Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain



A zenei munkaképesség-gondozás pedagógiája: a Kovács-módszer

Szerző: dr. Pásztor Zsuzsa
2006. február 24. 8.25

Dr. Kovács GézaA zenével foglalkozó növendékek és felnőttek körében sokan ismerik a zenei munkaképesség-gondozást, és sokan használják is a munkájukban. Sajnos azok is sokan vannak, akik még csak nem is hallottak róla, pedig esetleg nagy szükségük lenne rá. Tudjuk jól, az új dolgok nehezen válnak ismertté, és a Kovács-módszer még mindig újnak számít, jóllehet már közel fél évszázada létezik és sikeresen működik.

A kezdetekről

1959-ben Kodály Zoltán figyelt fel arra, hogy gyakran fordulnak elő foglalkozási ártalmak a zeneakadémista növendékeknél és az előadóművészeknél. Kodály tanár úr nagyon ügyelt az egészségre, maga is többféle sportot űzött. Rendszeresen úszott, korcsolyázott, kirándult és tornázott. Nem nyugodott bele, hogy egy sor tehetséges fiatal muzsikus pályája félbemarad a különböző szakmai bántalmak miatt, amelyekkel akkor nem foglalkozott senki. Kodály sürgetésére több tudományos intézetet és különféle egészségügyi szakembereket kértek föl az égető probléma megoldására, de senki nem vállalta, senki nem tudott segíteni. Ezt követően hívta meg a Zeneakadémia vezetősége dr. Kovács Géza tudományos kutatót, aki akkor országos sporthivatalok vezetőségeiben dolgozott, majd később a Testnevelési Főiskola Tudományos Kutató Intézetének munkatársa lett. Ezzel kezdődött a zenei munkaképesség témájának kutatása Magyarországon.
Az 1960/61-es tanévben elindult az első fakultatív mozgásfoglalkozás és egyben kutató műhely a zeneakadémiai hallgatók részvételével, akik mind különböző panaszokkal jelentkeztek. Legtöbben kézbántalmaktól szenvedtek, de előfordultak egyéb mozgatórendszeri károsodások és súlyos idegrendszeri kimerülések is. Kovács tanár úrnak sikerült megoldania azt a problémát, amellyel mások hasztalan birkóztak. Megtalálta a sokféle szakmai ártalom mögött a közös háttéri okokat, a muzsikáló emberek életmódjában rejlő ártalomforrásokat, a károsodások kialakulásának mechanizmusát, majd kidolgozta a védekezés módját. Ebből a kutatásból alakult ki évek alatt a zenei munkaképesség-gondozás pedagógiája, melyet az alapító tiszteletére Kovács-módszernek nevezünk.
Kovács Géza, a szeretve tisztelt, legendás „Géza bácsi” mozgásfoglalkozásaira a zeneakadémiai hallgatókon kívül felnőtt művészek is jártak. Sokuknak a neve időközben már felkerült a jelenkor zenetörténetének ékes lapjaira. Hálájuk, szeretetük megnyilvánulásai a zenei munkaképesség-gondozás emléktárának féltve őrzött dokumentumai. Kurtág György és felesége, Kurtág Márta Kovács tanár úrhoz írott egyik levelükben így nyilatkoznak: „Szeretett, drága Géza Bácsi!… 30 éve felfejthetetlen szálakkal kapcsolódott össze munkád, tanításod a mi munkánkkal, tanításunkkal, mindennapi életünkkel. Fiunkig, unokáinkig, tanítványainkig és tanítványaink tanítványaiig követhető a hatásod. (…) Amit Te képviselsz: gondolati rendszer, pedagógiai és életvezetési koncepció, mely nem szorítkozik a tornagyakorlatokra. (…) Nagy kincs az életünkben, hogy tanítványaid lehettünk.” (A levél teljes szövege a Parlando 1994. évi 1. számában jelent meg.)

A Kovács-módszer alapítója

Dr. Kovács Géza 1916-ban született Miskolcon, az első világháború idején, nagy szegénységben élő pedagógus családban. Iskolába is a városban járt. Itt végezte a tanítóképzőt, itt lett országos bajnok sportoló, iskolája büszkesége. A versenygyőztes kiváló tanulót ezután szívesen vették föl a Testnevelési Főiskolára, ahol ugyancsak az intézet legjobbja volt. Közben kitört az újabb világháború, őt is behívták katonának. Vizsgáit frontszolgálata közben tette le. Többször megsebesült, végigharcolta a háborút. Leszerelése után Zomborban telepedett le, és középiskolai tanárként dolgozott. Itt azonban hamarosan megkezdődött a magyar lakosság üldözése és kitelepítése. Egy szál ruhában hurcolták el őt is, feleségével és sok más sorstársával együtt.
A szétbombázott Budapesten talált fedelet és munkahelyet. Később a sport területén tevékenykedett, részt vett a magyar sportélet háború utáni újjászervezésében. A sporttörténet sok nevezetes eseménye fűződik nevéhez. Egyik legnagyobb szabású munkája a munkahelyi testnevelés megszervezése és sok éven át tartó irányítása Magyarországon. Doktori fokozatát pedagógia szakon nyerte a szegedi József Attila Tudományegyetemen.
1950-ben súlyos baleset érte, munka közben eltört a hátgerince. Gipszágyban feküdt, bénán. Orvosai lemondtak róla, és úgy látszott, tolószékben tölti hátralévő életét. Ekkor hozzálátott, hogy saját magát gyógyítsa meg. Ami orvosai számára lehetetlennek látszott, neki sikerült. Egy év multán talpra állt, és visszanyerte teljes mozgásképességét. Ez az öngyógyítás meghatározó jelentőségű volt a Kovács-módszer kialakulására.
Kovács Géza igazi és végleges tevékenységi körét a zene területén találta meg az 1959-ben kapott zeneakadémiai megbízatás révén. Göncz Árpád köztársasági elnök átadja a kitüntetéstEttől kezdve négy évtizeden át töretlen lendülettel folytatta munkáját a zenepedagógia szolgálatában egészen haláláig. Számos cikket, tanulmányt tett közzé, tanfolyamokat, előadásokat tartott, és mindvégig személyesen vezette a kutató-oktató munkát.
A Kovács-módszer alapítója, akit hálás tanítványai mindmáig a zenészek megmentőjének neveznek, a 90-es években számos kitüntetésben, ünneplésben részesült. 1994-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán (ma egyetem) rektori dicséretet, majd Arany Katedra díjat kapott. 1996-ban életműve elismeréseként Göncz Árpád köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje kitüntetést adományozta neki. Művész tanítványai több ízben tisztelethangversenyen ünnepelték szeretett tanárukat. Élete utolsó napjáig alkotó ereje teljében dolgozott. 1999. január 19-én hunyt el, 83 éves korában.

Mi a Kovács-módszer?

Ha ezt a kérdést teszik föl nekem, egy mondatban így tudok válaszolni: A Kovács-módszer az egészséges zenész életmódprogramja. Ha a részletekről érdeklődnek, akkor elmondom, hogy a Kovács-módszer olyan életmódmodell, mely a zenélő embereket szolgálja és segíti abban, hogy fizikailag, lelkileg, szellemileg, azaz egész személyiségükben alkalmassá legyenek hivatásuk és mindennapi életük feladataira, és elkerüljék a foglalkozási ártalmakat. Emellett magában foglal egy egyedi edzésmódszert, amely kifejezetten a muzsikálók igényeinek megfelelően jött létre. Végül a Kovács-módszer részét képezi egy modern természettudományos ismeretanyag, mely a szükséges elméleti háttértudással és emberközpontú szemléleti alapozással szolgál művelőinek.
 
A zenepedagógia integráns része

A Kovács-módszer a zenei világban az egészséggondozás terén az egyik legkorábbi kezdeményezésnek tekinthető. Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban csak jóval később, a hetvenes-nyolcvanas években kezdődtek el a foglalkozási ártalmakkal kapcsolatos kutatások, elsősorban orvosi területen. Klinikák, orvoscsoportok foglalkoztak a megbetegedett zenészekkel. A Kovács-módszer azonban a sajátos hazai viszonyok között nem orvosi, hanem pedagógiai tudományterületként fejlődött ki. Tehát nem a betegségek gyógyításával foglalkozik, hanem az ártalmak megelőzésével. A zenepedagógia integráns része, és ezzel pontosan azt valósítja meg, amit a mai nemzetközi álláspont elsőrendű követelményként megfogalmaz, a pedagógiai megelőzést. Ez azt jelenti, hogy a foglalkozási ártalmak megelőzésének eszközeit a zenetanár tarthatja kézben, ezért ez a módszer az egészségnevelés tekintetében a leghatékonyabb lehet. Hiszen jól tudjuk, a zenészek csak akkor fordulnak orvoshoz, ha már elérte őket a baj. Ezért orvosi prevencióról a zene területén nem beszélhetünk. A pedagógus azonban egész pályafutásán át elkíséri a muzsikáló embert, kis zeneiskolás korától kezdve a legfelső szintig. Tehát a pedagógusnak módjában áll, hogy a szakmai felkészítés mellett az egészséges zenészéletmódra is megtanítsa tanítványait, és megvédje őket a foglalkozási ártalmaktól.

A Kovács-módszer oktatási struktúrája

A módszer pedagógiai rendszere az oktatás szintjeinek megfelelően épül föl, a zeneiskolától a posztgraduális képzésig.
A Kovács-módszert alkalmazó zenetanár már az előképzőtől kezdve ráneveli a zenét tanuló kisgyerekeket a helyes zenészéletmódra, az ésszerű munkamódszerekre, és fokozatosan előkészíti szervezetüket a zenei terhelésekre. Lazító léggömbös játék zeneóránA zeneiskolás növendékek megtanulják a gyakorlás előtti bemelegítést és az elfáradást enyhítő mozgásos pihenést, valamint a helyes hangszeres mechanizmust segítő mozgásokat.
Középfokon a tanulmányi terhelés ugrásszerűen megnövekszik mind a közismereti oktatásban, mind a zenében. Ebben az időszakban a növendékeket fel kell vértezni egyrészt elméleti tudnivalókkal, másrészt gyakorlati ismeretekkel, amely segíti őket az önálló egészséggondozásban, és felkészíti őket a felsőfokú tanulmányok fokozott terheléseire.
A felsőfok oktatási témáiban a tanári, illetve a művészi pályához szükséges alapozás szerepel: így például az elfáradás enyhítése, a kézbántalmak, váll- és hátfájdalmak, fáradékonyság, idegrendszeri kimerülés, koncentráció- és memóriazavarok megelőzése, a túlzott lámpaláz leküzdése, a tartás gondozása, a hideg kéz, merevség, görcsösség megszüntetése, felkészülés versenyre, vizsgára, szereplésre, a gazdaságos gyakorlás módszere, a légzésproblémák leküzdése, a fizikai és idegi kondíció fenntartása turné idején.
A posztgraduális képzés keretében a már diplomás zenetanárok a pedagógiai, anatómiai, élettani, pszichológiai tanulmányok mellett önálló gyakorlati -munkát és kutatást végeznek a Kovács-módszer témáiban. Ők lesznek azok az alsó és középfokon tanító zenetanárok, akik a modern egészségnevelés szellemében nevelik tanítványaikat.

Az egészségnevelés jelentősége a zeneoktatásban

Nemzetközi statisztikák szerint a hivatásos zenészek 70–80 százaléka szenved foglalkozási ártalmat élete során. A tünetek és panaszok leginkább a 30–40 éves életkor táján jelentkeznek. Legújabb méréseim szerint azonban a foglalkozási ártalmak már ennél sokkal korábban is jelentkeznek. A nemrég megvizsgált 14–18 éves populáció 46 százalékának már volt foglalkozási panasza. Ha így haladunk, valóban bekövetkezik az, hogy minden tíz zenei pályára készülő növendékünkből nyolc foglalkozási ártalmat fog szenvedni. „A zene életveszélyes foglalkozás” – írja Robert Schumann. Utána még hozzáteszi: „Már sok szépen induló pálya tört ketté a testi kondíció elhanyagolása miatt.” A romantika nagy mestere nagyon szellemesen adja tudtunkra, hogy voltaképpen nem is a zene az életveszélyes, hiszen az nem árt senkinek, csak használ. Viszont a testi kondíció elhanyagolása valóban kettétörheti a zenész életpályáját, ez ma már nyilvánvaló. Magunk és tanítványaink egészségét, életének alakulását nem bízhatjuk a véletlenre, nekünk magunknak kell az irányítást kézbe vennünk. Magyarországon kiválóak a feltételek, adott a megoldás, csak élnünk kell vele.

A Kovács-módszer képzési alkalmai

1. Az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán évente indul négy féléves pedagógusszakvizsga-képzés diplomás zenetanárok részére. Információ a www.ppk.elte.hu honlapon.
2. Minden zenetanárnak rendelkezésére állnak a Muzsikáló Egészség Alapítvány által indított 30 órás akkreditált továbbképzések Budapesten és vidéken. Erről az országos iskolai továbbképzési tájékoztatókból lehet értesülést szerezni. Intézmények részére kihelyezett tanfolyamok is megszervezhetők.
   
Dr. Pásztor Zsuzsa szakmai életrajza

Kadosa Pál osztályában végzett a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián 1960-ban Dr. Pásztor Zsuzsamint zongora-művésztanár. A diploma megszerzése után kapcsolódott be a Kovács-módszer kutató és gyakorlati munkájába. Zongoratanári tevékenysége mellett kezdetben tanítványként, majd később mint dr. Kovács Géza munka- és szerzőtársa működött közre a Kovács-módszer kidolgozásában. Doktori fokozatot az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett neveléslélektan tárgyból a Kovács-módszer témájában. Főbb kutatásai: munkaképesség-gondozó program kidolgozása a zeneiskolai korosztály számára, a hangszer nélküli zenei mozgás-előkészítés módszerének kidolgozása, a zenei alkalmasság mérőtesztjének kidolgozása, a fúvósnövendékek és -művészek fizikai alkalmassági vizsgálata, EKG-vizsgálatok alkalmazása a szereplők idegi kondíciójának mérésére. Munkájáért több állami kitüntetésben részesült. Több száz előadást és tanfolyamot tartott dr. Kovács Gézával együttműködve, valamint önállóan a különféle zenei intézmények felkérésére. Mintegy félszáz publikáció szerzője és társszerzője. Jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen a Kovács-módszer tantárgy tanára, valamint az Eötvös Loránd Tudományegyetemen a Kovács-módszer szakvizsgaképzés vezetője, továbbá a Muzsikáló Egészség Alapítvány által indított, akkreditált Kovács-módszer továbbképzés vezetője.


Oldaltérkép