Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain



IV. Gyermekirodalmi Fesztivál és Vásár II. – Az IBBY-ről és a magyar gyerekkönyvkiadásról Békés Pál

Szerző: leho
2008. március 21. 20.12

 A GYIE és a Csodaceruza gyermekirodalmi folyóirat március 7–9-én a Kossuth Klubban (1088 Budapest, Múzeum utca 7.) rendezte meg a IV. Gyermekirodalmi Fesztivál és Vásárt. Tavaly beszámoltunk az összességében sikeresnek ítélt III. rendezvénysorozatról, s idén is ezt mondhatjuk: a szervezők olyan háromnapos lehetőséget kínáltak, ahol a gyermekkönyvszerzők, illusztrátorok, könyvtárosok, szülők, érdeklődők – és nem utolsósorban a gyerekek találkozhattak egymással. A lehetőségből több esetben értékes előadás, találkozás, eszmecsere lett, néhány rendezvény azonban megrekedt a lehetőség szintjén.

Az I. rész

Békés Pál Az IBBY híreiről és a hazai gyermekirodalomról címmel tartott előadást. Nem volt könnyű dolga, hiszen Boldizsár Ildikó után következett. Az író azonban az ilyen akadályokat is simán szokta venni, és jó összekötéssel – a mesekutató legutóbbi könyvét dicsérte – kezdte mondókáját.
Az IBBY 
(International Board on Books for Young People) nemzetközi szervezet magyarországi szekciójának elnöke a szervezetet a jóval ismertebb Pen Clubhoz hasonlította, amelynek kezdetben a kistestvére volt, majd kinőtte magát. A kissé suta, de pontos magyar neve Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa. Úgy keletkezett, hogy a II. világháborút követően az USA a legyőzött Németország jelentős részét megszállva tartotta. Felismerték, hogy egy új nemzedéket úgy lehet nevelni, ha a gyerekeknél kezdik el. Leegyszerűsítve: a német gyerekirodalom a II. világháború végén náci propagandairodalomból állt. A gyerekkönyvek már 3–5 éves kortól a náci ideológiát sulykolták. Az amerikai megszálló hatóságok úgy vélték, az a megoldás, ha kiküldenek egy német anyanyelvű, de amerikai asszonyt, Jella Lepmant, aki majd kézbe veszi a német gyerekkönyvkiadást. Hozzálátott egy nem náci, sokszínű, demokratikus gyermekirodalom kialakításához. Ma Németországot úgy tartjuk számon, mint az egyik legnyitottabb, legdemokratikusabb államot Európán belül is. Ez Jella Lepman 10-12 éves munkájának is az eredménye.
 Ő a gyerekkönyvek nemzetközi szakértője is volt, s rájött arra, hogy létre kellene hozni egy nemzetközi gyerekkönyvszövetséget, ő volt az ötletadó. Ráadásul a hidegháború kellős közepén hozták létre a szövetséget, ami a vasfüggöny inneni és onnani oldalának egyfajta kézfogásaként is értelmezhető. A gyerekirodalom, mely az egyik leginkább politikamentes terület, erre kiválóan alkalmas. 1952-ben az alapítók közé tartozott egyik oldalról például a nálunk is klasszikusnak számító Erich Kästner, a másik oldalról Szergej Mihalkov (Nyikita Mihalkov apja), mindmáig a legnépszerűbb orosz gyermekversíró. (Népszerűsége addig terjedt, hogy ő írta a szovjet himnuszt, majd háromszor átírta, mikor milyenre volt szükség. A FÁK megalakulásakor az újabb átírást azonban már nem vállalta – igaz, ekkor már az elutasítást fenyegetettség híján megtehette, még mindig él […]. Ráadásul a Mihalkov egy ősi orosz hercegi család volt.)
Ők ketten fogalmazták meg a célkitűzéseket, amelyek mindmáig éltetik a szervezetet. Ennek lényege egymás gyermekirodalmának megismertetése mások országában. Minden egyes nemzeti szervezet, beleértve a magyart, kifelé dolgozik. A magyar szekció dolga, hogy a magyar gyermekirodalmat külföldön ismertesse meg és terjessze hírünket.
Az IBBY konkrét működéséhez tartozik, hogy kétévenként tart kongresszust, melyen egy nálunk még mindig kevéssé ismert díjat, az Andersen-díjat osztanak ki. Ez egy magas presztízsű elismerés, nem „forintos”, kizárólag dicsőséggel jár, amit világszerte kezdenek kis Nobel-díjnak nevezni. Két embernek osztják ki, egy írónak és egy grafikusnak. Ennek kiválasztási procedúrája iszonyatosan nehéz.
Magyarországon ez állandóan visszatérő probléma, többször próbálkoztunk, hogy magyar írót ehhez az elismeréshez juttassunk, de az a föltétele, hogy lefordított művei legyenek, hiszen a bírálóbizottság tagjai világnyelveken beszélnek, de magyarul nem. Nagyon nehéz olyan írókat találnunk, akiknek a műveit elegendő nyelvre lefordították, hogy egyáltalán meg lehessen kísérelni. Legutóbb a magyar szekció Janikovszky Évát
jelölte, de például Lázár Ervinnel, bármilyen zseniális, nem lehetett próbálkozni, mert művei annyira a magyar nyelvben gyökereznek. Lefordították ugyan, de viszonylag kevés nyelvre, és idegen nyelven nem olyan eleven, mint magyarul.
Van az IBBY-nek két alacsonyabb fokozatú díja, az egyik az Andersen-diploma, a másik a Honour List, egyszerűsítve dicsőséglista, melyre minden egyes ország jelöl egy írót, egy grafikust és egy fordítót, akiknek a munkáját az adott két évben a legkiválóbbnak tekintik.
A Honour List tulajdonképpen egy könyv, mely tartalmazza a minden egyes ország által javallott író, grafikus, fordító életrajzát, munkáját, műveit. Ezzel ők bekerülnek a nemzetközi vérkeringésbe. Vannak könyvkiadók – nálunk az Animus 
ilyen –, amelyek megpróbálják kiadni a korábban más országokban Andersen-díjjal jutalmazott szerzők műveit – vegyes eredménnyel, nem mindig lesznek sikeresek nálunk ezek a kiadványok.
Az IBBY működésének van még egy fontos eleme, amikor a nemzeti szekciók igyekeznek felhívni a figyelmet a szervezetre, illetve az általa képviselt szellemiségre. Ez április 2-ához, a nemzetközi gyermekkönyvnaphoz, Hans Christian Andersen születésnapjához kötődik, ő vált a szervezet emblémájává. Ezen a napon mindig más-más nemzeti szekciónak jut az a megtiszteltető feladat, hogy az illető ország neves írója egy üzenetet, kiáltványt fogalmaz meg, amelyet lefordítanak a nagy világnyelvekre, s egy kis kiadvány formájában meg is jelenik. Valamint ezen ország jelentős grafikusa készít hozzá egy plakátot. Ilyenkor a szervezet a kiáltványt és a plakátot eljuttatja a többi tagszervezetnek. Amikor rajtunk volt a sor, 2001-ben, Janikovszky Éva fogalmazta meg az üzenetet, és Rényi Krisztina készítette a plakátot. Ez kicsit hasonló a március 27-i színházi világnap kiáltványához
. Idén egy thaiföldi írónő fogalmazza meg az IBBY üzenetét.
Az IBBY magyar szekciója a többihez képest azért van különleges helyzetben, mert nincs olyan szervezet Magyarországon, mely kifejezetten a magyar gyermekirodalom érdekeit képviselné. Ebből következően az a kényszeres szereposztás alakult ki, s ez nincs benne az alapító okiratában, hogy a magyar szekció befelé, a magyar minisztérium, illetve a hivatalos szervek felé is igyekszik képviselni a gyerekirodalom érdekeit. Ez nem kötelessége, és szívesen le is mond róla, ha létrejön egy erre alkalmas szervezet Magyarországon.
Ehhez kacsolódóan fontos a két évtizede kiosztott díj, az Év Könyve Díj
, melyet a könyvfesztiválon adnak át, s az utóbbi 6-8 évben egyre nagyobb a presztízse. Több kategóriája van, külön prózai és lírai – ha van megfelelő színvonalú kiadvány mindkettőben –, illusztrációs és ismeretterjesztő, valamint alkalmanként életmű-kategória. Ez a díj – annak ellenére, hogy anyagi háttere nevetséges, és minden évben kérdéses, hogy a minisztérium ad-e rá pénzt vagy nem – egyre inkább komoly elismeréssé válik.
 Amióta Békés Pál ebben a pozícióban van, úgy látja, jó irányt vett a magyar gyerekirodalom. Az alapvető trendeket tekintve két szempontból sokáig a nemzetközitől eltérő utat jártunk. A világban uralkodó tendencia, a picture book kategória sokáig nem létezett Magyarországon, ennek okai az eltérő hagyományokban gyökereztek, de nyilván anyagi vetülete is volt. Mára már meghonosodott nálunk, mint a fesztivál standjain is látható.
A másik nem formai, hanem tartalmi kérdés. Az egyik fontos tapasztalata, amióta az IBBY kapcsán jobban rálát a nemzetközi tendenciákra, hogy a gyerekeknek szóló könyvek igen jelentős része nem azonos tradícióból táplálkozik Nyugaton és Magyarországon. Vagyis minálunk a könyvek jelentős része – ennek a hagyománynak Békés is része, de tudomásul kell venni, hogy másutt nem ez vagy nem csak ez a „pálya” – mese, a maga elbűvölő, varázslatos világával. Tehát kisebb gyerekeknek szóló mesékről van szó, s ez a magyar gyerekirodalmi tradíció ereje. Nemzetközi téren évtizedek óta azt tapasztalja, hogy egyre erősebb az a vonulat, mely a gyerekek valóságos életét, problémáit dolgozza föl. Olyan formában, hogy nagyon komoly dolgokról, életről, halálról, válásról, tragédiáról, szólnak a történetek. Hiszen ez az ő mindennapi életük, nem pedig a mesevilág, mely azért természetesen változatlanul ott van a palettán. Ennek a vonulatnak sokkal magasabb az aránya nemzetközi téren, mint nálunk. Példaként egy halálról szóló könyvet hozott fel, mely Nyugaton bestseller lett. A magyar gyerekkönyvkiadás tehát még nem követi mindenben a nemzetközi trendeket. Békés zárójelben megjegyezte, nem is kell minden tendenciát okvetlenül követnie.
Azzal zárta előadását, hogy az utolsó 5-6 évben a magyar gyerekirodalmat határozott felfutás jellemzi. Több kiadó van, verseny alakult ki, nemcsak eredetileg is gyerekszerzők vannak a palettán, hanem olyanok is, akik később ébredtek rá, hogy megpróbálkoznak gyerekirodalommal is. Egészében úgy véli: szó sincs Kánaánról, de jobb állapotban van a gyerekirodalom, mint egy évtizede. Nemrég jelent meg a MKKE statisztikája, melyből kiderül, hogy Magyarország, meghökkentő módon, Európában a 2–3. volt abból a szempontból, amely az összes eladott könyvet tekintve a szépirodalom arányát vizsgálta. Ezen belül, tehát a szépirodalmon belül a gyerekkönyvekre fordított arány pedig nőtt. Ezek a statisztikák is, a számokkal való bűvészkedésen túl, kedvező tendenciáról tanúskodnak. Ezt bizonyítja egy másik oldalról, hogy a meseirodalom elérte a mainstream sajtó érdeklődését is.

Kapcsolódó cikkek:
Egy magyar író:
„…ismert aztán tényleg nem vagyok” – interjú Kiss Ottó íróval
Egy flamand grafikus:
A szomszédasszony és a nővére – Carll Cneut a Millenároson


Oldaltérkép