Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain



Egy-egy szótár másfél éves lázas örömteli munka gyümölcse
Tótfalusi István az idei Arany Penna díjas

Szerző: Tinta
2012. február 17.

 Tótfalusi István neve ismerősen cseng a könyvbarátok és magyar nyelvet szeretők körében, hiszen több mint 30 ismeretterjesztő könyv szerzője. A Tinta Könyvkiadó az elmúlt években négy népszerű szótárát adta ki. A kiadó elismerése és köszönete jeléül idén Arany Penna Díjjal tüntette ki Tótfalusi Istvánt. A díjat Kiss Gábor, a Tinta Könyvkiadó igazgató-főszerkesztője nyújtotta át a Szarvas Gábor Nyelvművelő Asztaltársaság 2012. február 16-i ülésén az MTA Tudós Klubjában.

Február 16-án az MTA Tudós Klubjában, a Szarvas Gábor Nyelvművelő Asztaltársaság 2012. évi első ülésén ünnepélyes keretek között adta át Kiss Gábor, a Tinta igazgató-főszerkesztője Tótfalusi Istvánnak a Tinta Arany Penna Díjat. A díjazottnak az elmúlt években négy szótára jelent meg a kiadó gondozásában, az Idegenszó-tár, a Kiejtési szótár, A klasszikus szócsaládfák és a Magyarító szótár. Mint a laudációban elhangzott, a könyvek megjelenésük óta kivívták a szakemberek elismerését, és komoly közönségsikert arattak, hiszen a legjobb értelemben vett ismeretterjesztő munkák. Az oklevél átadása után a szerző megköszönte, hogy a magyar szótárkiadás területén piacvezető Tinta felkarolta ötleteit, és örül, hogy munkái hozzájárulnak anyanyelvi műveltségünk elmélyítéséhez.
A Tinta Arany Penna Díjat 2000-ben alapították, eddig a következőknek ítélték oda: Bárdosi Vilmos, Eőry Vilma, Fercsik Erzsébet, Makkai Ádám, Parapatics Andrea, Raátz Judit, Rácz János, Szathmári István és Zaicz Gábor.

 

  

Cserháthalápi Ferenc interjúja az Arany Penna díjas Tótfalusi Istvánnal

A magyar könyvpiacon újdonságként hatott az 1983-ban megjelent Vademecuma, azaz a szokatlan szavak szótára. Miért született meg az a mű akkor?
Elsődlegesen a fiatalokra, a gimnazista korúakra gondoltam, akik már akkor sem szívesen olvasták nagyszerű klasszikusainkat, Jókait, Mikszáthot meg a régebbi költészetet, mert gyakran fennakadtak a latin, német eredetű vagy egyszerűen csak elavult, esetleg mára megváltozott értelmű szavaikon. Legalább ennyi gond volt a régi paraszti vagy akár városi életformához kötődő szavakkal, mint például a petrence, istráng, bojtár, lajbli, garádics. Szinte az egész klasszikus magyar irodalmat átböngésztem ilyen szavak után kutatva, és az eredmény egy idézetekkel illusztrált, szerényebb terjedelmi könyv lett volna, ámde kollégáim, a Móra kiadó szerkesztői rábeszéltek, hogy bővítsem ki a Vademecumot (ez is egy ízes régi szavunk) a jelenkori nyelv legfontosabb idegen szavaival, például azokkal, amelyek az iskolai tananyagban is szerepelnek. Erre szívesen ráálltam, így született meg a könyv végül. Két nagy példányszámú kiadás kelt el belőle rövid idő alatt a nyolcvanas évek elején. Némi furcsálkodást és konfúziót okozott, hogy nem sokkal a megjelenés után tűntek fel nálunk a Vademecum márkájú svéd fogkrémek, de a fogadtatást ez szerencsére nem befolyásolta.

A Tinta Könyvkiadó négy könyvét jelentette meg. Melyik áll a legközelebb a szívéhez ezek közül?
Bár a jó szülőnek minden gyermeke kedves, nem tagadhatom, hogy van köztük legkedvesebb: az Idegenszó-tár.

Komoly hagyományai vannak a magyar szótárkiadásban az idegen szavak szótárainak. Azonban ön ezt a műfaj megújította, hiszen az Idegenszó-tár 28 ezer idegen szavát  nemcsak megmagyarázza, hanem minden egyes szónál megadja a szó eredetét, és ismerteti azt az utat, amelyet bejárt az adott szó, míg bekerült a magyar nyelvbe. Miért, hogyan és mennyi ideig írta ezt a monumentális szótárt?
Régi szenvedélyem az etimologizálás, és ezt itt kiélhettem úgyszólván korlátlanul, a kiadó legalábbis, szerencsémre, nem szabott szűk terjedelmi határt. Másfél évi lázas, örömteli munkát jelentett a megírás, ezért szeretem leginkább ezt a szótáramat. Másodsorban azért, mert – mint említette – ez a könyvem az igazi nóvum, könyvkiadásunkban előzmény nélkül áll, nemcsak koncepciója, de módszere és mérete tekintetében is. A koncepció lényege a merítés: a szótárakban általában nemzetközinek minősített szóanyagnak azt a derék adagját emeltem be könyvembe, amely a mi nyelvünkben is meghonosodott, ide értve a legkülönfélébb szaknyelveket is. Ezzel tehát kirekesztettem tőszókészletünknek azt a tételszámra szerény, de sokkal jelentősebb csoportját, amelynek az eredete nem nyomozható ki minden esetben ilyen pontosan és biztosan, és a forrásnyelvekhez is csak a nyelvészeknek egy szűkebb köre, például a finnugor nyelvek tudósai értenek.

Napjainkban felgyorsult az információáramlás. A híradásokban sok-sok külföldi szerepel a magyarok számára néha kiejthetetlen névvel. Azért készítette a Kiejtési szótárt, hogy jól és helyesen hangozzanak el az idegen nevek a híradásokban?
Természetesen ez volt az elsődleges cél, ideértve a nyilvános beszéd más területeit, például az oktatás különféle szintjeit, de szerintem az sem baj, ha a privát társalgásban is törekszünk a korrekt kiejtésre.

És mikor korrekt a kiejtésünk? Ha pontosan úgy ejtjük, ahogy a forrásnyelvben?
Ez egyike a témánkkal kapcsolatos tévhiteknek, mégpedig a legmakacsabb. Azért tévhit, mert úgyszólván minden idegen nyelvnek vannak olyan beszédhangjai és hangtani sajátságai, amelyek a magyarból hiányoznak. Ezeket tehát elvben helyettesítenünk kell, ám ennek hogyanja vagy szükséges mértéke már alapos és szakszerű megfontolást kíván. Erre szolgál útmutatóul a Kiejtési szótár.

A Klasszikus szócsaládfák című könyvéből megtudjuk, hogy a manus, ’kéz’ jelentésű latin szó gyöke megtalálható a napjainkban is használatos manikűr, manufaktúra, manifesztum, manipulál, emancipáció, mandátum, maszturbál és menedzser szavakban is. Hogyan készítette el a könyvben található 125 szócsaládfát?
A szavak kiválasztásában az irányított, hogy melyeknek van a legkiterjedtebb családfája a modern európai nyelvek úgynevezett nemzetközi szókincsében. A mennyiségi arányokat kétharmad-egyharmad arányban állapítottam meg a latin szavak előnyére. Könyvem természetesen nem vett célba túl nagy közönséget. Számottevő görög nyelvismerete ma már igen keveseknek van; latinul az én korosztályomból még sokan tanultunk az iskolában, de már kevesebben vagyunk; szerencsére nálunk sokkal többen vannak azok, akik a latintanítás újjáéledése után jutottak a nyelv tudásához. Ezek kedvéért írtam meg ezt a könyvet szöveges formában; a grafikai elképzelést a Tinta Könyvkiadó korábbi egyik könyve ihlette, amely a keresztnevek becéző formáinak kialakulását szemléltette faágacskák rajzaival. Kiss Gábor szívesen fogadta az ötletet, hogy könyvemet ilyen szemléltető ágrajzokkal illusztráljam, és szerzett nekem egy grafikai szoftvert, amellyel az ábrákat elkészítettem.

Egyszer nagyon praktikus választ adott arra a kérdésre, hogy mi tekinthető idegen szónak. Ugyanis azt felelte, hogy az a szó idegen, amit a magyar beszélők nagy többsége  annak érez. Miért van szükség Magyarító szótárra? Veszélyben a magyar nyelv?
Nem, nincs veszélyben. Nyelvünk története azt mutatja, hogy amióta elhagytuk finnugor őshazánkat, szakadatlanul érték nyelvünket idegen hatások. Előbb törökös nyelvektől, utóbb a szlávoktól, németektől, a latintól, az elmúlt fél évszázadban pedig legfőképpen az angolból fogadtunk be sok-sok szót, amelyek kellő idő múltán jórészt szépen meghonosodtak, és gazdagodtunk általuk. A jelen szótár szavainak tekintélyes része egyébként műveltségszó, és azért tanácsos ezek helyett a jó magyar megfelelőiket használnunk, hogy beszédünk és főleg írásunk mindenki számára jól érthető legyen. Mostanság leginkább sajtónyelvünkben tapasztaljuk az előkelősködő affektálás jeleit, a mezőgazdaság, a színház, az igazgató, a festészet, az irodalom, a gyógyszer, a zenész, a hangszer meg a zenekar helyébe makacsul az agrárium, teátrum, direktor, piktúra, literatúra, medicina, muzsikus, instrumentum és orkesztra tolakodik. Ellenszenves tendencia ez, tudálékosság és pöffeszkedés, és a kevésbé műveltek lebecsülése érezhető ki belőle. Ezért tartjuk fontosnak, hogy a lehetőséghez mérten mindenki minden helyzetben közismert, elfogadott és jelentésében is teljes értékű magyar szavakkal fejezze ki magát – ebben kínál segítséget a Magyarító szótár.

A közeljövőben milyen tervei vannak?
A közeljövőm már nem terv, hanem bizton remélhető megvalósulás. Az idei könyvfesztiválra jelenik meg egy szokatlan koncepciójú könyvem, alcímül azt adtam neki, hogy Társasutazás a történeti nyelvészetbe. A voltaképpeni cím provokálóan jelzi a szokatlanságot: Sertések a Bakonyban! Egy rokonszenves társaság együttlétei, szerelmek és gasztronómiai kalandozások meg világnézeti viták keretében jelenik meg a párbeszédekbe és csevegésekbe „csomagolt” népszerűen tudományos ismeretanyag: a nyelvhasonlítás alapjai, nyelvünk eredete és izgalmas története, a fontos európai nyelvcsaládok meg a délibábos „alternatív” nyelviskolák jelensége.

Korábbi díjazottak:
Rácz János kapta a Tinta Arany Penna Díjat 2011-ben
A 2010-es Tinta Arany Penna Díj nyertese Fercsik Erzsébet és Raátz Judit


Oldaltérkép