Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Cédé | Dévédé | Koncert | Könyv ]


Az őserő és Krausz Adrienne

szabói
2016. október 9.

 Két nagyszabású szonáta szerepel Krausz Adrienne lemezén – mely a BMC kiadványa –, Rahmanyinov II., és Liszt h-moll szonátája. Liszt és Rahmanyinov kétségkívül a zenetörténet kiemelkedő zongoristája és zeneszerzője. Merész vállalkozásnak tűnhet az összeállítás, de meghallgatva a felvételt, sok szép pillanatban gyönyörködhet a hallgató, élvezheti a két komponista nem csak technikailag, de zeneileg is nehéz darabját. A zongoraművésznő „emberpróbáló, gyönyörű kihívás”-nak tartja vállalkozását, mérföldkőnek eddigi karrierjében.

A két szonáta bár más-más világ, mindkettő rendkívül izgalmas. Rahmanyinov Op. 36-os, II., b-moll szonátájának első változata 1913-ban készült, hatvan évvel Liszt h-moll darabja után, a második, jóval rövidebb verzió pedig 1931-ben íródott. A változatot Rahmanyinov barátjának, Presmann-nak dedikálta. Az egytételes, háromszakaszos mű kirobbanóan kezdődik, de a rahmanyinovi édes-bús dallamszövés is jelen van. Érdekes módon Rahmanyinov szimfóniái, zongoraversenyei, a Harangok, vagy A holtak szigete elhangzik itthon koncerteken, de a szólózongora darabok nemigen. Liszt h-moll szonátája viszont gyakran szerepel itthon, magyar művész lemezén is jelent meg nemrég a darab, az érdeklődő számára sokkal jobban ismert, mint a Rahmanyinov-mű. Sok tanulmány látott napvilágot a szonáta kapcsán – Bartók kezdetben nem tartotta sokra a művet -, az elemzés elérhető. Míg Liszt esetében formai újítás volt az egybekomponált forma, addig Rahmanyinov számára már egy bevett útnak tekinthető az egybekomponáltság. A két szonáta a romantikus zene legjavát összegzi, mindkettő egyszakaszos, tele kihívással az előadó és a közönség részéről.

Krausz Adrienne előadásában a két darab igazi fényében szólal meg. A Rahmanyinov-szonáta ősereje, zaklatottsága remek, minden pillanatban azt érezzük, hogy improvizációt hallunk (Rahmanyinov nem szűkölködött a lejegyzésben sem a kis hangjegyekkel írt passzázsokkal, szakaszokkal), hol dübörgően erőteljeset, hol letisztultat, csendeset. Rahmanyinov szereti a nagy hangtömböket, a művésznő ebben a gyakran robusztus zenei világban teljesedik ki igazán. A csendesebb szakaszok tolmácsolása érzésem szerint árnyékban marad, a halkabb dinamikai tartományt szélsőségesebbé is lehet tenni. A zenei anyag a szerzőnek ebben a művében is sokszor mozaikszerű, Krausz Adrienne tolmácsolásában egységes egésznek érezhetjük a művet, nincs törés egy-egy új dallam előtt. Impozáns játékot hallhatunk.

A négyszakaszos Liszt-mű nagy erőssége az izmos, erőteljes, de nem erőltetetten hangos játék, helyenként mintha Kocsis játszana néhány fráziszáró hangot (Kocsis közönség előtt nem játszotta a művet, nincs vele felvétel). A Liszt-darab többszöri hallgatása kapcsán a minden esetben megfigyelhető remek időtartás volt az, ami elsősorban megragadta a figyelmemet, mind a nagy, mind a kisebb egységekben. Ezáltal vált a darab szervesen összefogottá, mégis lélegzővé. Az „elomlások” talán kicsit rendszabályozottak, nagyobb kitárulkozást, esetenként halkabb hangokat is el tud képzelni a felvételbe belemélyedő érdeklődő. Izgalmasan szólaltak meg a különböző témák, transzformálva is, az előadó kiemelte azokat, a szerkezeti egység, felépítés átgondolt, kiválóan ábrázolt volt. A művésznő meg merte mutatni a darab őrületig menő részeit, a nagy kitörések nem hiányoztak. A Liszt-szonátát lemezre venni nagy kihívás, hiszen a nagy zongoristák többsége, és a kevésbé ismert, elismert zenészek is műsoron tartják, felveszik a darabot. Nagy tehát a kínálat, de kevés az igazán jó tolmácsolás, a művésznő elképzelése a műről nagyszerű.

Krausz Adrienne 2011-es Liszt alkonya című lemeze (ha Lisztnél maradunk) is jó, de ezek a felvételek meggyőzik a hallgatót az előadó művészi kvalitásáról.

BMC CD 223


Oldaltérkép