Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain



Saga van – Grecsó Krisztián: Tánciskola

Szerző: leho
2008. május 18. 18.56

 Az alanyi költőnek indult, ám mára menthetetlenül prózaíróvá vált Grecsó Krisztián regényét letéve a Tánciskola cím találó, noha a szerző a Puskin kávézójában tartott bemutatón elmesélte a címválasztás viszontagságait, s az ördögös, doktoros ilyen vagy olyan okból nem felelt meg. Grecsó feltett szándéka, hogy kitör a „népi író” ráerőltetett kategóriájából, ám ez egyelőre még várat magára, hiszen a Tánciskola a móriczi és egyéb hagyományok egyfajta folytatása, s e művében is az általa nagyon jól ismert és megfigyelt közeg dokumentarista/tipizált keresztmetszetét adja.

„ – Szólj, ördög, mi dolgod velem, röviden szót keríts,
aztán iszkiri,
nem állhatlak ki. Nu sto? (…)
– Hohó – nevet föl erre fel Fjodor Mihajlovics –
írónak a tapasztalat, a szenvedés drága kincs,
lássuk tehát
Szibériát!” (Cseh Tamás – Bereményi Géza: F. M. Dosztojevszkij és az ördög)

 Máté Gábor, Grecsó Krisztián és Lévai Balázs

Ha nem is Szibéria, hősünknek, a frissen diplomázott fogalmazónak legalább olyan száműzetés a helyszín, a kisakkozható viharsarki „Tótvárossal”, a szűkebb szülőföld „Feketevárossal” és emlékezés szintjén az egyetemi viszonyítási pont Szegeddel. Doktor Voith Józseffel – mentorának és sokaknak továbbra is csak Jocó – egy kiszámíthatatlan ív mentén a regényben sok minden, talán túlzottan is sok minden megtörténik. A történet felszínén egy mozgalmas, nőkkel (a négyből az egyik roma, az egyik pedig kerekes székes), a legkülönfélébb kábítószerekkel, berúgásokkal, családi és egyéb tragédiákkal fűszerezett-sújtott munkahelyi beilleszkedés és felnőtté érés zajlik, amit egy ezer módon a hősre nehezedő, nem mellesleg neki állást szerző és szállást is adó nagybácsi útmutatása, -egyengetése, -bonyolítása súlyosbít. A gátlásos, görcsös, Tótvárosba kerülése előtt még szűz, kissé tohonya, felelőtlen és csak a karrierét szem előtt tartó fiú lökött nagybátyja mellett nehezen találja a lépést, sokszor mások, de legtöbbször saját sarkára lép.
A rendkívül olvasmányos történetet krúdys hangulatok, olykor móriczi nyerseség, mikszáthi anekdoták színesítik úgy, hogy ezt a szerző sajátosan grecsóssá gyúrja. Grecsó otthon van ebben a létező és a kitalált szövevényéből épített közegben, a kocsmás tivornyázástól a hivatalban csetlő-botló ügyészgyakornok ballépéseiig életszagú a történet. Nem tagadhatja le novellista vénáját, a regényből néha kiemelkedik egy-egy önállóan is nagyon jól megálló rész. Könnyed mesélő, a nyelvhasználat neki nem nyűg, és a humoradagolással is jól bánik.
Kitűnőek a jellemrajzok. A felnőtté érés nyűgeivel és élete tragikus eseményeivel küzdő Jocó vagy az egykor sikeres, majd balesetet szenvedett atlétából testnevelő tanárrá vedlő, viharsarki száműzetésében is a Kánaánt megvalósítani igyekvő Szalma Lajos mellett kevésbé részletesen megrajzolt, ám plasztikus figurák a mellékszereplők.
A mozgalmas történet felszíne alatt több réteget is felfejthetünk. A műnek számos olvasata lehet. Grecsó Krisztián dedikálSzimpla kalandregénynek is fogják tartani, de fejlődésregénynek is felfoghatjuk: a doktor hogyan gyűri maga alá, szó szerint és átvitt értelemben, környezetét és környezetének tagjait. Olvashatjuk viharsarki huszonegyedik századi Bűn és bűnhődésként, mit lehet (és mit nem) megtenni erkölcsi gátakkal és nélkülük, mikor válik a bűn önjáróvá, visszafordíthatatlanná. Kimondva is szerepel a szórványos, néhol kissé erőszakoltnak tűnő (Vincent Vega) irodalmi utalások között doktor Faustus megkísértése. Jocó úgy utasítja el hevesen az ördög ajánlatát, hogy közben a gyakorlatban elfogadja, és aszerint él. Csak a tragédiák sora, vakvágányra futott sorsok és az ördög valódi mivoltának felismerése és arcának megmutatkozása után jut el a valódi elutasításig – ekkor válik le az addig vele szimbiózisban élő Szalma Lajosról, aki a felszíni jólelkű nagybáty szerepen túl valójában Szindbád, kar- és táncmester, valamint egyben a sátán maga. Az áldozatnak, áldozásnak is egészen más lesz a jelentése a záró templomi jelenetben, mint volt a hajnali piacon lángosevés közben, amikor Szalma Lajos vezette be a nagybetűs életbe, s próbálta kinyitni harmadik szemét, fülét, x-edik érzékét a szférák zenéjére, az általa vélt szépre-jóra. A testnevelő tanárral való kapcsolatának elemzése során Jocó folyamatosan érkezik el oda, hogy végérvényesen észre kell vennie, a tánctanár sánta, ráadásul Szalma Lajosnak kilóg a lólába.
És mindezek mögött, a háttérben húzódik meg a „népi író” Grecsó, az író-fotográfus-dokumentarista, aki töviről hegyire ismeri e vidéki lét legkisebb rezdülését is. Ha ez sokaknak nem tetszik, arról nem a fényképezőgép, a papír-toll-billentyűzet tehet.
Lévai Balázs a könyvbemutatón Grecsó „szemébe vágta”, hogy a nagyregényeket a nagy írók negyvenéves korukig megalkotják. A tegnap 32. évét betöltő szerzőnek eszerint még van néhány éve. Talán a Tánciskola még nem a nagyregénye, de kitűnő kötet, saga van, életszaga.

Grecsó Krisztián:
Tánciskola

Magvető, Budapest [2008]

Kötött, 304 oldal, 2790 Ft
Felelős szerkesztő: Sárközy Bence
Tervezte: Pintér József
Szekszárdi Nyomda
ISBN: 97896331426021

Grecsó Krisztián író, költő

A Csongrád megyei Szegváron született 1976. május 18-án, 1994-ben érettségizett. A békéscsabai Kőrösi Csoma Sándor Főiskola után a szegedi József Attila Tudományegyetem magyar szakán diplomázott.
2001-től 2006-ig a Bárka szerkesztője. Jelenleg Budapesten él, író, forgatókönyvíró, a Szépírók Társaságának alelnöke, a Nők Lapja vezető szerkesztője.
Első sikerét a Pletykaanyu című novelláskötetével aratta 2001-ben. Több utánnyomás után 2006-ban jelent meg a könyv második, átdolgozott kiadása a Magvető Kiadó gondozásában.
2005-ben látott napvilágot Isten hozott című regénye, amely 2007-ben németül is megjelent, s várható a cseh, szlovén és török kiadása is. Legújabb regénye a Tánciskola.

Könyvei:
Vízjelek a honvágyról (versek, 1996, Tevan)
Angyalkacsinálás (versek, 1999, JAK – Kijárat)
Pletykaanyu (elbeszélések, 2001, Jelenkor)
Isten hozott (regény, 2005, Magvető)
Tánciskola (regény, 2008, Magvető)

Díjai:
Gérecz Attila-díj (1996, „az év legjobb elsőkönyve” díj)
Bródy Sándor-díj (2002, „az év legjobb szépprózai elsőkönyvéért”)
Faludy-díj (2003)
Déry Tibor-díj (2004)
József Attila-díj (2006)
Márciusi Ifjak díj (2008 – az idén március 15-én első ízben átadott állami elismerés)

Link:
Sebő Ferenc és Grecsó Krisztián az Aegon Bárka-estjén

Levél a szerkesztőnek: nyitottkonyv@papiruszportal.hu


Oldaltérkép