Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Album | CD-ROM | Életrajz | Elmés-nemes | Hangoskönyv, DVD | Kölyök | Könnyű | Szépíró | Természetes ]


G. Szász Ilona – Szegedi Katalin: A Mindentvarró Tű

Szerző: M. F., fotó: PP
2010. június 2.

 Könyvbemutató és kiállításmegnyitó zajlott az Anno meseboltban május 28-án, már a sokadik ízléses gyerekkötet megnyitója, ezúttal a General Pressé. Valahogy itt nem lehet beleszaladni fércművekbe, de a meseszövet most éppen ez volt, a gaz Cápafogú Konrád azon mesterkedett, hogy a világ darabjaira szakadjon szét, s mindez nem elég, Málika varrókisasszony és Cérnácska Szabócska soha ne lehessenek egymáséi.

fA nagyon ideális helyen, a könyvhöz illő miliőben – ahová csak úgy bejárnak a tulajdonosokkal beszélgetni szép korú, még a két világháború közti Magyarországra is emlékező hölgyek, mint aznap is –, az Annóban Tamás Zsuzsa faggatta a maga finom, udvarias, de mégis lényeglátó kérdéseivel az alkotókat. Honnan az ötlet, milyen személyes érintettség motivált bennük, hiszen a narrátor két helyen is, jól érezhetően, G. Szász Ilona egyes szám első személyben és így tovább. A „polgári” foglalkozását nézve könyvtáros szerzőnek személyes élménye a varrás, nagyon kreatív tevékenységnek tartja, Szegedi Katalin pedig szintén büszkélkedhet témába és anyagba vágó felmenőkkel, ráadásul képekkel, tárgyakkal megidézett nagyszülei mintapár voltak, mint Kata elmesélte, egy napot sem töltöttek külön. A javíthatatlan illusztrátor nagyszüleitől kezdve önmagáig családi és egyéb fotókat, ereklyéket, tárgyakat varázsolt az illusztrációkra.

 Szegedi Kata, Tamás Zsuzsa és G. Szász Ilona

A szerző azt is elárulta, hogy a városi meséket váró Aranyvackor pályázatra találta ki varró Málikáját és Szabócskáját, de akkor még a fejében egy nem minden tekintetben szabatos végkifejlet kör- és szabásvonalazódott. A tű meglett volna, de a meglett C. Sz. nem tért volna vissza áhított varrókisasszonyához. Ám a könyv illusztrátora – állítása szerint először szól bele egy mese folyásába – nem szerette volna, ha a szerelmesek nem pihenhetnek meg egymás tűpárnáján a Mindentvarró Tű lezárásaképp, mert szép a Tejút tejesemberrel és a nélkül is („ahol a milimárik kilötyögtették a tejet”), de Málikának csupán a Göncölszekérre kapaszkodó álmai Szabócskáját távolról csodálnia nem lett volna az igazi, még anno sem. Így a mese mégiscsak boldog végkifejlettel zárult a szerzők és várhatóan a nagyközönség megelégedésére.

„Málika kisasszony hűségesen várta Cérnácska Szabócskát”

Amikor először olvastam a címet, rögtön Amálka jutott eszembe, ám azóta sem tudom megmagyarázni a kakukkos karóra és a Mindentvarró Tű közötti legkisebb összefüggést sem (csak ingaóráról van szó egyébként is a könyvben). Erre varrjál gombot! – mondhatnánk pestiesen, amint arra is, ha a szép-hangulatos borítón végre túllépve, belelapozunk a könyvbe: a címlapon még a cím is hímezve van!
A korszerű ember már-már hajlamos lenne azt hinni, hogy a korszerűtlen történetek korszerűtlenek, és kimennek a divatból, mint a krinolin vagy a klasszikus fűző, de nem. Makacsul elő-előtörnek, s megmutatják magukat, rácáfolva a szénakazlas állításokra. Mesénkben amúgy is nem a szénakazalból, hanem egyenesen a Világ Végéről és a Tejútról (azért tejesköcsögből) folyik a történet. Ez a korszerűtlen mese tejesasszonyok, milimálik, jegesemberek, masamódok, zsabók és szabók világába visz. A Mindentvarró Tű fel van ruházva/öltöztetve minden nemes mesekellékkel, köztük több népmesei öltéssel is: rokonszenves főhősök (erre még visszatérünk), karakteres mellékszereplők (Belzebúb, à la bárd nélküli Tücsök Lovag, Klotild nagysága felcicomázott mopszlikájával, aki ha a tekintetével…), jó cselekménybonyolítás, próbák kiállása, illetve legelsősorban is a jó áldozatos kitartással és küzdelemmel diadalmaskodik a rossz felett.
Miért is korszerűtlen? A város és a varróeszközök, az úri varrószalon viszonylag jól behatárolható időbe röpítenek, s annak ellenére, hogy a rongyhegesztés ma már nem tartozik a topfoglalkozások közé, fejvadászok célkeresztjébe se kerül, mindig lesznek, akik saját ruhakölteményeiket maguk fogják szabni.
Korszerűtlen azért is, mert mégsem kötődik egyetlen korhoz sem, akár játszódhatna a két világháború között, a valódi családi relikvia Szegedi-pénzeszsákok (26–27. oldal) például 1941-ből valók, s a munkakönyv alapján (1952-től kötelező) akár a bölcs vezérünk 60. évfordulóját megünneplő évben is – ha nem lett volna majd minden államosítva. De a játékos kollázsok/asszamblázsok részletei mindig ki-kikacsintanak, ez mai történet, Málika ma is él/hetne.
Meg azért is, mert egy valamirevaló vámpír se mutatja ki a foga fehérjét benne, vérfarkas se csorgatja a nyákos nyálát, jégcsákány sincs benne, pedig a jegesembernél nem is kellene mélyre fúrni az ötletért, igaz, a lóláb kilóg az ördögökből/alól, és egy emberes pók is szövögeti hálóját a sarokban, de még az is jóravaló.
G. Szász Ilona megkülönböztető névelemében jól titkolja a Gizella nevet, pedig nagyon is illene a meséhez, mely az előző századforduló, sőt a boldog békeidők és a millenniumi kor hangulatát varázsolja elénk. Amikor még nem számított eredendő bűnnek, noha Klotild nagysád már akkor is elavultnak tartotta, hogy „Málika kisasszony hűségesen várta Cérnácska Szabócskát”, mint olvashattuk a meséből kiemelt szöveget egy-egy mézeskalácsszív helyett tűpárnán az Anno mesebolt galériájában látható kiállítás képei alatt mottűként. A szerző szövege gördülékeny, választékos, a történet tiszta (mint a mesében), és a humorral, nyelvi játékokkal sem áll hadilábon. Az ördögök kapcsán néhány példa: „püfölték is egymást, amúgy istenesen”, „a fele se tréfa, elszabadult a pokol”, „ördögöd van, Szabócska”.

 A szerzők a könyvfesztiválon

Szegedi Katalin pedig olyan leheletfinoman mesél a maga képi nyelvén, ahogy szokta. Nem gyilkos késsel vájja be egy élő fa kérgébe a közismert jelet, miközben méteres nyílvessző áll ki a nemes szervből, patakvér folyik, s fényképezi mindezt le az applikáláshoz, hogy a szívnek meg kell szakadni belé, demonstrálva a mindent elárasztó fájdalmat – hanem tűk párnába szúrásával mondja el ugyanazt Málika stílusában. Az előző, könyvfesztiválos bemutatón mondta az egyik Szegedi-fan, hogy kedvenc illusztrátora könyvét már a gerincéről megismeri. (Madarat tolláról, grafikust gerincéről – mondta Li Taj-po egy összművészeti, de főleg a piktográfiára koncentráló nemzetközi szemináriumon 753-ban.)
Szegedi Katánál nagyon sok mindennek oka van, és nagyon sok mindennek nincs. Ám mivel annyira kidolgozottak, cizelláltak a munkái, hogy az ember ott is gyanúperrel él, ahol az illusztráción az elsődleges jelentést hordozza: a szék szék. Ilyen túlzott feltételezésbe szaladt bele az egyébként igen jó megsejtésű-tollú Schäffer Erzsébet egy korábbi Anno-bemutatón
: de a varjak nem a halált jelképezik az illusztrátornál, hanem egyszerűen csak aranyos, ugráló madarak. Ilyen kérdés nálam a borítón látható mérőszalag-darabkák (8-tól 13-ig, s egy ürdüng zárja le) és az 1-től 7-ig számozott pénzeszsákok (pokolbugyrok) összefüggése. Ez most vagy aranyos, ugráló kis madár a vetésben, vagy vakvarnyú (bakcsó [Nycticorax nycticorax], a gólyaalakúak [Ciconiiformes] rendjébe, ezen belül a gémfélék [Ardeidae] családjába tartozó faj), ehhez egy mindentmegfejtő fő kellene.
Amit viszont kissé problematikusnak érzek Málika és C. Sz. megformálásában: a becsületes nevén Stircz József a Cérnácska Szabócska névvel miként győzedelmeskedhet a gonoszon? Cérnácska Szabócskát az illusztrációk esetében is több helyütt a feladat nagyságához mérten jellegtelenebbnek érzem a tökéletesen megformált Málikához (9., 13., 25., utóbbi tetszik leginkább) képest – de ez lehet, hogy csak férfisovinizmus. Az viszont kifejezetten ül, ahogy Amundsenként csücsül nem konfekcióöltönyében az Északi-sarkon a Világ Vége zászló előtt! És a részletgazdag, kidolgozott képek közül csak egy-két példa: Cápafogú Konrád hálószaggató gonoszsága után a gézdarabok úgy vigyorognak, mintha a Sikolyból menesztették volna őket (20. o.), nagyszerű a levadászott szarvú ördögfióka (30. o.), a játék babakocsiból kidobott játék baba (28. o.), Fedák Sári kártyalapon (27. o. ), Tücsök Lovag és Álomfogó Pók kettőse (18–19. o., G. Szász Ilonától remek utalás a tücsök és a hangya klasszikus műmesére) és még ezernyi szellemes ötlet, megformálás.
 Bátorítom a szülőket, hogy két csillagközi invázió, három vámpíros vacsorázás után bátran üljenek le egy kis Mindentvarráshoz gyerekeikkel. Olyan szellemi és esztétikai muníciót kaphatnak belőle, hogy az kitart a Világ Vége tábláig, jó bokszkiállással vissza is.

G. Szász Ilona – Szegedi Katalin:
A Mindentvarró Tű

General Press Kiadó [Budapest, 2010]

Kötött, 38 oldal, 2500 forint
Szerkesztette: Boldizsár Ildikó
ISBN: 9789636431921

Dedikálás a könyvhéten:

Június 5. (szombat), 11 óra


Oldaltérkép