Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain



„Kedves Anna, kedves Gyuri” a Berzsenyi-könyvtárban

Szerző: Ölbei Lívia – (Mika Róbert)
2005. május 7. 06:08

Néhány évvel ezelőtt írtam Szombathelyről, úgymint a magyar irodalom nyugati bástyájáról. A fellegvár – micsoda abszurditás katonai létesítményről beszélni az ottliki világnézet szent helyén –, a Berzsenyi Dániel Főiskola és tanára, Fűzfa Balázs a (nyelv)őrség egyik parancsnoka sorra neveli hazánk irodalmi apródjait, akik közül sokan az irodalmi élet elitjébe lépnek. Köztük Jónás Tamás és a Berzsenyi-könyvtárba nemrég ellátogató Szabó T. Anna költő és Dragomán György író, akik ma már elismert személyiségei a hazai irodalmi közéletnek. Az eseményen részt vett a Vas Népe kulturális rovatának vezetője, Ölbei Lívia is, akinek tudósítását használjuk fel a rendezvény képanyagának feliratozásához. A képeket a Berzsenyi Dániel Könyvtár könyvtárosai készítették. Engedelmükkel dőlt betűkkel néhány kommentárt fűzök a cikkhez, főleg Szabó T. Annát illetően.


A beszélgetés házigazdája, Fűzfa Balázs hívja föl a figyelmet arra, hogy a Berzsenyi-könyvtár helyi szerzőként tartja számon Szabó T. Anna költőt és Dragomán György írót. Egyikük sem ellenkezik: Szombathely fontos városa az életüknek.

Találkozásaink alkalmával Fűzfa Balázs mindig szeretettel beszél Szabó T. Annáról, mint az egyik legtehetségesebb felfedezettjéről.
De Anna tehetségéről nemcsak neki van jó véleménye, állítólag Lackfi János a 2003-as (első) Nizzai Kavics Díj átadásakor úgy nyilatkozott: a Fény volt az egyik legerősebb élménye, konkrétan dobott tőle egy hátast.
Anna Kolozsvárt született, György Marosvásárhelyen. Szombathelyen találkoztak: egyikük az NLG-be, másikuk a KDG-be járt. „Tizenöt évesen ismerkedtünk meg – Anna tizenhat volt, egy évvel idősebb nálam”, pontosítja önmagát Gyuri. Azóta összeházasodtak, most Budapesten élnek a finomságukról, mívességükről ismert Szabó T. Anna-versekben is rögzített Népstadion környékén, Gábris fiukkal – akitől Anna mostanában azt tanulgatja, hogy „minden élménye szent”.
Fűzfa Balázs
Írnak és fordítanak. Anna angol–magyar, György angol szakon végzett az ELTE-n, mindketten Eötvös-kollégisták voltak, Géher Istvánhoz jártak műfordító-szemináriumra, Anna aztán maga is vezetett hasonlót a British Council szervezésében. Anna legutóbbi, negyedik kötete Rögzített mozgás címmel jelent meg 2004-ben, György a 2002-es A pusztítás könyve című regénye után hamarosan ismét kötettel jelentkezik. Anna József Attila-díjas költő, György Bródy-díjas író.

Volt szerencsém Anna, azóta már sajnálatos módon megszűnt, workshopjában jelentéktelen szerepet vállalnom, így állíthatom, hogy nemcsak tehetséges költő, hanem szeretetre méltó pedagógus is. Miután Gerevich András külföldön keresett ihletet verseihez, egyértelműen ő volt a szeminárium vezetője, Imreh András és Mesterházi Móni mellett.
A szerzői est házigazdája, Fűzfa Balázs irodalomtörténész úgy fordul a vendégekhez, hogy „kedves Anna, kedves Gyuri” – hiszen régóta ismeri őket: a BDF Jelentkezünk című periodikájában jelentetett meg a gimnazista Szabó T. Annától és Dragomán Györgytől szövegeket. A hallgató pedig azonnal belekerül a „kedves Anna, kedves Gyuri” vonzásába. Talán, mert ritkán fordul elő, hogy valahol egyszer csak ennyire tapinthatóvá-érzékelhetővé váljon a harmónia, amely ezúttal belőlük (külön-külön) és a kapcsolatukból árad.
Ölbei Lívia újságíró és a közönség
Pallósiné dr. Toldi Márta könyvtárigazgató
Egyébként itt, a Berzsenyi-könyvtárban vesznek részt először együtt szerzői esten. Valaki, valahol „reneszánsz szépségűnek” nevezte Annát, és bár hosszú haját most kontyba csavarta – a jelző helytálló. Plusz még az elemezhetetlen mosoly (kedves, kicsit tán anyás, biztató), amely Gyuri kisdiákosan hadaró, hangokat egymás sarkára léptető – közben egyik lábfeje a másikon –, mégis élvezetes és szeretnivaló felolvasását kíséri. (A Világvége című novella – amely az új regény kiindulópontja vagy közepe egyben – a 2003-as Körkép egyik legerősebb szövege.)

A valaki én vagyok, a valahol itt a Papiruszportálon van, ugyanis én illettem „reneszánsz szépségűnek” Annát, s a hivatkozás jólesik, viszont hozzáteszem, szépsége nem csupán a külcsínre igaz, érzelmi világára is.
(Könyvheti olvasónapló 1. – Szabó T. Anna: rögzített mozgás)
Mindketten Dragomán György édesapjától – a nemrégiben elhunyt Dragomán Páltól – tanulták tizenévesen, hogy miképpen működik az írás. „Azt mondta, szerencsés vagyok, mert azt csinálhatom, amit akarok. Ő ezt a diktatúrában nem tehette meg. Ezért lett fogorvos. Neki ajánlottam az első regényemet, de nem mondtam el, meglepetésnek szántam. Kinyitotta, meglátta – akkor éreztem meg, hogy érdemes volt. ...hogy milyen ember volt, úgyse tudom elmondani.–
És a másik, ugyancsak „irodalommal terhelt” családi szál: Anna nagyapja Szabó T. Attila író, nyelvész, irodalomtörténész, etnográfus: az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár első hét kötetének szerkesztője.
„Kisgyerekként bekucorodtam az íróasztala alá, hogy megértsem, mit csinál. Nem mertem megmozdulni. Csak a papucsát láttam. Mitikus figura volt számomra.
„Gyuri édesanyját az én nagyapám tanította. De Szombathely nélkül nem találkoztunk volna.”
Kinn tavasz, és benn is tavasz. Nyíló faág az asztalon. Búcsúzóul még egy Anna-vers, a Szombathelyen íródott Vadvíz. Szembemenni az elmúlással.


Oldaltérkép