Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain



Széchenyi-program: 24 óra – Szombathelyen

Forrás: Vas Népe, szerző: Sirató Ildikó (másodközlés a szerző engedélyével)
Fotók és a fotókhoz tartozó kommentárok: Fűzfa Balázs

2007. június 7. 4.28

 2007. május és június hófordulóján 24 óra alatt történt valami Szombathelyen, valami történt Vas megyében. Kitűzetett egy cél és a feladat: olvassunk irodalmi és kultúrhistóriai értékű magyar szövegeket Széchenyi István hajdan volt matúrájának emlékezetére. Találtattak indítványozók, szervezők és segítők az elképzelés megvalósításához. És olvasók. Sokan. Sok helyszínen. Szöveget ki-ki maga választhatott (ez is oly ritkán adódik...), s a választás felelősség, a jó döntés, a személyre szabott találat igazi öröm. Ilyenkor figyelni kell egymásra és magunkra is a versek, novellák, levelek, röpiratok, esszék hangjainál. Ez erőt ad. Az együttlét élmény. A szövegekkel és a társakkal való közösség élménye. Együtt teljesítettük.

A legdicséretesebb a 25 magyar szakos főiskolás embert próbáló teljesítménye. Szellemi és fizikai erőkifejtésük mély elismerést kelt a csak rövid időre bekapcsolódó olvasótársban. Köszönet nekik. És az ötletgazdák elsejének, dr. Fűzfa Balázsnak, akinek nemcsak egy dédelgetett kósza ötlete valósult meg ezúttal, de ezzel is továbbépül az a műveltség-, irodalom- és művészetterjesztő közösségteremtő komplexum, aminek alapját és falait már korábban is könyvekből és kultuszokból kezdték rakni ő és tanárkollégái, s mely falakra immár e bokrétaünnepen a közösség élménye is koszorúként került. A tető majd akkor állhat, ha sikerül a

„Itt kezdődött…”

Széchenyi-programot végigvinni (szerteágazó akciókkal és rendezvényekkel, melyekre még sok hónapig figyelhetünk), no meg a többi ötletet és tervet megvalósítva s újakat is bekapcsolva olyan kulturális légkört állandósítani a gazdag Vasban és Szombathelyen, ami igazán összefogja a polgárokat az értékek széles és színes szalagjával.
Az alkalom érdekes. Nem magától értetődő. Egyszer, kétszáz esztendő előtt egy fiatalember vizsgákat tett – ahogyan a mai érettségizők. A vizsgahelyzet valószínűleg hasonló volt akkor is, mint ma. És a diákok sem lehettek nagyon másmilyenek. Most fiatal főiskolások indították el, vitték végig (!), majd zárták le 24 óra elteltével a rekordkísérletet. Nekik is vizsgaidőszak van most, ez a felolvasás mintegy lezárta a bölcsészek félévét. Ők irodalommal foglalkoznak – amiről, sajnos, igen gyakran elfelejtjük, hogy művészet, s nem matematika. Hogy az irodalmi művet hatni kell hagynunk magunkra, hogy megfejthessük, miért is született. Hogy elemezhessük, összevethessük az élettel és más művekkel, hogy kibogozhassuk a körülményeket, melyek között érvényesül, hogy megtaláljuk az alkotó embert a szöveg mögött, s hogy érezhessük büszkén, hogy mi magunk is ott vagyunk a műben, az olvasók is alkotók a befogadás és a továbbadás pillanatában.

A főpróba

Az elsőállomás –
Berzsenyi Dániel szobránál


Az irodalomról (is) szólt ez az esemény. Az irodalom is esemény lett, a klasszikus és a mai magyar irodalom, ami ha megszólal, elér lélektől lélekig. Könyvhét van. Sátrakban, standokon árulják a könyvet a Fő téren... De ha megvesszük is, vajon találkozunk a szöveggel?

 

A Megyeházán, ahol ama kiállítás
is megnyílt ekkor a Vas megyei
irodalmi emlékhelyekről

A Főtér felé a Belsikátorban

A főtéri szökőkutat is
körbeolvastuk…

A könyvheti pavilonoknál a
Főtéren – ez már a 2. óra!

 

Egy olvasó a Joyce-szobornál

A negyedik óra – a
Weöres-szobornál


A 24 óra mindegyikében, a mély éjszakában meg a hő napsütésben, egy-egy különleges pillanatban fölszikrázott a szöveg az olvasó és a befogadók szemében, szívében. A legismertebb versek a 24. óra energiakoncentrációjában több hangon szólaltak meg. Szavalókórus. Gyönyörű volt! Megtörtént a találkozás. 24 óra alatt hány ilyen élmény?! Kinek-kinek a sajátja. A perc megsokszorozódik a jelenlévők lelkében. Továbbvisszük az örömet. Személyes találkozás az irodalommal, a történelemmel, egymással. A rég holt szerzők szava megszólalt, az itt és most ereje magával rántotta a jelenlévőket.

A legkisebb olvasónk (első osztályos) – a
Berzsenyi Dániel Főiskolán

Az aulában

Elmenőben

Kezdődik egy nehéz nap éjszakája…
(Berzsenyi Dániel Könyvtár)


Jelenlét és megtörtént találkozások. A közösség ereje. Mint a reformkorban (ami itt kezdődött!). Mert a saját tapasztalatból és élményből, gondolatból meg a közösségérzésből születtek a nagy dolgok mindig. A tanárok, akikre a már-már feledett pedagógusnap közelségében szintén emlékeztünk, és a tanítványok, azok a jelesek, akiknek emléke és munkái máig jelenvalók, példát mutatnak nekünk is. Csak akkor tudunk élni ezzel a tanulsággal, ha összegyűjtjük magunkban az energiát, s be is fektetjük, hogy nagyobb, közös erő szülessen belőle. Energia és jövőkép.

Pontosan 3.00 óra van

Pirkad

Reggeli napfürdő Egyházashetyén
– közben a hetyeiek folytatták az
olvasást a Berzsenyi-házban

Néha már ezt láttuk
onnan lentről…


Mert a tanárok a jövőnek dolgoznak, magot szórnak, tudást meg módszert, és embert nevelnek éretté. Energiabefektetés nélkül nem csírázik ki a mag, és nem érik a tudat. A tanár és a tanítvány ereje együtt neveli a jövőt. S ha a gyermeket a szülei is e szellemben nevelik, a sok erő hatására megérik a termés. Széchenyi István otthonról is olyan példát kapott, ami segítette felelős gondolkodóvá érését. Apja volt az Országos (ma: Nemzeti) Könyvtár és Múzeum alapítója, és fiai, akik az 1800-as évek ezen első tizedében már tizenévesek voltak, okos és tiszteletteljes örömmel köszönték meg atyjuk közadományát és céltudatos szervezőzsenijét. (A 12–15 éves fiúk a köz, a nemzet nevében írtak egyen-gyerekírással levelet Széchényi Ferencnek. Megértették a gesztus értékét. Hisz egy gesztusnak is van értéke, nem pénzben számolható!)

A pihenés másik változata
(vonatos masszírozás 24 órás
felolvasók számára kifejlesztve)

A csöngei harmadik osztályosok
Weörest olvasnak

Ostffyasszonyfa János vitézei és
Iluskái – ők is csak olvasnak,
olvasnak és olvasnak…

Sándor kicsit szigorúan nézi őket


A reformkorban néhány tanár nevelt sokakat - s ehhez az írott szó adott fölülmúlhatatlan segítséget. A reformkor nevelődés volt. Köz-nevelődés. Közterek voltak az iskolák. S a színházak is, ahol a megszólaló szöveg élményt adva teremtett közönséget-közösséget. Széchényi Ferenc tudástárakat alapított és fiúkat adott a köznek. Széchenyi István színházalapításon dolgozott és más

Egy óra múlva Kőszegen –
Iskola a határon; áhítat és
olvasás, olvasás, olvasás…

közterekén és a híd létrehozásán, és a gazdaság pénzügyi szerkezetének működése foglalkoztatta és a városépítészet és a lósport és a közlekedés és, és, és... Az ő fiai is érett, okos felelősséggel indultak tovább, s a mai Széchényiek is továbbviszik ezt az elkötelezettséget, ha értik. A családok, a Szécsényiek, a Kovácsok, a Fűzfák, a Kunok, a Szabók, az Esterházyak, a Tótok, a Schwarzok, a Babitsok, a Babicsok, a Kissek, a Horváthok, a Márkusok, a Papok, az Österreicherek, a Kemények, a Pesthyek, a Gyöngyösiek, a Latabárok, a Józsefek, a Magyarok... Ők a közösség, ők, mi vagyunk a nemzet. Az iskolások, az érettségizők, a főiskolások, a tanárok, a tudósok, a könyvtárosok, a színházcsinálók, az építészek, a gyümölcskertészek, a kőművesek, a banktisztviselők, a politikusok, az újságírók, a buszvezetők, a bolti eladók, a költők, a kézilabdázók, a trombitaművészek, a villanyszerelők, a váltókezelők, a növénynemesítők, a kutyakiképzők, az üvegesek, az atomkutatók... Most többen vagyunk, mint reformkori elődeink. Többen, sokszor mégis egyedül. Az összefogás, a közös teljesítmény erejét is megtapasztalva talán szívesebben leszünk együtt. S többre mehetünk.

Kell egy kis energia?
(Ez már a 23. óra, kifelé a főallén
az iskolából: Sportszelet-gyűjtő
verseny... – természetesen csak
folyamatos olvasás mellett!)

Faludi Ferenc emléktáblájánál
(Kőszeg)


Gondolat, tehetség, szándék, cél, érték, szöveg, olvasás, fölolvasás, szövegmondás, hatás, élmény, megértés, energia.

A nagy csapat

 Csak az ember lehet részese ennek a folyamatnak. Méghozzá nem egyedül.
A 24 órás fölolvasás kirobbanó energiák ígéretét hozta, az érték és az élmény erejét. Sikerült! Az együttgondolkodás, az együttmozdulás energiái töltötték föl az utolsó májusi éjszakán és az új hónap hajnalán a résztvevőket, a 25. órában pedig az elégedettség bizsergése segítette haza a fiatalokat. S indult a könyvhét, zárul a főiskolai félév, az érettségizők és a főiskolások vizsgáznak... Mindnyájan vizsgázunk.
Az író ír, az olvasó olvas, egyén és közösség gazdagodik. Reformkor. Reformkor? Elég, ha csak napról napra jobban érezzük magunkat. Rajtunk múlik, a jelenlévőkön. Gondolat, cél, energia és közösség. S akkor folytathatjuk. A fölolvasásokat, az írást, az olvasást, a vizsgákat, az építkezést, a hétköznapi ünnepeket. Akinek része volt az élményben, érti, miért az optimizmus. Aki pedig szeretne optimista lenni, csatlakozzon! 

Lehetséges lenne? Sikerülhet?
Ismét Szombathelyen,
ugyanott, ahonnan elindultunk…

 
 

Az utolsó előtti felolvasó: D. Sirató Ildikó, az Országos Széchényi Könyvtár osztályvezetője
(A háttérben az egykori líceum falán Széchenyi István szombathelyi vizsgáinak emléket állító tábla)

…és az utolsó:
Dr. Monok István, az OSZK
főigazgatója Széchényi Ferenc-szöveggel
a kezében, szintén az emléktábla előtt

 



Oldaltérkép