Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain



Magyarul Tanulók – egy magyar nyelvű osztrák folyóirat magyarul tanulóknak

Szerző: G. Bogár Edit
2006. február 23. 13.50

 Az Ausztriában megjelenő, viszonylag fiatal lap évente kétszer örvendezteti meg azokat, akik magyart tanulnak vagy tanítanak. Főszerkesztője a Bécsben élő Kovács Tünde, egyéb állandó munkatársai szintén jórészt Ausztriában (Bécsben, illetve Grazban), illetve Hollandiában élnek, de van magyarországi szakmai lektor is Császtvay Tünde személyében, valamint pécsi kolléga dolgozik a lapnak. Az illusztrátor szintén Magyarországon készíti rajzait.

Az igényes kiállítású folyóirat elsődleges célja a külföldön magyart tanulni vágyók nyelvi fejlődésének elősegítése, melyhez a honi elektronikus sajtóból vett szemelvények, egyéb ismeretterjesztő szövegek, viccek, nyelvtani ismertetések, könyvrecenziók, az írásokhoz kapcsolódó német és angol szószedetek, szövegértési, nyelvtani, szókincsfejlesztő gyakorlatok, nyelvi játékok visznek közelebb. A lap internetes oldalán (www.magyarultanulok.com) ezenkívül egyéb nyelveken is megtalálhatók a szavak, kifejezések. A szószedetbe bekerült szavakat a szövegben színessel szedik, így megkönnyítve a szótárazást.
A tartalomjegyzék nemcsak a cikkek címét és oldalszámát közli, de jelmagyarázatot is ad a szövegek nehézségi fokára vonatkozólag, illetve a színezés jelentésével kapcsolatban, valamint a következő szám előzetesét is megtalálhatjuk benne.
Az impresszumot és a minden számban megtalálható szerkesztői levelet követően olvasói levelekből álló válogatásban böngészhetünk, mielőtt a nyelvtanító részekhez érünk. Külön dicséretes, hogy az olvasói levelekben megfogalmazott hasznos ötleteket, jó tanácsokat a szerkesztők igyekeznek már a következő számban átültetni a gyakorlatba, így pl. a teljes ragozási paradigmák vagy az idegen (német) nyelvi vonzatok közlését azonnal megvalósították. Talán ennek is köszönhető a tavalyi 3. számban az az olvasói levél, mely arról számol be, hogy a magyar diákok németóráin is használják a kiadványt.
A lap állandó rovatai a már említett Előszó (szerkesztői levél) és Visszhang (olvasói levelek) mellett a Sajtófigyelő, a Fókuszban, az Országismeret, a Gyerekjáték, a Nyelvtan, a Tarka-barka, a Portrétár, az Élethelyzetek, a Könyvjelző, az Ajánló és az ECL-teszt. A rovatcímek találóak és figyelemfelkeltőek, ez alól talán egyedül az Országismeret kivétel, mely egy érdekes rovat kissé sablonos megnevezése. Megtévesztő azonban a Könyvjelző: amikor kezembe vettem a lapot, könyvajánló-szerűséget vártam tőle, ehelyett magyar népmeséket olvashatunk itt.
A Sajtófigyelőben friss érdekességek olvashatók a Délmagyarország online kiadásából,  így a 3. számban a különböző népek alvási szokásairól, egy magyar régiségkereskedőről, Károly herceg második esküvőjéről, nők által alkotott találmányokról, egy amerikai barlanghotelről, a közlekedési tarifák emelkedéséről, a zálogházak ügyfélköréről, a szalmaépítésről. Az olvasmányok nehézségi sorrendben követik egymást a zölddel jelölt egyszerűbbtől a sárga közepes nehézségűn át a piros nehézig. Ugyanezzel a színnel emeli ki a szöveg a szószedetben megtalálható szavakat, és a kapcsolódó gyakorlatokban is ezt a színt használják a szerkesztők. A cikket követő feladatsor igaz/hamis kérdésekkel kezdődik, majd nyelvtani és szókincsfejlesztő gyakorlatok, esetleg a szövegértésre vonatkozó további kérdések következnek. A feladatok között van táblázatkitöltés (pl. igeragozás, névszók tárgyesete és többes száma), a szövegből vett mondatokból kihagyott ragok beillesztése, mondatkiegészítés megadott alapalakokból képzővel, jellel és/vagy raggal létrehozandó szavakkal, szavak és kifejezések párosítása definícióikkal, időhatározó kifejezések időrendi sorrendbe tétele, két szinonima közül választás az adott mondatban/beszédhelyzetben, kollokációs feladatok jelzők és jelzett szavak párosításával, számok leírása betűvel, illetve számmal, kötőszók megtalálása, tematikus szógyűjtés a szöveg alapján, kérdésfeltevés kijelölt mondatrészekre stb. A feladatok érdekesek, és bár első látásra a haladó szinten fölöslegesnek tűnhet pl. a kérdésfeltevés gyakorlása, amikor a kiválasztott mondatokat meglátjuk, biztosak lehetünk benne, hogy némelyik anyanyelvi beszélőnek is gondot okozna pl. a tanácsadóként szóra rákérdezni az Attila a magyarországi szalmaházak építésénél tanácsadóként működött közre mondatban.
A Fókuszban rovat egy-egy témát jár körbe: a harmadik szám a közlekedést, a negyedik a találmányok világát veszi elő. Ebben a rovatban nem találtam nehéznek minősített szövegeket, feladatokat, pedig biztosan lehetne a haladók számára is találni mindkét témához anyagot. Igaz, a haladók is találhatnak újat a középhaladó vagy kissé az alatti szintű tananyagban is. Ez a rovat talán a legváltozatosabb: kép és szöveg párosítása, definíciók és viccek szolgálják a szókincs fejlesztését, kvízjáték és a golyóstollat feltaláló Bíró László József rövid életrajza adja az országismereti háttért. Biztos vagyok benne, hogy ez a rovat még az anyanyelvi beszélők számára is érdekes olvasmány lehet, nyugodtan beleférne bármelyik magyar magazinba. Sajnos itt sikerült felfedeznem két kisebb helyesírási hibát: az anyagnévi jelzős műanyag elem két szóba, a birtokos szerkezetű számítógépmárka viszont egybe lenne írandó, ez sajnos mind a szövegben, mind a szószedetben fordítva szerepel (3. szám, 14. oldal).
Az Országismeret rovat Tájak, városok; Recept; illetve Emberek részekre van bontva. A 3. szám Pécset és környékét, valamint a Zsolnay-gyárat mutatja be, a 4. számban pedig Zirc és a Bakony a maga betyárjaival van terítéken – a szó legszorosabb értelmében, hiszen ezeken az oldalakon elolvashatjuk a bakonyi betyárbatyu receptjét is, míg a pécsi számban a mecseki töltött karaj láttán és olvastán indulnak működésnek emésztőnedveink. Az országismeret cseppekben is eljut a figyelmesebb olvasóhoz: a lapok alján egy-két mondatos „Tudta-e?” sávok találhatók, bennük olyan érdekességek, mint pl. hogy a zirci börtönből szökött meg Sobri Jóska, majd ezután lett betyár. A 4. számban ezenkívül Hoffer Ildikó keramikusművész munkásságát ismerhetjük meg, valamint röpinterjúkat olvashatunk három magyarral, akik elmesélik, mivel közlekednek, ezzel kapcsolódik az Országismeret a Fókuszban rovathoz. Az Országismeret olyan fakultatív feladatokat tartalmaz, melyeket megadott határidőig a szerkesztőségbe beküldve különböző ajándéktárgyakat,  pl. Zsolnay-minikönyvet, zirci falinaptárt, Hoffer Ildikó-szobrot lehet nyerni. Ezek között a feladatok között is van minden szintnek megfelelő: a szobrokat ábrázoló képeket kell párosítani a megnevezett cselekvésekkel, fogalmazást kell írni saját közlekedési szokásainkról, illetve az ország–város játékhoz hasonló táblázatot kell kitölteni növény/gyümölcs, állat és ország kategóriákban megadott betűkkel.
Az idegen nyelvet tanulók „réme” szokott lenni a nyelvtan, ám ennek ismerete nélkül nemigen érhetünk el hathatós eredményt. Ezzel tisztában vannak a lap szerkesztői is, éppen ezért külön tematikus fejezetet szánnak a nem könnyű magyar nyelvtannak. A birtokomban lévő két szám az alanyi (más néven határozatlan) igeragozással foglalkozik. Míg a 3. szám az ún. almafa-elméletre támaszkodva a szabályos alakokat mutatja be, a 4. a szabályos kivételeket; ez utóbbiak közé sorolva az ikes igéket és az -s, -sz, -z tövű igéket. Bár a szabályos ragozású igéket csak két oldalon tárgyalja a magazin, ehhez néhány oldallal később, a Tarka-barka rovatban táblás társasjáték csatlakozik, a szabályos kivételek már három oldalt tesznek ki – bizony, anyanyelvünk már csak ilyen. Sajnos a nyelvtani gyakorlatok meglehetősen mechanikusak: egymással össze nem függő mondatok kiegészítései megadott igék ragozott alakjaival. De valljuk be: hogy lehetne érdekessé tenni az alanyi ragozást? A helyesen elragozott igékkel megnyerhető társasjáték azonban üdítő kivétel: a tudáson kívül dobókocka, bábuk és persze némi szerencse szükségeltetik a nyeréshez. Talán jobb lett volna ezt a játékot a második rész után elhelyezni, és rendhagyó igékkel is megtűzdelni – a magazin olvasóinak ajánlom, hogy a kész mezőket fedjék le újabb és újabb igékkel, és úgy is játsszák le. Magasabb szinten akár az is lehet a továbbjutás feltétele, hogy a kért alakot a játékosok helyezzék mondatba – igaz, ekkor már ajánlatos tanárral együtt játszani, nehogy hibás mondatok szülessenek.
A Könyvjelző rovat mindkét számban egy-egy magyar népmesét tartalmaz, melyekhez különböző feladatok csatlakoznak; a 3. számban a meséhez nyereményjáték is kapcsolódik, melynek nyertesei között magyar zsebszótárokat sorsolnak ki.
A Gyerekjáték rovatban nyelvi játékok sorakoznak, a képrejtvénytől az eszperente nyelven keresztül a verses és prózai találós kérdésekig. Biztos vagyok benne, hogy ezt még azok is élvezik, akik magasabb szinten állnak – s némelyik feladványhoz kell is a magas szintű nyelvtudás, hiszen a túzok szó ismerete nem éppen alap- vagy középszintű tudást feltételez; a jegy szóval alkotott összetételek összegyűjtése szintén nem volt könnyű még nekem sem, pedig szűkebb kutatási területem éppen a szóösszetétel.
A Tarka-barka rovat egy-egy játékot tartalmaz: a 3. számban a már említett igeragozási társasjáték szórakoztatja a magyarul tanulókat, a 4. számban viszont kérdések és válaszok szerepelnek két, egymást kiegészítő táblázatban, melyeket a játékosoknak ki kell tölteni, majd kitöltés után félig szabadon (irányítva) átfogalmazni. A játékok kapcsolódnak a magazin egyéb rovataihoz, ezt az oldalszámra mutató kéz jelzi. Érdekes és izgalmas mindkét játék olyanoknak, akik még csak ismerkednek a magyar nyelvvel, s akik fejleszteni kívánják nyelvtani tudásukat, szókincsüket és kommunikációs készségüket.
A Portrétárban érdekes és híres magyarokat vagy Magyarországon élő külföldieket ismerhetünk meg Kovács Tünde riportjaiból: Ilonka néni Hollandiában élő magyartanár, aki 90 évesen is aktív, majd Fellegi Ádám lakáskoncertjeiről és a pécsi sörfőzde ügyvezető igazgatójának életéről olvashatunk a 3. számban; Sophia Loren magyar menyéről, az év könyvillusztrátorának választott Szegedi Katalinról, a magazinalapító Rainer Gahnról a 4. számban. A riportokhoz képek is kedvet csinálnak, és a nehezebb szavakat szószedetben adja meg a szerző. Kár, hogy a Szegedi Katalinnal készült interjúból pl. a kimustrált szó jelentése hiányzik – nem hiszem, hogy ez részét képezné a középfokú szókincsnek, főleg, ha a szakma, kiadó, valódi stb. szavakat még magyarázni kell. A nyomda ördöge nem szerethette ezt a cikket (talán mert túl jó?): itt találtam azt a nyomdahibát, ami a magyarul tanulót könnyen meg is zavarhatja: a legfrissebb szó végére fölöslegesen került egy ó betű, gondolom, a számítógép hibájából.
Az Élethelyzetek a 3. számban a levélcímzést, a 4. számban a menetjegyvásárlást mutatja be. Hasznos és fontos mindkét téma, valóban élethelyzetek. Sajnos a menetjegyhez adott kép nem a legsikerültebb, hiszen a kis kartonlapocskát a MÁV már régen nem használja, helyette a számítógéppel kiállított jegyek az általánosak. Bár lehet, hogy néhány kisebb forgalmú és kisebb jelentőségű helyen még a régi kartonjegyet adják ki, de talán mégsem ezeket kellene bemutatni egy az egész világon terjesztett kiadványban: egyrészt rontjuk vele a Magyarországról alkotott képet, másrészt pedig nem is valószínű, hogy a hozzánk látogató külföldi olyan helyre utazik, ahol ilyen jegyet adnak ki.
A 3. számot záró ECL-teszt a 4. számban a magazin közepe táján található. A szövegértési feladatok képek és apróhirdetések párosítását, illetve igaz/hamis kérdésekre adandó válaszokat tartalmaznak. A kilenc hirdetéshez adott tizenkét kép sajnos nem mindig a legsikerültebb, nemegyszer nekem is fejtörést okozott, melyik melyikhez tartozik.
A lapot mindkét számban az Ajánló rovat és a Megoldások zárja. Az ajánlóban újságok, CD-k, filmek és könyvek találhatók. A filmről aztán gyorsan kiderül, hogy nem mozifilmet,  hanem DVD-t ajánl, ezt talán a címben is jelezni kellene, hiszen a Valami Amerika több éve készült, a mozikban már nemigen látható. A Pester Lloyd német nyelvű bemutatkozása a 3. számban még inkább reklámnak tűnik, a 4.-ben aztán már valóban be is mutatják a lapot magyarul. Az ajánlott könyvek mind külföldieknek készült magyar nyelvkönyvek és gyakorlókönyvek, véleményem szerint lehetne bővíteni a választékot szépirodalommal, albumokkal, útikönyvekkel, Magyarországról szóló ismeretterjesztő művekkel is.
Összefoglalva a fentieket, csak gratulálni tudok a szerkesztőnek a nívós, igényes kiadványhoz. Nagy fába vágták a fejszéjüket, hiszen ehhez hasonló magazin korábban egyáltalán nem volt, s még nagyobb nyelvek tanulóinak sem áll rendelkezésére. Minden úttörő vállalkozás sok csapdát rejt, a Magyarul Tanulók szerkesztői azonban vagy jó előre tisztában voltak ezekkel, s eleve odafigyeltek kikerülésükre, vagy ösztönösen ráéreztek, hogyan lehet kicselezni a kezdetek nehézségeit. Az a néhány apróság, amelyet kifogásoltam, még hosszú múltra visszatekintő orgánumokban is kevés lenne, nemhogy egy mindössze négy számot megért lapban.
A magazin ára (6,95 euró, illetve 1840 Ft, Magyarországon és Ausztrián kívül ehhez még kézbesítési díj is járul) elsőre borsosnak tűnhet, ám ha figyelembe vesszük az igényes kiállítást (papír és nyomdai munkák), valamint a befektetett szellemi tőkét, már nem is fogjuk drágállni. Évente 3–4000 forintot vagy 15 eurót az is megengedhet magának, aki szűkösre szabott költségvetéssel gazdálkodik, s ezért az összegért igazán jó minőséget kap. Melegen ajánlom tehát a Magyarul Tanulókat a magyarul tanulóknak és tanítóknak, ez utóbbiak közé értve azokat is, akik a magyart anyanyelvként tanítják.

 


Oldaltérkép