Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain



Százéves a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár

Szerző: O. T.
2004. szeptember 24. 17.51

A múlt század elején élénk vita folyt a tömegkultúra fejlesztésének módozatairól és tartalmáról. A magyarországi gyakorlat, eltérően az angolszász mintától, döntően az állami vagy a városi közigazgatás felülről irányított kezdeményezéseire épült. Budapesten e tekintetben kitüntetett szerep jutott Bárczy István polgármesternek és a szakapparátusához tartozó reformer értelmiségieknek. E nemzedék törekvései a közszolgáltatások modernizációjára és a társadalmi esélykülönbségek csökkentésére irányultak.

A fővárosi könyvtár jelenlegi főépülete az egykori Wenckheim-palota.
A központi könyvtár az 1904-es alapítást követően 1931-ben költözött jelenlegi épületébe, építtetője Wenckheim Frigyes gróf (1842–1912), a múlt század végének ismert arisztokratája, 120 ezer holdas nagybirtokos, országgyűlési képviselő. Feleségével, Wenckheim Krisztinával nagyszabású jótékonysági akciókat folytatott, jelentős építtető volt. Ókígyósi kastélyukat Ybl Miklós tervezte, pesti palotájuk építését pedig Meinig Artúrra, a főúri rezidenciák specialistájára bízták.
Az 1887-ben megkezdett építkezés helyszíne egyszerre szokatlan és érthető. Szokatlan azért, mert a hegyesszögben összefutó Baross és Reviczky utca sarka látszólag nem alkalmas monumentális palotának, logikus azért, mert a hely része – még ha a széle is – az ekkorra már kifejlődött mágnásnegyednek, ahol főleg neoreneszánsz, később neobarokk stílusú épületeket emeltek a legnevesebb arisztokratacsaládok számára, a legtöbbet az 1870–80-as években.
A szászországi származású Meinig Artúr (1853–1904) egy itteni palotaépítkezés kapcsán került Magyarországra, s telepedett le. Hamarosan a magyar arisztokrácia kedvelt építészévé lett, féltucatnyi kastély mellett mintegy húsz jelentős palotát, székházat és reprezentatív bérházat emelt. A Wenckheim-palota mellett legismertebb alkotása a Stefánia úti Park-club.
A homlokzatok teljes egészében kőből készültek, és – a főhomlokzatot kivéve – aránylag egyszerűek, csak a nyílás-keretelések díszítik őket. A rizalitot pilaszterek tagolják, a főpárkányt a Wenckheim-címer, a kupolaszerű tetőidom csúcsát pedig kilencágú korona ékíti. Különösen díszesek a kocsiáthajtó vaskapui és -rácsai, előrevetítik az épületbelső gazdag kialakítását.
A főkapun át az előcsarnokba jutni, ahol a boltozatot hordozó négy díszes oszlop között márványlépcső vezet a magasföldszintre. Azonnal szemünkbe ötlenek a márványputtók tartotta kandeláberek, illetve a magasföldszinten a rövid vestibule után megközelíthető háromkarú főlépcső, amelynek alsó karját szokatlan kariatidák, szakállas törpék tartják.
A lekerekített sarkú, téglalap alaprajzú lépcsőháznak nemcsak díszítése, ablaktalan oldalfalainak lugast idéző ornamentikája kelt barokk atmoszférát, hanem a tér- és a fényhatás is: az üvegezett felülvilágítón beáradó erős fény is. A lépcső a pihenőnél kettéválik, majd ellenkező irányba folytatódik, hogy karjai a vestibule feletti erkélyen ismét egyesüljenek.
A középső a fogadóterem, az előcsarnok fölött és a főhomlokzati rizalit emeletén kapott helyet, miként az a kastélyépítészetben szokásos. Két oldalán egy-egy boudoir, jobbra az arany-, balra az ezüstszalon található. Utóbbiból – már a Baross utcai oldalhomlokzaton – kis táncterem nyílt, mögötte a nagy táncterem helyezkedett el. A kettő közötti karzaton volt a zenekar helye, amely innen mindkét irányba játszhatott.
Eltérő karakterük dacára az eddigi termek egységes stílusban idézték a XVIII. század barokk palotáit. A nagy táncterem mögötti egykori ebédlőterem az U alakú teremsor átellenes végén s a grófnői boudoirból nyíló dohányzó kiképzése eltér ezektől.
A dísztermek sorához mára eredeti állapotukban fenn nem maradt enteriőrök csatlakoztak: az ebédlőteremhez további kisebb étkezők, a dohányzóhoz a grófnő privát helyiségei. A gróf lakosztálya a földszinten helyezkedett el.
A hátsó szárnyban, illetve a második emeleten a személyzet lakóhelyiségei, illetve a konyha és egyéb kiszolgálóegységek kaptak helyet.
A Tanácsköztársaság idején az épületet kisajátították, előbb az asztalosok szakegylete, majd a proletármúzeum számára. Egy időre a Budapestet megszálló román hadsereg foglalta el, majd politikai pártok (később újságírók és művészek) klubja működött az épületben.
1926-ban került szóba, hogy az eladásra szánt épületet a fővárosi könyvtár számára megvásárolják, melynek tervezett palotája az I. világháború miatt nem épülhetett meg.
A palota e célra való alkalmasságát sokan vitatták, de a főváros 1927-ben megvásárolta az épületet. Az átalakítás négy évet vett igénybe, a könyvtár 1931-ben nyílt itt meg. A reprezentatív térsort lényegében változatlanul hagyták, a raktárakat és a munkaszobákat a lakó- és kiszolgálóhelyiségek helyén alakították ki.
A nagy táncteremből lett az olvasó-, az ebédlőből a folyóiratterem, a kis táncteremből a katalógus-, az ezüstszalonból a referenciaterem. A fogadótermet először kiállítóteremnek rendezték be, az aranyszalont a Budapest Gyűjtemény, a dohányzót a Keleti Gyűjtemény kapta. Az átalakítás ezekben a helyiségekben elsősorban az enteriőrökbe illő bútorzat elhelyezését jelentette, amit különösen a folyóiratteremben sikerült a régi faburkolathoz illeszkedően megoldani.
1998-ig a főváros könyvtára – néhány felújítástól, átalakításoktól eltekintve – változatlan körülmények között működött az egykori főúri palotában.
1998 és 2001 között megtörtént a központi könyvtár rekonstrukciója, amelynek során létrejött egy funkcióiban és szolgáltatásaiban korszerű nagyvárosi könyvtár.


Oldaltérkép