Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Album | CD-ROM | Életrajz | Elmés-nemes | Hangoskönyv, DVD | Kölyök | Könnyű | Szépíró | Természetes ]


A föld visszaveszi, ami az övé
Boldizsár Ildikó: Mesék életről, halálról és újjászületésről

Szerző: Stein, Franken
2009. december 04. 00.34

 A mesekutató-meseterapeuta Boldizsár Ildikó felnőtteknek szóló mesesorozatában az ötödik könyvét jelentette meg a Magvető Kiadónál. Élet-halál-újjászületés: a cím pontos, lényegre törő és nem blikkfangos, a szerkesztő ezúttal e három, a mesékben nagyon is szorosan összefüggő állapotot-léthelyzetet állította középpontba, s válogatott a kötetbe számos nép szebbnél szebb meséjéből jobbára kevésbé ismerteket.

„Globalizált világunkban…” – halljuk a könyökünkből is olykor kikívánkozó közhelyet. Boldizsár Ildikó „nem korszerű” mesekönyvének hősei nem a lézerkardot vagy barátnőjük hamvas, ínycsiklandó Boldizsár lldikónyakát keresik egy kis izgalom vagy frissítő vér gyanánt, hanem az élet vizét. Meseantológiája másként globalizált: a címünket adó grúz mesétől a dél-afrikaiig, a magyartól a giljakig, az indonéztől a kubaiig a glóbusz seregnyi népének teremtésről, születésről, életről-halálról, létért folyó küzdelemről szóló történeteit gyűjtötte csokorba, középpontjukban egyetlen kimondott vagy meg nem fogalmazott kérdéssel: mi végre…, csak hogy otthon legyünk benne, vagy van valami, az anyagelvűségen túli titok is? És ha létezik, akkor miért kell itt hagyni?!
„A népi filozófia a változóban az állandót, a törvényszerűt keresi, az egyén szerepét a közösségben, az élők viszonyát a halottakhoz, az ismeretlenhez, a »természetfelettinek« nevezhető, nem emberi léthez, a jelen viszonyát a múlthoz és a jövőhöz. […] Csak a halál, az egyéni elmúlás ténye az, amellyel nem boldogult a népi filozófia sem, és ezért mindenféle különös elmélet jött létre arról, hogy mi történik az egyénnel a halál után. De ezek az elméletek sem egyéniek, hanem kollektív elképzelések. Aki a recitált népi siratóénekek szövegét tanulmányozza, megdöbbenve veszi tudomásul, hogy ezer év keresztény tanai milyen kevéssé hatottak az elmúlással kapcsolatos vélekedésre. Mert a népi filozófia is megtorpan, ha a lét és nemlét kérdéséhez érkezik el. Éppen ezért végződtek a népmesék is ezzel a mondattal: és még ma is boldogan élnek, ha meg nem haltak.” A fenti gondolatok akár a könyv fülszövegének is beillenének, de ezeket Dömötör Tekla 1982-ben vetette papírra (Táltosok Pest-Budán és környékén).

„Nincs olyan nap, amely mese nélkül múlna el. Egyrészt azért, mert 21 éve minden este mesélek, és a gyerekeim életkorban úgy követik egymást, hogy eddig nem volt »meseszünet«. Most épp úgy áll a helyzet, hogy mire a legkisebb gyerek kinő a mesehallgatásból, talán már az unokáimnak mesélhetek. Másrészt a munkám, a meseterápia kapcsán is napi kapcsolatban állok a mesékkel, de ami igazán fontos: saját életmódomban, életminőségemben is rengeteg mesés elem található: mesés helyen élek, mesébe illő dolgok történnek velem – most például találkoztam egy igazi királynővel és királlyal, akik nemes uralkodókhoz méltón élik az életüket és segítik az arra rászorulókat. Ha az ember a mesei szimbólumokat élővé teszi saját életében, valóban mesés élete lesz, és minden esélye megvan rá, hogy ne csak az élete, hanem a halála is boldog legyen.” (Boldizsár Ildikó)

Boldizsár Ildikó sokszor kifejtette, hogy az ő felfogásában, gondolkodásmódjában mindaz, ami a népmesékbe, tündérmesékbe van zárva, a valóságból táplálkozik. Nem a fantázia szüleményeiként tekint a mesékre, és nem csupán szórakoztatás céljából maradtak fönn a hagyományban ilyen sokáig. Kezdetben nem is gyerekeknek szóltak, hanem felnőtteknek (s e könyv most ide érkezik vissza, hiszen kifejezetten felnőtteknek szól). A történetekbe zárt üzeneteket igyekszik megfejteni kutatásai során: mi dolgunk van itt, magunkkal és a környezetünkkel? „Számomra a tündérmese nem más, mint lélekkísérő szakrális szöveg. Nem másról szól, mint az üdv, a teljesség elvesztéséről és újramegtalálásáról. Ezért olvashatom a tündérmesét úgy, mint egyéni szenvedéstörténetet, a saját életemben meglévő üdv elveszítését; egy másik ember üdvének elveszítéseként, és olvashatom úgy is, mint az univerzummal, a természettel való egységnek az elvesztését és újra megtalálását.” Úgy véli, az igazi meseértő nem csupán belehelyezkedik a történetbe, s a hős királyfi és a nádszálkisasszony szerepén kívül azonosulni képes a „rosszal” is, hanem szellemi tanításokként értelmezi a meséket.
A legtöbb könyvbe válogatott mesében az élet vizéért (boldogságért, királylányért, halhatatlanságért – valójában a teremtő erőért) induló hős(öke)t ha nem is sós kútba teszik, de koporsóba, sírba, kígyók, óriások, dévek, élőhalottak közé veti őket a sors, próbát próba követ, és bár lehetőség mindig kínálkozik, ilyen-olyan okokból nem mindig jön el a boldogító vég. Ennek ellenére a föld számos pontjáról származó mesék egyöntetűen azt sugallják, hogy bizonyos körülmények között le lehet győzni akár a halált is, meg kell próbálni, van visszaút a túlvilágról, létezik újjászületés, csak ehhez az ősi „tudást” kell birtokolni.

 A megnyitón a Nyitott Műhelyben dr. Rátay Csaba pszichológussal

Hogy ne unjunk bele a folytonos keresésbe és létértelmi fejtörésbe, a zömmel „pikareszk” történetekből szórványosan kikacsingatnak más jellegűek is: például a Mesék a teremtésről és az élet vizéről című részben egy egészen rövid lett mese (A szétszórt almák) azt a nagyon nehéz kérdést járja körül és fejti meg néhány sorban, hogy miért illik egy nő egy férfihoz, és miért nem. Egy másik magyarban (Az Úristen és Éva anyánk) alighanem a női nemmel épp hadilábon álló szerző örökítette tovább epés gondolatát a nőkről: „Ők is, mint ősanyjuk a forrásnál, megállnak a tükör előtt, s ha arcukon egy ráncot pillantanak, nem az ember, de a mennybéli Úristen sem tudná megvigasztalni őket.” És hogy, hogy nem, valamilyen oknál fogva ez a mese is fennmaradt.
Egzotikus és kihalt, sivár vidéken élt életek, halt halálok, sokat próbált próbák-próbatevők sorjáznak színes, változatos és mozgalmas, illetve kiüresedett térben, időben. A könyv egyes meséit könnyed szórakozásképpen is lehet olvasni, de mielőtt kényelmesen hátradőlnénk és kortyolnánk egyet épp kéznél lévő szekszárdi vörösünkből, a szerkesztő szoros koncepciójával és képzeletbeli ostorával-koppintójával azonnal az orrunkra csap-koppint: a következő már halálos lesz (nem a bor vagy a koppintás, a mese), amitől kiver a víz, és nem az életé.
Csendes nemnyáresti téli estékre, meleg kuckóba, depresszió ellen, mellé, de inkább helyett ajánljuk, már és leendő, latens filozofikus alkatúaknak és másoknak. (Ne mutatkozzunk a könyvvel rockkoncerten, mert a többiek nem merik bevallani, hogy otthon bőszen olvassák, és mivel nem vitték magukkal, ez frusztrálttá-agresszívvé teszi őket.)

 A Magvetőnél általunk többször szapult szöveggondozás most az átlagosnál jobb, szép a borító, ízléses a tipográfia, érdekes az előzék és a borító színkomponálása, van benne jelzőszalag, ami a gyengénk (s nem is olcsó mulatság) – azonban a nyomda ürdüngje ilyenkor mást vesz elő: az fj ligatúra (pedig a mesékben hajh, mennyi az ifjú) végig nincs igazítva.

Boldizsár Ildikó:
Mesék életről, halálról és újjászületésről

Magvető, Budapest, 2009

Kötött, 123×184×30 mm, 328 oldal, 2990 Ft
ISBN: 9789631427288

A szerzőről legutóbb: Királylány születik – interjú az alkotókkal, bábával

Legutóbbi Magvető-kritikánk: Magas labda – „versek a mélyből”. Tóth Krisztina lírai univerzuma


Oldaltérkép