Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain



„A József-legenda nagyon jelentős darab”

Lehotka Ildikó, fotó: NZ – Kenéz László
2014. november 12.

 Zenei hatásokról, a vallás szerepéről, eredendő bűnről és erényről, számos érdekes mozzanatról beszélt Kocsis Zoltán, a Nemzeti Filharmonikusok fő-zeneigazgatója a József-legenda kapcsán. A balettet szerdán és csütörtökön játssza a zenekar, a Szegedi Kortárs Balett Juronics Tamás koreográfiáját táncolja. Az est első darabja Strauss Japán ünnepi zenéje lesz, mely magyarországi bemutatóként szólal meg.

A straussi életműben hova tehetjük a József-legendát?
Bartók azt mondta 1919-ben, hogy a Salome és az Elektra után Strauss zenéje hanyatlott. Richard Strauss akkor fejezte be a szimfonikus költemények írását, akkor kezdett el írni igazán operákat, illetve színpadi zenéket komponálni. A színpadi zenét nagyon könnyű hanyatlásnak minősíteni egy olyan életpályán, ami nem színpadi művekkel kezdődik, a nagy robbanás nem a színpadi művek révén, hanem az abszolút zene szintjén történt meg Straussnál. Nagyon könnyű azt mondani, hogy Strauss invenciója elapadt, a fantáziája kiszikkadt, azért volt szüksége szövegkönyvekre, hogy egyáltalán valami eszébe jusson.
Én pedig azt mondom, hogy pontosan ellenkezőleg; a szimfonikus költemény műfaja kimerült, de nézzük a József-legendát. Ha elhagyjuk a balettet, egy teljes szimfonikus költeményt kapunk. Egy szerző az egy műfajban rejlő összes lehetőséget kikutatta, más műfajokhoz fordult. Miért ne? A Salome még egy olyan kérlelhetetlen kritikus rokonszenvét, mint Gustav Mahler is, kivívta. Azt gondolom, a József-legenda is tetszett volna Mahlernak, már csak azért, mert elég sok Mahler-reminiszcencia van benne, a VI. és a VIII. szimfóniára gondolok elsősorban. Érdemes lenne utánanézni annak, hogy Strauss karmesteri repertoárja milyen lehetett a legenda komponálása közben. Köztudomású, hogy Strauss nagyon szerette Mahler IV. szimfóniáját, sokat is dirigálta, az volt neki a „kis” Mahler-szimfónia, hisz még egy órányi sincs, a többivel ellentétben. Ahogy Mahler, úgy Strauss is hajlamos volt az őt ért zenei hatásokat beledolgozni műveibe, amelyek öntudatlanul a belső hallásában éltek tovább, a dirigált művek révén. Ahogy Mahler Smetana Az eladott menyasszonyától kezdve kortárs szimfonikus darabokig sok mindent beépít a műveibe, úgy Strauss is így tesz, ez már az Aus Italienben észrevehető. A hatások nagyon fontosak, és az is, hogy semmi nem történik, történhet előzmény nélkül.
Ha a másik nagy mozgatórugó felől, a Gyagilev-balett, és az annak révén a klasszikus zenében történt óriási megújulás felől közelítünk, akkor elképzelhető, hogy egy olyan társulat, mely egy Jeux-t, egy Daphnis-t, egy Petruskát, egy Tűzmadarat bemutatott, nagyon is inspirálhatta Strausst. De ha megnézzük a legnagyobb botrányt – ami összefügg az orosz balett történetével, a Sacre bemutatójával –, a Le Sacre du printemps sincs előzmény nélkül, abban is tetten érhető, hogy Sztravinszkij egyre gazdagabban, egyre inkább a saját módján, de mindenféleképpen Csajkovszkijból és Szkrjabinból merít. A szkrjabini akkordok igenis ott vannak a Sacre-ban is; egyáltalán nem olyan hirtelen, teljes vértezetben, Pallas Athénéként előugró jelenség a Sacre, annak is megvan a maga előzménye, mint mindennek a művészetekben.

A József-legenda kiesik az életműből, ha a fő kompozíciókat vesszük?
Én azt hiszem, hogy két részre lehet osztani Strauss életművét; a szimfonikus költemények és a színpadi művek időszakára. A színpadi művek közül talán Az árnyék nélküli asszony a bevallottan, sőt szándékosan deklarált fő műve, de két tartópillért is megemlíthetnék. Ez pedig a két vígopera, A rózsalovag és A hallgatag asszony, ezek ölelik körbe a fő művet. Ebben a kontextusban a Josephs Legende úgy helyezkedik el, mint az utolsó modernista vagy futurista mű. Strauss modern akar lenni még egyszer, utoljára, nem csak azért, mert ő maga is azt mondja, hogy meg akarja újítani a táncot, de stilárisan is nyomon követhető az a hirtelen felívelés, és utána az a hirtelen visszazuhanás, mely elvezet egyfajta posztwagneriánus szerepkörbe – elsősorban az Egyiptomi Helénára gondolok –, de még az Arabella partitúrájának straussi mértékkel mérve „lapossága” mögött is ez a tendencia van, és az, hogy Hofmannsthal időközben meghalt.

Mit üzenhet a mű? A csábítást, a fiatal megrontását? Többféle lehetőség fölmerülhet az emberben a tartalmat illetően.
A bűn és az erény szembeállításának megdicsőülését. Szembe van állítva Putifárné és József, az eredendő bűn és a – nem eredendő – erény megtestesítője, természetesen a jó győz, így elkerüli József a kínzásokat. Abszolút nem érdekli Strausst a történet vallási oldala, sem a valóságos történelmi háttér, ami valószínűleg nem is felelne meg neki, hiszen egy ilyen forrponton levő élethelyzet után tagadhatatlan esés még az is, hogy József Egyiptom alkirályává avanzsál. Zeneileg ez nem nagyon érdekes. Strauss ebben az időben bűnös asszonyok ábrázolásában már meglehetősen gyakorlott, de az ezzel összefüggő tánckultúra megjelenítésében: Zarathustra (ő persze nem bűnös, csak táncol), Salome, az Elektra táncai után, majd A rózsalovag keringőfüzére után nagyon is kapóra jön Straussnak az a megrendelés, mely tánckölteményre szól, és az addig használatos, zseniális tánczenéit is meg tudja újítani.

Egy 15 éves fiúról szól a történet, eszünkbe juthat, hogy egy fiatal fiút akar megrontani egy asszony.
Ennél jóval komolyabb súlyú bűnökről hallunk manapság, senki nem ítéli el azokat, akiknek a bűne felfedezetlen marad. Ezt többféle síkon, többféle aspektusból lehet megközelíteni: abban az időben nem éltek túl hosszú ideig az emberek, hiába beszél a Biblia 110 éves emberekről, az más időszámítás volt. József 110 éves korában, Mózes is rendkívül magas életkorban hal meg, ők komoly súlyú történelmi figurák voltak. Ehhez képest, hogy egy fiatal fiút beavatnak Egyiptomban, a görögöknél, a rómaiaknál, ezen – ha nem is volt megszokott dolog, de – nem lepődtek meg. A Daphnis és Chloé-történetben Lükainion avatja be Daphnis-t, mielőtt az Chloéhoz hozzáérne. Ebből a szempontból még mindig bennünk van az a fajta erkölcsiség, amit a keresztény kultúra terjesztett el, melynek révén vált ez közkeletűvé az utolsó, mondjuk 300-400 évben. A bűn megítélése koronként változik, mint ahogy Jézus megjelenése teljesen új irányt szabott ennek a szemléletnek, és úgy gondolom, hogy ő máig betarthatatlan, földi emberek számára talán megvalósíthatatlan követelésekkel állt elő. Ez talán általánosító megközelítés, de ha végignézünk a történelmen, csupa olyan esemény maradt fönn, mely az eredendő bűn megjelenéséhez kapcsolódik. Az összes jelentős történelmi esemény mind-mind magában hordozza a bűn elkövetésének lehetőségét.

Putifárné megkapja büntetését, öngyilkos lesz a nyakláncával, Józsefet pedig elviszi egy angyal.
Strauss, Kessler és Hofmannsthal szerint igen, de a valóságban Putifárék élik tovább az életüket, József a börtönben megfejt egy álmot, majd lehetősége lesz, hogy megfejtse a fáraó álmát is – 14 esztendőre; hét kövér és hét szűk esztendőre szól. Nem akarom védeni az asszonyt, de elképzelhető, hogy a férj eunuch volt, Putifárné kényszeríthette a rabszolgáját, hogy közeledjen felé. Sok minden elképzelhető.
József úgy alszik el, hogy az őrangyallal álmodik, és mikor hirtelen felébred, valóban áll valaki az ágyánál. Ez fogta meg igazán Strausst, ez érdekli leginkább, emiatt kapott kedvet a komponálásra, illetve Gyagilev felkérése, megrendelése, nem mellesleg a beígért honorárium reményétől kecsegtetve, amit végül nem kapott meg. Az élethelyzeteknek, ezek villámgyors váltakozásai ábrázolásának mestere, az ebben tagadhatatlanul virtuóz Strauss nyilván élvezte a komponálást.
Közben megírta az Alpesi szimfóniát, készült Az árnyék nélküli asszony, az Ariadnéval sem volt egészen kész, hiszen az 1912-es premier után háromszor is átdolgozta, míg lett belőle Az úrhatnám polgár
és az Ariadné végleges változata.

Olyan művek után keletkezett a Josephs Legende, mint A rózsalovag, a Salome. A József-legendát talán ujjgyakorlatként, pihenésképp írta, felhőtlenebb dolognak képzelte.
Biztos, hogy nem felhőtlenebb dolognak képzelte. Az Alpesi szimfónián hat évig dolgozott, a József-legendán jóval kevesebbet, pedig időtartamban hosszabb. Meglepően gyorsan készült a darab.

Kapcsolódhat-e a József-legenda a straussi nőalakokhoz, Saloméhoz, Elektrához, a Grófnőhöz, Amintához?
Strauss nőalakjait ha megnézzük, pozitív figura nincs, Aminta szélhámos, a Grófnő talán az arany középút. Megváltó figura nincs, nincs egy Senta. Strauss mitológiai hősnői is sokkal földhözragadtabbak Wagneréinél. Természetesen mindent meg lehet magyarázni; mondhatjuk azt például, hogy Aminta azért szélhámoskodik, mert mindenkinek jót akar.
Legyünk realisták, és ne szépítsük a helyzetet, Strausst borzasztóan érdekelte a bűn.

Nem lehetséges, hogy Strauss nőalakjai Paulinét idézik?
Sokan feltették ezt a kérdést már, tréfásan azt szoktam mondani, hogy azért dúsak Strauss hangszerelései, azért gazdagok a partitúrái, mert rengeteg időt igényelt az írás, a kidolgozás, és addig sem kellett Paulinéval lennie. Persze ennek csak az egyik része igaz, hiszen két műve is bemutatja, leírja a családi életét. A Sinfonia domestica a házasélet intim mozzanataival dúsított, az Intermezzo egy elfogott levél miatti perpatvarról szól, és megvilágítja az akkori erkölcsöket, melyek – gondolom –, Straussnak éppúgy a könyökén jöttek ki, mint a vallási aspektus. Ő ezeket eleve elutasítja, illetőleg kiírja magából. Az Intermezzót is szeretném bemutatni, méghozzá a tervem az, hogy összepárosítom Schönberg Von Heute auf Morgen-jával. Ez szintén egy családi vihart ír le, a kettő valahol nagyon összeillik, happy end mindkettő vége.

Strauss rengeteg, köztük különleges hangszert kér a József-legendában. Valóban szükség van ekkora apparátusra? Elfér a zenekar az árokban?
Elférünk. Strauss Az árnyék nélküli asszonyban is hatalmas zenekart kér. Nagyon érdekes, és Strauss hangszerelési zsenialitását az érzékelteti legjobban, ha meghallgatja az ember az Ariadné 40 tagú zenekarát, és összehasonlítja Az árnyék nélküli asszony apparátusával, alig szól jobban a több mint száztagú együttes. Strauss nagy hangszerelő virtuóz volt. Sokan próbálják azt kihozni ebből, hogy a hangszerelés nagyobb értéke a szerzőnek, mint a zenéje.

Sokszor él Strauss az óriási hangzással a műben?
Igen, például mikor József tánca után leszedik az asztalt – nem tudom, Juronics hogy oldja majd meg – és óriási lesz a hangerő, mikor a tűz magasra csap a végén, mindent elhomályosít az angyal megérkezése, aki majd elviszi Józsefet. Megfelel a Zarathustra óriási hangerejének, a mű végén hallható tombolásnak.

Teljesen leíró zenét hallunk, tudjuk, hogy táncolnak, néha azt is, hogy ki táncol. Használta máshol is Strauss a keleti hangzást, a couleur locale-t? Talán Straussra nem jellemző a keleti szín használata.
Hogyne lenne jellemző! Már a Zarathustrában is van, az keleti, sőt a legkeletibb, ha a Japán ünnepi zenét nem számítjuk. De Salome tánca végképp keleties. Szerepelnek török bokszolók, ez maga anakronizmus, Törökország nem is létezett, de van sejk is.
József története a Koránban is szerepel, a 12. szúra, a Juszuf szúra szól erről, azzal a nagyon érdekes különbséggel, hogy ott Józsefben is vágy ébred. Ha lehet, még sokkal erkölcsösebb, hiszen József a saját vágyait is legyőzi.

Hol lesz a zenekar, a színpadon vagy árokban?
Alul. Annyira alul, ha fölemelem a kezem, akkor sem érem el az árok peremét, semmit nem fog látni a közönség belőlünk.

Átjön majd a hangzás?
Át, Bayreuthban sem látszik a zenekar.

Lesz feliratozás? Tudjuk majd követni a történetet?
Nem lesz feliratozás. Azt mondta Juronics Tamás, ha kivetítik azt a rengeteg mindent, amit Strauss beírt a partitúrába, akkor értelmetlenné válik a koreográfiája, mert ahogy Strausst a bibliai történet egy kis szegmense foglalkoztatja, Juronicsot is az érdekli, hogy lehetne a leghatásosabban átvinni a közönségre, hogy mit üzenhet a darab a ma emberének.

Kevés felvétel van a József-legendából.
Van például a Fesztiválzenekarnak. Strauss életében ez a mű nem jelent meg kispartitúrában. Nagyon komoly revíziót kéne végrehajtani, rengeteg a sajtóhiba. Valószínűleg Straussnak nem volt ideje olyan sok figyelmet fordítani a gondozásra, és a világháború árnyékában kisebb gondja is nagyobb volt a javításnál. Nem ártana egy komoly hibajegyzéket csinálni, több mint száz hibát javítottunk.

Miért a József-legendára esett a választása? A Tejszínhab is balett, ami nem aratott sikert.
Maga Strauss sem szerette a Tejszínhabot, én sem, nem is volt sikeres a bemutató, komoly kritika érte. A József-legenda nagyon jelentős darab. Folytatva a Strauss-sorozatot, a ritkán hallott vagy itthon még be nem mutatott darabok közül a Friedenstag és a Daphné
szólal meg, Strauss akaratának megfelelően egy este, majd a Guntram, a Feuersnot, az Intermezzo, a Danaé szerelme. Ez ígérkezik a legnehezebbnek, ez a legterjedelmesebb, hosszabb, mint a Rózsalovag.

Kocsis Zoltán Richard Straussról:
A hallgatag asszon
Capricci
Életraj
Matthew Boyden: Richard Strauss
Daphne – előadás  
A hallgatag asszony – előadás 
Capriccio – előadás 
József-legenda – lemez 
Salome-előadás
Elektra, lemezen
Elektra-előadás
Elektra-előadás 
Arabella-előadás 
Arabella-előadás 
Az árnyék nélküli asszony – lemezen 
Az árnyék nélküli asszony – előadás 
A rózsalovag – előadás
A rózsalovag – előadás 
A rózsalovag – előadás
 


Oldaltérkép