Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain



Ad 3.: Beatrix hozománya – Az itáliai majolikaművészet és Mátyás király udvara

Szerző: leho
2008. március 20. 18.06

A Metropolitan-féle Corvin-tálA négy reneszánsz tárlat közül a harmadik. Az Iparművészeti Múzeum március 26-tól június 30-ig látogatható majolikakiállításának utolsó simításai zajlanak. Megérkeztek a várva várt darabok Olaszországból (Museo Internazionale delle Ceramiche, Faenza és a Musei Civici, Pesaro) és a New York-i Metropolitan Museum of Art, a londoni Victoria and Albert Museum és a berkeley-i Phoebe A. Hearst Museum of Anthropology gyűjteményéből. Természetesen magyar tárgyak is szerepelnek majd a Kárpát-medencéből, s e kiállításhoz kapcsolódva, de önállóan tovább, december 31-éig láthatók majd a Medici-kárpitok és a Leonardo-féle padlócsempék.

  A kicsomagolás fázisai: dobozban  Szakszerű nyitás
  Az amerikai szakember kiemeli...  ...majd bemutatja

Valakit Bruce Willis, valakit Sharon Stone, valakit meg egy pandabébi látványa csigáz fel, de olyan is akad, akit más jellegű izgalmak is, például féltve őrzött kulturális értékek kicsomagolása. Erre került sor március 20-án az Iparművészetiben. Az asztalon már kinn várt egy legutóbb 25 éve Magyarországon járt, Mátyás és Beatrix címerével ellátott Corvin-tál. A kurátor Balla Gabriella irányításával, óvó, vigyázó magyar és amerikai (később, a londoni tárgyaknál angol) szemek előtt bontották fel az egyik legértékesebb darabot, amely a kaliforniai Berkeley-ből érkezett. Szigorú rendje van az átadás-átvételnek, ebbe is bepillantást kaphattunk.

  Balla Gabriella egy 25 évvel ezelőtt már nálunk járt tállal

Renner Zsuzsanna múzeumigazgató elmondta, hogy a másik három, várbeli múzeum egyfajta tematikus fonalra fűzte fel kiállítása témáját. Ennek keretében a Mátyás előtti, a Mátyása alatti és a Renner ZsuzsannaMátyás utáni reneszánsz kultúrát mutatják be. „Mi itt a Duna túloldalán tematikusan is egy kicsit másba fogtunk, múzeumunk profiljából adódóan a reneszánsz tárgykultúra különleges, színes szeletét, a majolikatárgyakat mutatjuk be. A kiállítás több mint 200 tárgya magyarországi és külföldi múzeumok és magángyűjtemények tárgyanyagából áll össze. Az egyik legizgalmasabb része a kiállításnak az a tárgyegyüttes, amely Mátyás király és reneszánsz udvara megrendelésére készült Itáliában, és amelynek fennmaradt darabjai a világ különböző múzeumaiban lelhetők fel. Ezek közül három nevezetes tárgy ad itt randevút egymásnak kiállításunkon, a New York-i Metropolitan Museum of Art, a londoni Victoria and Albert Museum és a berkeley-i Phoebe A. Hearst Museum of Anthropology gyűjteményéből. Ezeknek a kibontását nézhetik itt most végig. De izgalmas tárgyakban bővelkedünk ezen túlmenően is, hiszen a magyarországi gyűjtemény anyaga bizonyíték arra, hogy ez a fajta tárgy nemcsak kedvelt luxustárgy volt Beatrix udvarában, hanem a budai majolikaműhelyből kiindulva elterjedt az arisztokrácia köreiben, a fővárosban és vidéken egyaránt.”
Ezután Jékely Zsombor projektvezető végigvezetett a termeken. Az első terem az itáliai, 15. században indult majolikaművészet kezdeteit, majd felemelkedését mutatja be. Itt megálltunk egy különleges tárgynál, egy sokalakos tintatartónál, amelynek restaurálása jelenleg is zajlik. Csontos Katalin restaurátor szemmel láthatóan elérzékenyülve beszélt róla. Elmondta, hogy a múzeum kerámiaegyüttesének kiemelkedő darabja, 1510 körül, faenzai mester által készült majolikakompozíció. „A reneszánszban nagyon ritkán látták el kézjegyükkel a mesterek a tárgyakat. Ez egy jelzett darab, Giovanni Manzoni di Colle munkája. Különlegessége, hogy nagyon sok alakos, egyetlen repedés nincs rajta, ami óriási technikai bravúr volt a 15. században. Időrendben is nagyon sok dolgot mesél el, hiszen témája Jézus születése és a háromkirályok imádása, és itt van a díszes kíséretük is, korabeli, korhű ruhákban, annyira gazdag ornamentikával. Számomra ez egy áhítat. Kiemelkedő öröm volt e tárgyat a romokból felépíteni.”

  A tintatartó a feliratokkal 
   „Ebben a tégelyben volt a gubacstinta”

A talapzata például mintegy 20 darabból állt, egy korábbi restaurátor megfúrta és dróttal illesztette össze, így neki le kellett bontania az előző restaurátorok munkáját is, és a romokból a mai etikai  Csontos Katalinkövetelményeknek megfelelően összeállítani, restaurálni a darabot. Úgy, hogy a restaurált részek jól elkülönüljenek az eredetitől, az ismeretlen tárgyrészletek (Mária, két király alakja) pedig, amelyekre nem is lehet következtetni, maradnak üresek, lyukasak stb. 1969-ben került az Iparművészeti tulajdonába, a „drótozás” akkor már rajta volt. „Ebben a tégelyben volt a gubacstinta, a Magyar Tudományos Akadémia Biokémiai Kutatóintézete megvizsgálta a tárgyat, mert sokáig vitatott volt, hogy tintatartó vagy szenteltvíztartó. Ilyen vizsgálat itt még nem volt, tizenöt éve vagyok itt. Ilyesmire itt még nem volt anyagi keret.” (Nemrég Monok Istvántól hallottunk hasonlót az OSZK-kiállítás megnyitójakor.)
A következő két teremben a kiállítás lényegi része következik: az a majolikakultúra látható majd, olyan itáliai majolikatárgyak, melyek Mátyás udvarában is jelen voltak. Több tucat majolikadarabot tártak föl Budán is, de ez a leletegyüttes csak a kerámialeletek töredékét jelenti. Itt állították ki az unikornist (a szüzesség jelképe) ábrázoló berkeley-i Corvin-tálat, mely a majolikaművészet egyik csúcsaként számon tartott sorozat, tányérkészlet épen maradt darabja (valószínűleg négy darab maradt fönn belőle), mely Pesaróban (a Sforzák uralma alatt állt) készült, e kisváros a majolikaművészet egyik 15. századi központja volt. Elképzelhető, hogy Mátyás és Beatrix 1476. december 22-i esküvőjével hozható kapcsolatba. A Budán és a Pesaróban feltárt töredékek egymás mellett szerepelnek majd, és számos hasonlóság, azonos jegy ismerhető föl köztük, s rokonságban állnak az épen maradt Corvin-tálakkal is.
A következő teremben Medici-kárpitokat láttunk, valamint a Leonardo da Vinci rajzai alapján készült és még ma is számos talányt rejtő, Felvidékről származó csempeegyüttest.

A Metropolitan-féle Corvin-tál 

Amit a majolikaművészetről és a kiállításról tudni kell

A majolikaművesség, a reneszánsz kor luxusipara közel-keleti eredetű. A majolikákat a nemes, csillogó fényű, színesen festett ónmáz teszi különlegessé. Fejedelmek, királyok rendeltek ezekből az igen értékes, kivételes szépségű kerámiatárgyakból. Mátyás ifjú felesége, Aragóniai Beatrix már 1476-os házasságkötésük előtt ismerte és kedvelte ezeket a luxustárgyakat. Az udvarban nagyra becsült művészi majolikáknak, a ragyogó fényű, jellegzetes színvilágú festett edényeknek: tálaknak, tálkáknak, kannáknak, korsóknak, patikaedényeknek, albarellóknak, szirupkannáknak, palackoknak, tintatartóknak, burkolólapoknak azonban sokszor csak parányi töredékei kerültek elő a hazai ásatások során.

 Egy díszes, korai perzsa csempe  

A kiállítás első fejezete az ónmázas kerámiaművesség útját követi Itáliáig. A közel-keleti kezdetekkel, hispano-moreszk lüszteres töredékekkel, ibériai padlócsempékkel, valamint az első itáliai, orvietói és firenzei félmajolikákkal együtt láthatjuk a legjelentősebb majolikaközpontok reprezentatív darabjait. A kiállított tárgyak ezen egységét az Iparművészeti Múzeum, a Museo Internazionale delle Ceramiche, Faenza és a Musei Civici, Pesaro gyűjteményéből mutatják be.
A majolikakiállítás következő egysége a magyarországi régészeti emlékeket mutatja be. Amatőr régészként szemlélhetjük, vizsgálhatjuk azokat a kicsiny, sőt olykor parányi, ám finom festésű töredékeket, amelyek az itáliai importtárgyak nagyszerű kvalitását sejtetik. A töredékek mellett a faenzai és pesarói múzeumoktól, valamint egy igen kivételes pesarói magángyűjteményből kölcsönzött példányok érzékeltetik a budai, kőszegi, váci, visegrádi, ozorai, pécsváradi, pécsi és bajcsai leletek kiválóságát. A régészeti leletek tanúsága szerint Budán itáliai mesterek műhelyt is alapítottak, amelynek termékei – elsősorban épületkerámiák, padlócsempék – nagy számban maradtak fönn.

    

Az ásatásokról ismert töredékes anyagnál azonban nagyobb jelentőségű az a fényűző készlet, amelyből három nagyobb és egy kisebb dísztál maradt fenn a világ nagy múzeumaiban. A Hunyadi Mátyás és Aragóniai Beatrix címereivel díszített, ún. Corvin-tálak a 15. század majolikaművészetének csúcspontját jelentik. A készlet egyben az első jelentős uralkodói megrendelés volt, amely az Alpokon túlról érkezett Itáliába. A tálak készítési helye a legújabb kutatások alapján az Adria-parti Pesaro volt, ahol a Beatrix királynővel rokon Sforza család uralkodott. A Corvin-készlet elkészítésével emelkedhetett ki Pesaro a környékbeli majolikaközpontok közül, és ez a megrendelés jelenthette a közeli Urbino kerámiaművészete felvirágzásának az alapját is. A Corvin-készlet két jelenetet is ábrázoló darabja ugyanakkor nagy jelentőségű a 16. század eleji istoriato majolika típusának kialakulásában is. A kiállítás a készletből hármat mutat be a New York-i Metropolitan Museum of Art, a londoni Victoria and Albert Museum és a berkeleyi Phoebe A. Hearst Museum of Anthropology gyűjteményéből. Számos további tárgy és pesarói ásatásokból előkerült régészeti lelet igazolja a tálak készítési helyének meghatározását.

Korsók, tányérok, töredékek 

A Beatrix-kiállítás megtekinthető:
2008. március 26.–június 30., hétfő kivételével naponta 10-től 18 óráig
A kiállítás kurátora: Balla Gabriella

 Gazdagon díszített csempék

Medici-kárpitok – Puttók játékai

A kiállítás utolsó termében a Medici-kárpitok néven ismert négy alkotást láthatja az érdeklődő nagyközönség. A négy pompás kárpit a Gyermekek játéka sorozathoz tartozik, az eredetileg húszdarabosra tervezett sorozat reneszánsz kárpittervek barokk kori másolata. A sorozat minden egyes kárpitján dús szalaggal átkötött gyümölcsfüzér előtt szárnyas kis puttók játszanak. A sorozat tervét a Medici családból származó X. Leó pápa rendelte meg. A terveket Raffaello vázlatai alapján valószínűleg két tanítványa készítette el. A kárpitok szövését Pieter van Aelst brüsszeli műhelyére bízta a pápa. Az eredeti darabok elvesztek, így az, hogy mégis lehet némi fogalmunk a reneszánsz kori textilművészet e kiemelkedően jelentős alkotásairól, elsősorban annak köszönhető, hogy megszületésük idején igen élénk kortársi visszhangot keltettek; egykorú leírások mellett számos tollrajz és sokszorosított grafikai másolat (rézmetszet) készült róluk, illetve az előállításukra szolgáló kartonokról. Továbbá annak, hogy a 17. század első felében Rómában a sorozat jó néhány darabját ismét leszőtték. Ennek a Rómában készült sorozatnak négy példánya az 1930-as években magyarországi magángyűjteménybe került, majd 1946-ban vétel útján az Iparművészeti Múzeumba jutott. A kiállításon látható négy darab (egyetlen New Yorkban őrzött kárpit mellett) a sorozat egyedüli fennmaradt emlékei.
A kiállítás ezen része külön tárlatként 2008. december 31-ig tart nyitva.

 Jékely Zsombor az egyik Medici-kárpit előtt

Padlócsempék egy Leonardo-rajz nyomán

A kiállításon megtekinthetik azt a több mint 500 hat- és háromszögletű csempéből álló padlóburkolatot, amely valószínűleg egy reneszánsz kori, reprezentatív épület belsejének díszítésére készült. A felvidéki Farkashidán, egy beomlott földalatti raktárból 1909-ben előkerült csempéket számos rejtély övezi. Kivitelezésük a legújabb kutatások szerint az itáliai és németajkú mesterek közös munkájának tekinthető. A rajtuk látható rendhagyó térhatású díszítésből arra lehet következtetni, hogy egyedi megrendelésre készülhettek. Tervrajzaik Firenzéből kerültek az oxfordi Christ Church College gyűjteményébe. Neves kutatók e rajzokat Leonardo da Vinci vagy egyik tanítványa 1515 körül készült munkájának tartják.
A kiállítás ezen része külön tárlatként 2008. december 31-ig tart nyitva.

 A Leonardo tervei alapján készült padlócsempe 

Iparművészeti Múzeum
1091 Budapest, Üllői út 33–37.

A 4× a reneszánszról kiállítássorozat

Kedvezményes jegy

Aki jegyet vált a 4× a reneszánszról kiállítássorozat egyik kiállítására, jegye felmutatásával 25% kedvezményre jogosult a másik három múzeum reneszánszkiállításának megtekintésére. Részt vevő intézmények: Budapesti Történeti Múzeum, Iparművészeti Múzeum, Magyar Nemzeti Galéria és Országos Széchényi Könyvtár.
A teljes árú jegy: 1600 Ft, a kedvezményes: 1200 Ft

A kiállításhoz magyar és angol nyelvű katalógus készül.

Link:
Értékmentő szenvedély – Száz év után újra magyar magángyűjtemények kincsei az Iparművészetiben


Oldaltérkép