Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain



Johann Sebastian Bach
(1685. március 21., Eisenach – 1750. július 28., Lipcse)

Szerző: Bogár Edit, Lehotka Ildikó, Gusztáv András
2004. május 14. 05:53

 A barokk zene talán legnagyobb mestere. Már gyermekkorában kitűnt zenei tehetségével. Először édesapjától, a szintén neves Johann Ambrosius Bachtól, majd szülei halála után bátyjától, Johann Christoph Bachtól tanult. Első állása 1703-ban Weimarban volt, ahonnan később gyalogosan indult el Lübeckbe, hogy a kor neves orgonistáját, Buxtehudét felkeresse. A mühlhauseni (Türingia) Szent Blasius-templom orgonistája lett 1707-ben, s ugyanebben az évben összeházasodott második unokatestvérével.

1717-től udvari karmester Köthenben. 1718-ban, első felesége – Maria Barbara – halála után nőül vette Anna Magdalena Wilckent, akihez három Notenbüchleint (kottáskönyvecskét) írt – ezek a rövid darabok tanítási célt szolgáltak –, melyeknek egyes darabjait a kezdő zongoratanulók is jól ismerhetik.
Második felesége volt az első nő, aki a templomban egyházi szertartásokon énekelhetett, addig a szoprán szólamokat férfiak vagy fiúk tolmácsolták.  Két házasságából 20 gyermeke született, de nem mindegyik maradt életben. Fiai közül is sokan választották a zenei pályát. 1722-ben Lipcsében megüresedett a Tamás-templom és iskola kántori állása, vele együtt a director musices tisztsége, s ez Lipcse összes templomának zenei irányítását is magában foglalta. A kántori állás kötelezte a zeneszerzőt új művek írására, ez hetente minimum két kantátát jelentett, a mű betanítását (férfi- és fiúkar, zenekar, szólisták) és előadását. Bach ekkor lett a Tamás-templom karnagya, s ez az állás egész életművét meghatározta. Amikor 1734-ben az iskola vezetésében változás történt, és az új igazgató a zenének kevesebb teret engedett, Bach a szász fejedelmi udvar támogatását élvezve megkapta az udvari karmester és zeneszerző címet (a titulus a nagyon előkelően hangzó Königlich Pohlnischer und Chur Saechssischer Hoff-Kompositeur, Capellmeister und Director Chori Musica Lipsiensis volt). Élete utolsó három évében látása nagyban meggyöngült, három hályogműtétet hajtottak végre rajta, végül mégis megvakult. 1750. július 31-én temették el a lipcsei János-templom déli falánál lévő temetőben. Ezt a temetőt később felszámolták, s ma sem tudjuk, hol találhatók Bach földi maradványai. Jelképes sírja van a lipcsei Tamás-templomban.
Az utókor a mester iránti tiszteletből a barokk zene korszakának lezárását jelképesen  Bach halálának esztendejével jelöli.
Halála után ismertsége és elismertsége hamar feledésbe merült, s majd a bécsi klasszicizmus, de még inkább a romantika fedezi újra fel Bach nagyságát.
Életművében az opera kivételével megtalálható a barokk zenei műfajok szinte mindegyike, és ezekben maradandót alkotott. Az életmű tematikus rendszerezését és katalogizálását W. Schmieder végezte el, a művek címe mellett látható BWV rövidítés az e jegyzékben található sorszámot vezeti be.
1708-ig elsősorban orgonadarabokat és egyéb hangszeres műveket írt (partiták, prelúdiumok és fúgák, toccaták, fantáziák, szonáták), mellettük néhány régi stílusú kantátát.
1708–1717 között a kantáta műfajának megújítása jellemezte Bach zeneszerzői munkásságát: az udvari opera mintájára recitativók és áriák előtérbe kerültek. Legismertebb, e korszakból származó kantátái: Weinen, Klagen; Ich hatte viel Bekümmernis; Nun komm, der Heiden Heiland, Der Himmel lacht; Komm, du süße Todesstunde; valamint a „Vadászkantáta” (Jagdkantate: Was mir behagt), mely már nem egyházi előadásra szánt mű, úgynevezett világi kantáta. Ugyanebben az időszakban született a c-moll passacaglia orgonára, valamint az az Orgelbüchlein, melyben a 45 orgonakorál a korálfeldolgozás oktatásának célját szolgálja.
Az 1717-1723 közötti periódus az egyik legtermékenyebb Bach művészetében. A korszak leginkább nagyszabású alkotása a János-passió, melyet 1724 nagypéntekjén mutattak be a lipcsei Nikolaikirchében. Emellett 17 templomi kantáta, különböző hangszer-összeállítású szonáták, szvitek és concertók, két hegedűverseny, két hegedűre írt koncert, a hat Brandenburgi verseny, a Wohltemperiertes Klavier első kötete, 24 prelúdium és fúga, valamint több világi kantáta, köztük a híres Kávékantáta és a Parasztkantáta fémjelzik ezen időszakot. A legtöbb, nem templomi előadásra szánt művet e periódusában írta.
1723-1735 között folytatódik a nagy művek ciklusa: a hangszeres és vokális művek, billentyűsökre írt alkotások mellett az egyházi zene sem szorul háttérbe. Ekkor (1727-ben vagy 1729-ben) keletkezik a Máté-passió, 1734-ben a Karácsonyi oratórium, ír 13 csembalóversenyt, több orgonaszonátát, és 1730-ban a háromrészes Kromatikus fantázia és fúgát.
Utolsó művei (1735–1750) a kontrapunkt (ellenpont) legkiemelkedőbb alkotásait hozzák létre. Ide tartozik a Wohltemperiertes Klavier második kötete, számos orgonadarab, a Musikalisches Opfer és nem utolsósorban a Kunst der Fuge. A csembalóra írt Goldberg-variációk című variációsorozat szintén ennek az alkotói periódusnak a képviselője.

 

 

Bármily hihetetlenül hangzik is, e gazdag életmű a teljes ouvre-nek csupán mintegy a fele, a Bach-művek többi része nem maradt fenn. Hatszáznál is több kantátája közül csak kb. kétszázat találtak meg. Gondoljunk csak bele: akkoriban még nem létezett kottapapír, Bach saját maga vonalazta a kottaírásra használt papírt! A mai kottapapírok oldalanként 6–32 sort tartalmaznak, mindegyik sor öt vonalat – és ezt kézzel kellett megvonalazni, sokszor gyertyafény mellett. A saját használatra szánt kottákat nem másolták le, ezek nagy része pedig Bach halála után egyszerűen megsemmisült.
Eisenachi szülőházában ma múzeum található, értékes hangszergyűjteménnyel.
1946-ban Svájcban megalakult a Nemzetközi Bach Társaság, 1951-ben Göttingenben pedig létrehozták a Johann Sebastian Bach Institutot, mely többek között Bach műveinek kritikai kiadásával foglalkozik. Lipcsében a Gohliser Schlößchenben Bach-Archivum létesült.
A Bach művészete iránt behatóbban érdeklődők számára ajánljuk a Bach Central Station felkeresését a
www.jsbach.org címen. Mindkét helyen sok link is található a Bach-életmű és -életrajz részletes ismertetése mellett.


Oldaltérkép