Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain



A sokféleség értelme verslegyezőben
Egy újfajta (konferencia)kultúra körvonalai

Szerző: Sz. Tóth Gyula
2011. október 4.

 Ez a versmondó-konferencia sorozat konklúziója. Kifejtem. Hogyan is kezdődött? Fűzfa Balázs első tankönyvében – irodalom_12 –, többek között, ez olvasható: „Merj mást gondolni, mint amit én!” A szerző azt ígéri, hogy a könyvben is igyekszik a Horatius-tételből származó felszólításhoz tartania magát. Azóta még három könyvet „állított elő”, immár teljes a kollekció. Miután mindegyiket nyomon követtem, viszonylag pontosan emlékszem a részletekre is, például a 12.-es könyv 7. oldalán kiállított könyv borítójára, ott a cím: Történelem – kultúra – medialitás.

Ez mint hitvallás az irodalom helyzetéről, tanításáról való felfogás. A meghirdetett programfilozófiát kiterjesztette egy másik akciósorozatra: A 12 legszebb magyar vers – versmondás és konferencia. A sorozat a múlt héten 9. állomásához érkezett Berzsenyi A közelítő tél című versével. A konferenciák beharangozóján, közben és utána, Fűzfa Balázs folyamatosan hangoztatta: célja a minél szélesebbre nyitott újraértelmezés. Gondolj mást, légy bátor, hisz egyről beszélünk! Ugyanarról, másként. Nem is tehetjük másképp.
A kezdetekben a meghívott és önkéntes előadók közül csak páran vállalkoztak merészebb fejtegetésekre, az elemzések szakszerűen gördültek, az értelmezések sorában meg-megvillant egy-egy sajátos, szokatlan elem. Olykor értetlenkedő hang is akadt: szabad-e ennyire szárnyalni az elmének? Mennyire „szakadjunk el” a költőtől, a műtől? „Na, mert azért…” Ám abban megegyezés volt: lehet mást gondolni. „Gondolta a fene!” – miként Fűzfa Balázs folyvást hirdeti, Arany János szavaival is biztatva, mára több előadó ezt magáévá tette: saját jogon értelmez.
 Beérni látszik az alkotói-szervezői következetesség, tetten lehet érni, nem beszél összevissza, gondolatai, metodikája világos, töretlen: a legújabb könyv szerzői bevezetője szinte szóról szóra megegyezik a legelső könyvet indító szöveggel. Sőt, még a fentebb említett könyvborító is a helyén van, a többi hasonszőrűvel. Csak a szerzőről készült fotó más, a fizimiska mit se változott, noha négy év is eltelt. Tapasztaltabb lett, megerősítve felfogásában. Zakóban, nyakkendővel, a mosoly, a biztató tekintet ugyanaz. Ezt igyekszik bizonyítani ez az utolsó konferencia nyomán visszatekintő elemzésféle.
Az előadók már „nem tartanak” a különbözőségtől, a különféleségtől, a sajátostól. Nem különcködnek, nem meghökkenteni akarnak (néha sikerül), mernek szárnyalni. Így aztán Berzsenyi tárgyalt műve alapján „szélesre nyílik a vers legyezője”, követjük egymás gondolatait, próbáljuk elképzelni Berzsenyit mint „maffiózót”, Kazinczyt mint „keresztapát” (ha már besegített a címadásba), felkapjuk a fejünket, tényleg, ki is Lolli. S legfőképpen: kié is Lolli? Ezen a ponton, a belevetített érzelem mellett, a bizonytalanság is hevíti a vért. A bizonygatásoknak egy szakértő irodalmári hang vet véget, mely adatokra támaszkodva bejelenti: nincs is Lolli. Lolli általános, szimbolikus női alak. Ez kicsit megnyugtatja a résztvevőket, nem lesz itt párbaj, meg eljött az ebéd ideje is. Észre sem vettük.
A konferencia metodikája igazodik a könyvekéhez, ahol a gyakorlatok munkára ösztönöznek: „keresd meg, tervezzetek…, vizsgáljátok meg…, mi a véleményed?, értelmezd…, és írjatok olyan szövegeket…” Szerencsére ezzel nem találkoztam: Mi a lényeg? (Mert ha a tanuló ezzel próbálkozik, nyomban megkaphatja a tanáros választ: Nem erre gondoltam!) Az elemzők nem töreked(het)nek az egyetlen igazság kimondására, a biztos tudósi ítélet kisajátítására. Hozzátesznek valamit, így lesz a sajátos közös, s lehet a közös saját. Mennyivel többet ér az effajta továbbképzés annál, amikor a pedagógus végigül egy programot, végigüli az eseményeket, hallgat és jegyzetel, és a végén tanúsítvánnyal távozik: részt vett. Papírja van róla.
A konferencia arra is jó, hogy „hasznos útmutatásokkal” szolgál az irodalomtörténészeknek, miként lehetne másként, és egyáltalán: figyeljünk a másikra, a többi előadó látásmódjára, hangjára. És elsősorban az adott műre, közelítsünk hozzá újra és újra, új attitűddel, megszabadulva a megszokásoktól, irodalmi modoroktól, a műre tapadt (tapasztott) rárakódásoktól. Nyissuk ki lelkünket a vers felé, a költő élete felé, mert nem az a kérdés, jön-e halál, a keserű (tudjuk, eljön úgyis), hanem az, hogy addig „jelenés” van. Azaz a Berzsenyi által is lefestett színes tájéletben dolog adódik.


Oldaltérkép