Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain



Mentés másként
Az olvasás védelmében – a Pont Kiadó tanulmánykötete

Szerző: leho
2010. március 9. 6.56

 Az érdi Csuka Zoltán Városi Könyvtárban március 3-án mutatták be a Pont Kiadó tanulmánykötetét. Szávai Ilona szerkesztő-kiadóvezető ismertetése mellett a bemutatón két tanulmányszerző is előadást tartott: Szvetelszky Zsuzsanna kommunikációkutató és Fűzfa Balázs irodalomtörténész. A kötet több szempontból is figyelemre méltó és olvasásra, továbbgondolásra érdemes.

Néhány évvel ezelőtt jelent meg az Animus Kiadónál a Kiből lesz az olvasó? című kitűnő tanulmánykötet, melybe e friss kötet szerzői közül Gombos Péter és Komáromi Gabriella is írt. Sok az átfedés a felvetett témák között, ám míg abba a kötetbe jórészt irodalmárok, tanárok, könyvtárosok és egy pszichológus írt az olvasóvá nevelésről, a Pont Kiadó másképp merített: a tanulmányokat főként főiskolai, egyetemi oktatók, kutatók szerezték, általában több évtizedes tapasztalatokból, statisztikákból, kutatási eredményekből dolgozva.
1999-ben jelent meg egyébként a Fordulópont ugyanezt a témát boncolgató Miért (nem) olvas a gyermek? című 2–3. száma. A tanulmányok egy része nemrég megjelent az Olvasni jó! kötetben is.

   

„Cső, Babi néni! Cső!”

Fűzfa Balázs: Cső...Az olvasásról, szövegértésről való gondolkodás, vita nálunk legalább egy évtizede nem csupán az iskolák belső ügye, s nem csak a tanárokat foglalkoztatja. Lesújtó PISA-eredmények születtek, nő a funkcionális analfabéták, a diszlexiások száma, egyre nagyobb azok aránya, akik évente átlagosan egy könyvet sem olvasnak el – a másik oldalon pedig szocialista államokbeli választási statisztikákat idéző hivatalos adatok: a gyerekek majd száz százaléka elvégzi az általános iskolát, egyre több az érettségizett, és rohamosan nő a diplomások aránya, cél a csillagos ég helyett az „egész életen át tartó tanulás”. Közben pedig egyetemi tanárok panaszkodnak (például az ELTE-n), hogy a felvételi szűrőn megfelelt hallgatóiknak alapvető szövegértési hiányosságaik vannak.
A szövegértés világértés
címmel sok évvel ezelőtt mi is közöltük az évek óta, talán már évtizede e témával is kiemelten foglalkozó Fűzfa Balázs ha nem is vészharangkongatását, hiszen ő nem ilyen alkat, hanem figyelemfelhívását, gondolatébresztését. Most ugyanilyen meghökkentő képzettársításokkal és példákkal jött elő („De mi lesz velünk az olvasás után?”). Szerinte a magas irodalmat művelők, szorgalmazók – így a könyvbemutatón megjelentek (zömmel tanárok, könyvtárosok) – és az átlagember vizuális-digitális kultúrája közötti egyre tágabb rést át kellene hidalni, „mentés másként”-re van szükség az előbbiek részéről, mert a két „tábor” végérvényesen kettészakadhat. A derűs, az irodalom és a „való világ” között átjárókat kereső előadás következtetése, mint a könyvbemutató után kiderült, nem mindenkinél aratott osztatlan sikert. Pedig ha valaki, akkor Fűzfa Balázs sok mindent megtesz a szépirodalom népszerűsítéséért, elég, ha a SUP-ot vagy A 12 legszebb magyar vers sorozatot említjük. Mégis úgy véli, s ezt két legutóbbi tankönyvében meg is tette, másként kell menteni, például irodalomtörténet-tanítás nélkül kell az irodalmat, az olvasást megszerettetni az általános iskolákban.
Szvetelszky ZsuzsannaSzvetelszky Zsuzsanna kommunikációkutató (előadásának, tanulmányának címe: Az olvasásfüggőség kialakulása) ugyanezt a kérdést boncolgatta a kommunikációkutató (volt könyvtáros és a háromgyerekes családanya) szemszögéből. Szerinte baj, hogy a magas irodalom sokszor önmagáról önmagának ír, beszél, eltávolodva az átlagos olvasni szerető embertől, azonban van kiút. A második világháború előtt és az azt követő években még létező civil társadalmat és a témát illetően a kisebb önszerveződő közösségeket, „olvasóköröket” (amiket a rendszer tudatosan szétvert) kellene alulról építkezve létrehozni. Leegyszerűsítve: nem az intézményszerűség a lényeg, hanem az, hogy az egymásnak „jó könyvet” ajánlók hitelesek legyenek, és minden szinteken folyjon beszélgetés a könyvekről. És ahová nem csak Szvetelszky Zsuzsanna, hanem több tanulmány szerzője is kilyukad: ezen olvasó „sejtek” terepe a család, barát kör, a könyvtár, az iskola lehet – közel sincs minden veszve.
Szávai Ilona szerkesztő-kiadóvezető egy 1999-es német példa alapján (Az olvasás kézikönyve) álmodta meg a kötetet, és a kiadó csatlakozott a szentendrei könyvtár vezetésével létrejött, TÁMOP pályázaton induló konzorciumhoz, hiszen a projektnek része egy olvasó/olvasásfejlesztési program (az öt Pest megyei könyvtár, mert megérdemlik: Pest Megyei Könyvtár, Szentendre; Gödöllői Városi Könyvtár és Információs Központ; Katona Lajos Városi Könyvtár, Vác; Damjanich János Általános Iskola, Gödöllő; és a házigazda érdi Csuka Zoltán Városi Könyvtár); sikerrel pályáztak. Jó alap volt ehhez az általa szerkesztett Fordulópont
című folyóirat, mely évek óta az olvasást népszerűsíti. „Rajtunk a sor, hogy a mi tudásunkat visszafordítsuk” az esemesező, blogoló, fórumozó stb. fiataloknak.
A kötet még nem említett tanulmányairól dióhéjban: Csépe Valéria az orvostudomány olvasással kapcsolatos területéről ír, és foglalja össze a legutóbbi évek nemzetközi kutatásai alapján többek között a diszlexia kialakulásának okait, ismérveit.
Szávai IlonaVekerdy Tamásnak a mesék szerepét kiemelő gondolataival („a jó mesehallgatókból… lesznek a jó olvasók”) teljes mértékben egyetértünk, az irodalomlistája azonban (nem tudni, mikor született a tanulmány) szembemegy azzal az üzenettel, amit például Péterfi Rita és Gombos Péter tanulmánya sugall: nem biztos, hogy Mikszáthtal és Jókaival kell megszerettetni az olvasást, inkább népszerű, szívesen olvasott irodalommal kell eljutni oda, hogy esetleg a gyerek majd Mikszáthot és Jókait vegyen a kezébe.
Józsa Krisztián és Steklács János a hatékony szövegértés feltételeiről ír, és az ehhez vezető utat vizsgálja: az olvasás és az agyműködés, az infokommunikációs technikák és az olvasás kapcsolatát, majd eljutnak az olvasástechnikai készségekig, olvasástanítási módszerekig. Röviden bemutatják a követendő finn példát is.
Gereben Ferenc szociológus statisztikai adatok alapján hasonlítja össze a anyaország és a határon túli magyar közösségek (anya)nyelvi identitását és olvasáskultúráját. Némely adat számomra sokkoló volt ránk, az anyaországiakra nézve: bizonyítékokkal alátámasztva jelenti ki, hogy a határon túliak „lassabban és fékezetten követik a Magyarországon évtizedek óta egyre jobban kibontakozó kommercializálódási és amerikanizálódási tendenciát”.
Nagy Attila olvasáskutató, szinte az előző tanulmány gondolatmenetét folytatva, mutat be tanulságos táblázatokat és von le nem igazán szívderítő következtetéseket (pl. „imported from US”, és főként: R. Cook, D. Steel, S. King), és sorolja a kulturális szakadék kialakulásának tüneteit.
Péterfi Rita szociológus, olvasáskutató nyolc Pest megyei kisvárosi könyvtár (a fent említettek is) kölcsönzési adatait felhasználva von le következtetéseket. Gombos Péter gyerekirodalom-kutató, egyetemi oktató a kötelezőket tekintve állapítja meg: elenyésző azon kollégák száma, akik 80 (!) évnél újabb, „ne adj’ isten az elmúlt évtizedben született” műveket olvastatnak diákjaikkal. (Fűzfa Balázs tanulmányára egy interjú keretében még visszatérünk.)
Komáromi Gabriella a tündérmesék életre tanításáról ír, amit ő és az említett Boldizsár Ildikó
is évek, hölgyekről lévén szó, nem írom, hogy évtizedek óta vallanak. Boldizsár Ildikó neve előbukkan Bartos Éva és M. Fekete Katalin könyvtárosok tanulmányában is, hiszen a szerzők a szentendrei Pest Megyei Könyvtárban és azóta már másutt is végzett biblioterápiás tapasztalataikról írnak, az olvasás gyógyító erejéről.
A kötetet Szvetelszky Zsuzsanna dolgozata zárja, ő azokat a kommunikációs eszközöket veszi számba, amelyekkel a gyerekeket olvasóvá lehet tenni.

A könyvbemutatón minden megjelent ajándék kötetet kapott, aki iskolától vagy könyvtártól jött, kettőt is, az intézmény és a saját maga számára. Az érdi könyvtár minden megjelentnek egy egyedi, nyomtatott kártyával kedveskedett, az én idézetem Michael Ende Végtelen történetéből való. Apró, de fontos figyelmesség: itt engem olvasószámba vesznek!

 Az olvasás védelmében
Olvasáskutatási tanulmányok

Pont Kiadó, Budapest, 2010

Szerkesztette: Szávai Ilona
Kötött, 192 oldal, 2940 Ft
ISBN: 978-963-9957-12-1

*

Fűzfa Balázs egyik kötete:
Mélyfúrás – Fűzfa Balázs: »…sem azé, aki fut…«

Ha már Cső, Babi néni, akkor:
Csácsumi, csőváz, Csókolom, pókmajom!


Oldaltérkép