogy Angliában élünk, és nem itt! Itt minden olyan hihetetlenül drága!”
A gödöllői Erzsébet-emlékévhez kapcsolódóan a nevelőnőnek a koronázásról szóló benyomásairól, az esemény városi és családi visszhangjáról is olvashatunk. Erzsébet egyetlen Magyarországon született gyermekének (Mária Valéria, született Budán, 1868. április 22-én) megérkeztéről például így tudósít:
„Bekövetkezet a nagy esemény, de sajnos a mindenki által annyira várt herceg helyett hercegnő született! Mindenki azt gondolta, hogy a császárné lesz annyira lelkiismeretes, hogy fiút fog szülni, akire mindenki várt, és akiben mindenki reménykedett. A múlt kedden, 21-én az a hír terjedt el, hogy fiú született, és mindenki türelmetlenül várta a 101 ágyúlövés eldördülését, amely megerősítette volna a híresztelést.” De a Gellérthegyről csak 21 lövés dördült fel.
Egy öntudatos, feltörekvő, a hazájára büszke, három nyelven beszélő és magát folyton képező, zenét tanuló, buzgón vallásos, a férfipróbálkozások esetében rátarti fiatal hölgy képe bontakozik ki előttünk a levelek alapján. Nagyon jó megfigyelő, a családot illető megállapításai valószínűleg pontosak, de néha, hiszen mégiscsak magánlevél formáról van szó, elveti a sulykot, az őt nem igazán érdeklő vagy őt nem annyira érintő témákban felszínes, elhamarkodott vagy érzelmektől irányított véleményt formál (pl. a kisebbségek esetében vagy több politikai kérdésben).
Hardcore történelemimádóként nagyon tetszett a könyv, szívesen olvasnám az egész levelezést vagy egy bővített változatot is. De az is jól szórakozhat, aki nyáresti olvasmányként fogja föl, s észrevétlenül belecsöppen a kiegyezéskori magyar arisztokraták mindennapjaiba. A 19. századi viseletekkel, színházi élettel foglalkozóknak meg egyenesen kötelező olvasmány.

Levelek az Andrássy-házból (1864–1869)
Egy angol nevelőnő levelei

General Press [Budapest, 2007]

Kötött, 348 oldal, 2500 forint
Sajtó alá rendezte: Cieger András
Szerkesztette: Schmal Alexandra
Borító: Kiss Gergely
Nyomdai előkészítés: Tordas és Társa
Nyomás: Kaposvári Nyomda
ISBN: 9789639648715

A könyvhétről
Besze Barbara, a General Press irodalmi vezetője

 A General Press Szép Magyar Könyvei– Hogyan értékeled az idei könyvhetet? Mit szólsz a helyszínhez, a lebonyolításhoz?
– A könyvhetünk a tervek szerint zajlott, nem volt sem izgalmasabb, sem unalmasabb az előző évekéinél. Hangosabb és zajosabb volt viszont az építkezések miatt, talán a helyszínt érdemesebb lett volna átgondolni, és esetleg kockáztatni a helyszínmódosítást. Bár valószínűleg nem a zaj miatt nem jöttek sokan, hanem mert nagyon „hó vége” volt, sokan még nem kapták meg a fizetésüket, ezért a reméltnél kevesebb volt a bevétel.
Voltak a Ráday utcában is dedikálásaink, de szomorúan konstatáltuk, hogy nem volt nagy hírverése, legalábbis a szerzőinkhez alig-alig látogattak, a sátrakat csak az éppen arra járó (nagyon kevés) bámészkodó tekintgette. Jó volna, ha jövőre a Vörösmarty téri színpadon bemondanák a Ráday utcai programokat, mert sokan például nem is tudtak arról, hogy van a Ráday utcában is könyvheti rendezvény.

– Mekkora volt a forgalom?
– Összeget nem mondhatok, de nagyságrendileg megegyezett az előző évivel.

 Kövér Lajos a standon– Rentábilis volt a kiadó szempontjából a rendezvény?
– Egyelőre úgy néz ki, igen. A számítások most zajlanak.

– Mi volt a legnagyobb siker, szakmai elismerés?
– Rengeteg jó visszajelzést kaptunk Lackfi János: Kövér Lajos színre lép c. meseregényére, amelyet a zseniális fiatal grafikus, Molnár Jacqueline illusztrált. A könyvhét első napján osztották ki a Szép Magyar Könyv Verseny 2006 díjait, amelyet több más díjazott között mi is megkaptunk a Szegedi Katalin által illusztrált Az aranyhajú leány c. Grimm-mesével. Büszkék vagyunk, hogy immár 3. alkalommal tudtunk nyerni gyermekkönyv kategóriában ezen a versenyen. De nagy könyvheti sikernek bizonyult Mary Elisabeth Stevens: Levelek az Andrássy-házból c. levélválogatása, amely az Andrássy-háznál szolgáló angol tanítókisasszony leveleit tartalmazza Cieger András történész szaklektorálásával.


Oldaltérkép