Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Alkotás | Életrajz | Események, ajánlók, hírek | Esszék, tanulmányok | Kritika ]


Homo labilis – Centauri fotókiállítása

Szerző: homo gabilis
2009. október 5. 6.56

 Október 2-án nyílt meg a Nyitott Műhelyben az álnéven alkotó író újabb fotókiállítása, mely a hónap végéig látható. Egy kiállítás képei mellett egy egész estés kultúrműsort celebrált az ezúttal is háttérben maradó Centauri (homo visualis). A többnyire fekete-fehér, szépia, illetve kisebbrészt színes felvételeket az írásművekből megismert sajátos nézőpontú fotós exponálta és komponálta tárlattá, ahogy a polifonikus megnyitóestet is, ahol nem a homo labilisok, hanem a homo habilisok és ludensek domináltak.

Aki vizslatta már Centauri (kiderült, nem cen-, hanem szentaurinak ejti a nevét***, mint az a csillagképelnevezésből következne, bár nekem a ken- áll inkább a számra) honlapját, láthatta, hogy számos felvétele van, és nála egy-egy pillanat megragadása fényképezőgéppel is pontosan sikerül. A kérdés persze akadémikus, mi lett volna, ha először fotózni kezd, majd jelentet meg írásokat. Egyes felvételeiből azonban tényleg süt a professzionális világszemlélő. Mint Németh Gábor író elmondta, aki hagyta magát győzködni a felkérés során – e-mailben kapta a képeket és a felkérést, hogy nyissa meg a kiállítást –, de végül kötélnek állt: először tamáskodott, nagyon sok művész használja/-ná ki főfoglalkozását arra, hogy szabadidős tevékenységként más művészeti ágban létrehozott műveivel is elismerést szerezzen. A képek azonban meggyőzték

Németh Gábor 

– „ügyesen fényképez, és ilyenkor az embert elfogja valami mély, sötét ontológiai rettegés…” –,

az ígért „kilenc percet” ki is töltötte egy tőle megszokott, elmés és továbbgondolásra érdemes, kultúrcsapongó elemzéssel, mely Centauri egyik legtalányosabb képét (Homo ludens, mint mondta: Hórusz-kép – ilyesformán portálunk részéről még alaposabban megnéztük) vesézte ki – a sötét árnyak előtt fürdőző kislány + kisfiú pajzán és önfeledt párosától egészen Gárdonyi Egri csillagokjának fürdőzős jelenetéig jutott.

Centauri álneves író 1972-ben született,  és a Dunántúlon él. 2006 márciusában publikált először. Novellák, regényrészletek és esszék mellett fotókat is közöl, elsősorban lapokban, de könyvborítóként is. Első elbeszélésével (Flaubert és a divat) már 2007-ben bekerült a Körképbe, és ugyanebben az évben az ünnepi könyvhétre jelentette meg novelláskötetét Pátosz a káoszban címmel. Második könyve, a Kék angyal (2008) a XV. Nemzetközi Könyvfesztiválra, a Magvető Novellárium sorozata részeként látott napvilágot. Inkognitóját jelenleg is őrzi, főként az írás szabadságára való hivatkozással. Portrét nem közöl magáról és nagy nyilvánosság előtt nem mutatkozik.
Ám mi is tartsuk magunkat az est kompozíciójához: Kardos Róbert a Homo labilis című Centauri-írással adta meg az irodalmi alaphangját a megnyitónak. Ebben a homo habilisra, ön- és világpusztító fajtánkra fókuszált – a lassan elcsépelt divatos szó, lévén fotókiállítás, itt helyénvaló –, menekülési lehetőségként nyitva hagyva az utat: még ma is vannak, akik nem állnak be ebbe a sehova nem vezető sorba, s állandóan csak szárnyalnának és nyargalnának. Majd Farkas Zoltán (gitár) és Gyulai Csaba (ütősök) következett, akik minden irodalmi-fotóelemző részt egy-egy zenés blokkal oldottak fel, mélyítettek el virtuóz, felszabadult játékkal, Farkas Zoltán pedig Erik Satie- (vagy -szerű) darabokat is játszott zongorán.
Kardos Róbert egy merész hangvételű regényrészlettel folytatta, mely a hiányzó leggyengébb evolúciós láncszemre vetített irodalmi és erotikus fényt.
Németh Gábor elemzése után a Homo aquaticus című képről Deczki Sarolta irodalomtörténész, az MTA ösztöndíjas kutatója beszélt, vagy inkább olvasott föl összeszedetten, szabatosan, hűvös-okosan, a két nézőpont jól kiegészítette egymást. Majd Magyar László András eszmefuttatását a Romulus és Remus című képről a moderátor Kardos Róbert olvasta föl. A fotográfia a sekély vízben háttal álló, idétlen punkfejű struccpárt (jérce mindkettő) kapta le, de nem a tíz körméről. Magyar László András nemi hovatartozásuktól a hovatartásukig (pénzfialó árucikk, tányérravaló stb.) ívelő parabolában mutatta meg, min is ábrándozhat a sekélyesben egy strucc, vagy aki a gép és a kép mögött áll.

 Jász AttilaDeczki Sarolta 

Jász Attila szellemes versének (Idő Centauri fotóján) leendő poénját (na, mire gondolok?) a gyilkosnak bizonyuló Kardos Róbert rögtön lelőtte, amikor felkonferálta, melyik képről lesz is szó (A toll és motor). A vers kissé emlékeztet Tóth Krisztina szintén megrázó, elütött kutyáról szóló Kardos Róbertnovellájára. Csengery Kristóf a Nihil út című képet gondolta tovább, szőtte bele egy álomba. Majd újra egy szórakoztató Centauri-írás következett (A föld árvái).
A színes-szagos megnyitót nem a pogácsa és a vörösbor, még csak nem is Centauri 250, egyébként – mint ígérte – finom palacsintája tette emlékezetessé, hanem az irodalmi-zenei körítés. És természetesen a nem túl sok, ám annál mélyebb, különös hangulatú tájakra, vizekre, olykor sorsokba kalandozó fotográfia. A főfront domináns helyén a megváltásról, talán a megváltás igényével is készült felvételegyüttes képei erősítik egymást, a vizes-gyerekes, fiatal felnőttes/vizeshaj-koszorús, töviskoszorús-feszületes fotókkal. A képek fekete-fehérségükben, szépiaságukban is nagyon színesek, beszédesek. Stílusbehatárolásként pedig Németh Gábor nagyon frappánsan állapította meg, hogy Centauri képei nagy része akár egy 1936-os Pesti Napló hétvégi képes mellékletében is megjelenhetett volna, amelyek nem, azok Homoki Nagy István gyűjteményét gazdagíthatnák. Tényleg „a legjobb fajta magyar fotográfiai hagyomány van megszólítva”. Ki-ki járjon, nézzen utána! A fotók meg is vásárolhatók.

Centauri: Homo labilis – fotókiállítás

Nyitott Műhely (Budapest XII., Ráth György u. 4.)
A kiállítás október 2-ától október 30-áig látogatható

 Gyulai Csaba és Farkas Zoltán

*** Ezt a kijelentést Németh Gábor elmondása alapján tettem, aki „fél órája beszélt Szentaurival”, én viszont öt perce cseréltem e-mailt Centaurival (2009. október 6., 14.23 – utolsó frissítés), aki Centaurinak – azaz úgy, ahogyan kell – ejti a nevét. A friss városi legendáért elnézést.

Oldaltérkép