Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain



Re:orient – 10. Velencei Építészeti Biennále

Szerző: L. Kiss Anna
2006. szeptember 12. 15.49

 Az idei ősz említésre méltó eseménye a szeptember 10. és november 19. között látogatható 10. Velencei Építészeti Biennále. A Magyar Pavilonban Re:orient – rejtett hálózatok architektúrája címmel nyílik kiállítás. Az elmúlt évek „hazai hagyományaival” összhangban a kiállításra való felkészülés 2006-ban sem volt zökkenőmentes.*


Dr. Petrányi Zsolt, a Műcsarnok főigazgatója, a Velencei Biennále nemzeti biztosa által januárra, a kurátori megbízatásra meghirdetett pályázatára mindössze két pályamű érkezett, melyeket a zsűri nem talált megvalósításra javasolhatónak, így a pályázat eredménytelenül zárult. A sikertelen pályázat tanulságait levonva a nemzeti biztos nem az egyéni projekt mellett döntött, hanem egy nyitott struktúrájú, együtt gondolkodó teamre bízta a feladatot, melynek élén Nemes Attila, a projekt főkoordinátora áll.


A fiatal művészek igazi csapatként dolgoztak. Tevékenységüket meghatározta a biennále fő irányvonala, központi témája: a Meta-city, azaz metaváros és az agglomeráció fizikai és szociológiai átalakulásának kérdései. (A Velencei Biennále főkurátora Richard Burdett, a London School of Economics and Political Science professzora, London főpolgármesterének építészeti főtanácsadója.)
A biennále központi témája mást, többet kívánt annál, mint az eddigi kiállítások hagyományos megjelenítési formái, mint a hagyományos építészszemélyiség bemutatása.
A Magyar Pavilonba érkező látogatókat ott kell tartani, ehhez pedig új üzenetre van szükség. A központi tematikának sokkal inkább megfelelt, ha a kiállítás hangsúlya a hazai városok és Budapest jelenségeire és átalakulásának problematikájára helyeződött.
Ennek a feladatnak a fiatal csapat, amely már nemzetközi ismeretekkel és tapasztalatokkal is rendelkezik, meg tudott felelni. Ezt bizonyították az alkotói folyamat során, és ez cseng vissza a kiállítás előzetes visszhangjaiból.
A Magyar Pavilon a Re:orient – rejtett hálózatok architektúrája című kiállítási anyagot mutatja be. „A projekt célja – amint azt az alkotók megfogalmazták –, hogy előremutató módon olyan lehetőségeket jelenítsen meg, amelyek ma még csak a kiskereskedelmi csatornák mentén érhetők tetten, de nagy valószínűséggel meghatározói lesznek az egyre olcsóbb termékek nyomása alatt átalakuló épített környezetnek. Erre a gondolatmenetre építve a projekt olyan új tartalmakat képző tereket, építészeti eszközöket és anyagokat mutat be, melyek érzékeltetik, hogyan fordíthatnánk előnyünkre ezeket a piaci kényszereket, tovább élő, kulturális értékeket adva a rövid élettartamra tervezett termékek tömegének.”


Erre a célra épült fel a kiállítási projekt egész folyamata, amely három fázisból állt, kutatási, építészeti, produkciós és kivitelezési, installációs fázis. (Az egyes fázisok munkacsoportjait és az alprojekteket Somlai-Fischer Szabolcs és Szemerey Samu vezette. Az alkotói folyamatról három prezentáció során tájékoztatták a szakma és a sajtó képviselőit.)
A projekt elején a társadalomtudósok, médiakutatók, antropológusok alkotta munkacsoport tevékenysége igen intenzív volt. Többek között arra keresték a választ, hogy a magyarországi rendszerváltással egy időben megindult bevándorlási folyamat eredményeként nálunk megjelent távol-keletiek – amint általában hívják őket, a „kínaiak” – hogyan élnek itt, mi a fontos számukra, hogyan viszonyulnak a helyi kultúrához, milyenek a televíziózási, internetezési szokásaik. A kínai építészetben hogyan jelenik meg az ideiglenesség.
A kínai bevándorlók az egész országban megtalálhatók, bár nincsenek izolált városrészeik. Fő megjelenési helyeik, egységes arculatú, karakteres környezetük azonban van, így a kínai éttermek, diszkontok, áruházak, piacok. Megjelenésükkel, szolgáltatásaikkal, termékeikkel komoly hatást fejtettek ki a hazai környezetkultúrára.
Az első fázis résztvevői vizsgálták tehát a kínai kereskedelem folyamatát és hatásait. A koloniál kultúrát, többek között azt is, hogyan alakulnak a kulturális javak a kínai kolóniákban, milyenek a kikapcsolódási, szórakozási lehetőségeik és szokásaik. Milyen a kínai közösségek médiarendszere, kulturális ellátórendszere. Mennyire távolodtak el saját hazai kultúrájuktól…
Vizsgálták a guanxi tereit, azaz hogy milyen az egyének és kisebb csoportok közötti hálózati szerveződés és kapcsolatrendszer a gazdasági, a politikai és társadalmi vonatkozásban.
A munkacsoport tagjai vizsgálták a józsefvárosi kínai piac akusztikai sajátosságait. Hangmintákat vettek és analizálták, feldolgozták őket. Elkészítették a piac és vonzáskörzetének akusztikus térképét.
Tanulmányozták azt is, hogy épített környezetünkre milyen hatással van a kínai áruk dömpingje.
Interjúkat készítettek a Budapesten élő értelmiségi családokkal, melyek alapján elemzést készítettek városélmény tapasztalataikról. (A kutatók beszámolója szerint a kínai közösség az egész projekt során rendkívül együttműködő, érdeklődő volt.)
Hazánkban is jellemzővé vált a mindenütt jelen lévő számítástechnika, ahol a kínai elektronikai eszközök uralma a meghatározó. A kutatás során a munkacsoport vizsgálta e tárgyak migrációját, valamint az okozott tér- és tárgykultúra-változásokat is…
Riportfotó-sorozatot készítettek a Ganz-telepen folyó életről. A második fázis építész-művész csapata részben saját helyszíni felmérési elemzési, gyűjtési munkát végzett, részben levonták a kutatási modul következtetéseit, összefüggéseit. Ezeket figyelembe véve tervezték meg az installáció kivitelezését. A kutatási munkákat követő produkciós fázisokban készült el a katalógus és a projekt honlapja.
E kettő és a harmadik fázisban elkészített installáció alkotja a Velencei Biennále Magyar Pavilonjában a kiállítást. A katalógusba és a honlapra a kutatási fázis végeredményei kerültek szöveges és képi formában. Annak következtetései, a javaslatok és meglátások pedig az installációban „jelennek meg”.
Kemény munka vezetett hát a projekt harmadik (augusztus közepi) prezentációjáig. Ez volt a kiállítás előtti utolsó alkalom, hogy az építészszakma és a sajtó érdeklődői betekintést kapjanak a munkavégzés helyszínén, az installáció készítésének folyamatába.
A színhely a Magyar Elektronikai Múzeum, illetve AKKU egyesületének műhelye volt. Itt kaphattam magam is ízelítőt a Magyar Pavilon készülő anyagából.
A műhelybe lépve őszintén szólva picit megrettentem, a számomra első látásra festői rendetlenségnek tűnő látványtól. Színes játékok összevisszasága, elektromos vezetékek kesze-kuszasága, szürke, jellegtelennek tűnő fémpanelek… Lesz ebből valami?!


Kételyeim azonban pillanatok alatt eloszlottak, amint a bemutató elkezdődött és az alkotók „keze” alatt a tárgyak életre keltek. A fiatal művészek aktivitásán nem látszott a megelőző hónapok megfeszített munkája. Fáradhatatlanul beszéltek a projekt céljáról, feladatáról, mutatták be alkotásaikat, és válaszoltak a legegyszerűbb kérdésekre is. Somlai-Fischer Szabolcs, az installációért felelős koordinátor elmondta, hogy az installáció egy építészeti kísérlet. Alternatív kortárs építészeti teret kívántak felépíteni. A projekt kutatási fázisában többek között megvizsgálták, hogyan alakulnak át a magyar épített környezet alapanyagai, milyen tényezők határozzák meg ezek változásait, illetve ennek milyen hatásai lehetnek a jövőben. A kutatási modul eredményeként feltárt összefüggéseket és atmoszférát az épített valóság médiumába, az emberek közötti térbe kívánták átemelni. Az installáció módszertani üzenete, koncepciója, hogy olcsó dolgok is jelenthetnek kreatív megoldásokat az építészetben. A kiállítás elemeihez több ezer kínai játékot vásároltak a józsefvárosi piacon.
Ezeket a játékokat rendszerekbe építette Nemes Attila és csapata, mindenki által elérhető és elsajátítható technológiával alakítottak át igen látványosan, játékosan és építészetileg lehetőségeket keresve, létrehozva. Az installáció elemei már a prezentáció során is „szenzációsak” voltak.
A Magyar Pavilon felirata egyszerű, de stílszerű (a józsefvárosi piac bejáratát mintául véve) hálószerű fémrácsba fűzték be cipőfűzőből a kínai betűket: Isten hozott Budapesten.
A pavilon üvegteteje alatt 2300 színjátszó műanyag spirál lóg, melyek a légmozgás hatására forognak, mintegy árnyékoló hullámok pompás fény- és színhatást keltenek.
Hiszik, vagy sem, igenis vannak csipogó bokrok, legalábbis Velencében a Magyar Pavilon előtti parkban, melyek hullámos fémrudakból állnak, rajtuk színes fülre akasztható műanyag csipogókkal. Ezek mozgásra csilingelő, csiripelő hangot adnak ki. (Amikor elmentem mellettük a harmadik prezentáción, sosem bírtam ellenállni a kísértésnek, mindig megérintettem őket.)
Nagyvárosi szőttesnek titulálták az alkotók a falakra akasztott ezer darab kisautó összképét. A kisautókba elektromosságot vezettek, ami lehetővé teszi, hogy időnként megmozdulnak, ugranak egyet-egyet.
A kutatási fázis hanganyagát is felhasználva hangpanelt hoztak létre, amihez ipari hulladékból származó 14 méter hosszú fémrácsot használtak fel. Ezen 3000 különböző méretű hangszórót helyeztek el mágnessel, s vezetékekkel kötötték össze őket. A kis hangszórók adják át egymásnak a hanginformációkat, melynek alapját a józsefvárosi piac életéből vett zajok, hangok képezik. (Még ennyi „madzagot”… Bizony sziszifuszi munka lehetett a sok kis mütyürt egymással összekötni.)
És hogy a hangoknál maradjunk, a Magyar Pavilonban a látogatót folyamatos hanghatások érik majd, ezt szolgálja a rádiólugas. Ez ezer lebegő CB-rádióból áll, melyek a vendégek feje fölött elektromágneses hangteret hoznak létre, aminek alakulását mozgásukkal saját maguk is befolyásolhatják. A CB-rádiók színes pingvinekben rejtőzködnek – és persze kerti ruhaszárítón lógnak… Mondhatom, igen mókásak, csupa-csupa izgalmas játék.
Az installáció munkatársai szeretik az állatokat, ezért aztán nem élő, csupán játék cicákat „zártak be” műgyanta téglákba, úgynevezett macskatéglákba, melyekből falat építettek. Amikor a látogató hozzájuk ér vagy kiált egyet, a cicákon fény és hangfolt jelenik meg. (Szinte majdnem nyávognak…)
Ha a Magyar Pavilon vendége még nem volt éhes, a párakonyha látványától bizonyosan az lesz. A „tálakban” lévő vizet ultrahang bontja párává, mely olyanná lesz, mint egy fortyogó, gőzölgő wok. A rávetített kínai ételek látványa abszolút ínycsiklandó.
Az installáció elemei közül nem hiányozhattak a növények sem, a pavilon „mikroklímája” kifejezetten kívánta őket. Az ultrahangkert szinte utánozhatatlan élményt nyújt. Az igazi páfrányok mellett ultrahangos technológiával párát képeznek vízből, ez élteti a virágokat.
Fényelnyelő diódákat helyeztek el az alkotók 200 színes szilikonmedúzában, így jöttek létre a LED-liliomok. Ezek a világító „növények” alkotják a technológiai kertet, ami egy színpompás, varázslatos tóra emlékeztet.


Szóval sikerült lenyűgözniük a harmadik prezentáció résztvevőit a 10. Velencei Építészeti Biennále Magyar Pavilonja alkotói művészi stábjának:
Baróthy Anna (1977) üvegművész
Bujdosó Attila (1981) építész
Dávidházy Panni (1973) trendkutató
Foldes Pierre zeneszerző, filmes, fotóművész
Kelner Krisztián (1975) építészmérnök, zenész
Kiss Ida, (1979) építészmérnök
Kovács Gergely (1975) építészmérnök
Matúz Melinda 1(979) építészmérnök
Nemes Attila (1973) művészettörténész
Pozna Anita (1975) építészmérnök
Salát Gergely 1(975) sinológus
Somlai-Fischer Szabolcs (1976) építészmérnök, interakció-dizájner
Sterk Barbara (1975) szociológus, médiaművész
Szakál Tamás (1973) médiaművész
Szemerey Samu (1976) építészmérnök
Szvetelszky Zsuzsanna (1969) pletykakutató.

Egészen biztos vagyok benne, hogy a Magyar Pavilon látogatói mind mosolygósan és elismerő gondolatokkal, szavakkal távoznak majd a helyszínről. Ez a csapat tudását és lelkét is beleadta a projektbe, ezt mutatja a végeredmény. És ezt jelzik vissza a dr. Petrányi Zsolttól hallott információk is, miszerint Velencében a kiállítás építése alatt nagyon sok érdeklődő szakmabeli, a társpavilonok alkotói nézték meg a munkálatokat, és valamennyien elismerően nyilatkoztak. Irány hát Velence, vitorlára (vagy négy kerékre) fel, az idei ősz szép napsütéses, meleg lesz! Velence önmagában is csodálatos, és büszkék lehetünk a Magyar Pavilonban a Re:orient stábjára.

* 2004-ben Janesch Péter kurátor ellen a BRFK folytatott nyomozást a Szép Házak kiadója feljelentése alapján, a szerzői jogok és szomszédos jogok megsértése miatt. Két építész, akiknek a pályázatát elutasították, még Péterfalvi Attila adatvédelmi biztoshoz is fordult a pályamunkák nyilvánosságra hozatala ügyében, mivel szerintük a pályamunkák körüli titkolózás súlyosan sérti a közérdekű adatok nyilvánosságára vonatkozó alkotmányos és törvényi rendelkezéseket.


Oldaltérkép