[ Album | CD-ROM | Életrajz | Elmés-nemes | Hangoskönyv, DVD | Kölyök | Könnyű | Szépíró | Természetes ]

Szerző: franken stein
2008. június 5. 16.56

A 79. Ünnepi Könyvhét egyik meglepetése a Naphegy Kiadó gondozásában megjelent blogregény lehet, melyet június 4-én mutattak be a közönségnek. Az első könyves író, Bán Csaba családja megrendítő drámáját osztotta meg a nyilvánossággal blogjában: „Mit tesz az ember, ha hathetes kisbabájára kimondják a halálos ítéletet? A kedves szülők egy-két hétre számíthatnak: barackméretű daganat terjeng a kis fejecske belsejében.” A kiadó a blog egy évének szerkesztett változatát jelentette meg – amit jó szívvel ajánlunk olvasásra.

A Vörösmarty téren, a könyvbemutató színhelye, a Gerbeaud-ház felé tartva lázas pavilonállítás folyt, s mindenki örömére egy nem hazánkfia színes egyéniség áriáival enyhítette az arra járók borongós, szürke pillanatait. Földi tünemény volt.


Humor mint védőpajzs

Horváth Gyula kiadóvezető köszöntője után Szigethy Katalin beszélt arról, hogyan találkozott az interneten a bloggal, s mennyire megrázta. A főszerkesztő arról faggatta Bán Csabát, mi indította a blogírásra, és hogyan vált napjai részévé. A szerző elmesélte, hogy a rettenetes első időszakban teljesen kilátástalannak tűntek a következő napjaik, s megbeszélte feleségével, hogy ezt a fájdalmat valamennyire megpróbálja kiírni magából, amibe a társa beleegyezett, bár kijelentette, hogy nem fogja olvasni, neki elég maga az állapot.
„Mit tesz az ember, ha hathetes kisbabájára kimondják a halálos ítéletet?” Az 1969-ben született Bán Csaba, aki szabadúszó fordító és akkor már a hároméves Levente apja, blogot kezdett írni 2006. május 1-jén. A hosszú hétvége előtt közölték vele és feleségével, hogy gyermekükön egy komoly koponyaműtétet kell elvégezni, de ezzel is csak hetekkel, hónapokkal nyújthatják meg az életét. A család haladékot kért a jövő hétig, s addig az összes elérhető szaktekintélyt megkérdezték, mi a véleményük – de ugyanaz volt, mint a diagnózist felállító orvosé. Végül úgy döntöttek, hogy nem mennek bele a műtétbe.
Bán Csaba elindította a naplót, elmondása szerint kétszer-háromszor átnézte a szöveget, majd feltöltötte az internetre. Egy évig írta, tehát a vészkorszak, az első hetek után is folytatta, s Szonjával és a mindennapokkal kapcsolatban számos őket érintő dologra kitért benne. Nem tudta megfogalmazni legbelső érzéseit, így azokat le sem írta, de mindenképpen enyhítette valamennyire fájdalmát az írás, a humor, a sok hozzászóló, ismerősök, idegenek, akik többször a maguk bajával, de mégis kizökkentették a tragikusnak tűnő mindennapokból. Gyermeke betegsége olyan, néha filozófiai mélységű kérdések felvetéséhez és megválaszolásához is vezetett, amelyek normális esetben talán fel sem vetődnek.
Ahogy teltek-múltak a hetek és a hónapok, Szonja szépen fejlodött, a szülők egyre inkább megszokták kislányunk jelenlétét. Nyolc hónapos korában aztán egy vizsgálat megállapította, hogy ez a valami odabent összement, de az orvosok továbbra is
súlyosnak ítélték meg a helyzetet. 
A szerzőben egy intelligens, világlátott, jó stílusú beszélőt ismerhetünk meg. Nem tudta megmondani, hogy mikor volt az a pont, amikor már a kiírásból írásmű vált, amikor már a blog önmagában is fontos volt, nem csupán fájdalomcsillapítóként.
A szerkesztő Boldizsár Ildikó szerint egy-két olyan bejegyzés volt, amit el kellett hagyni, a többiben jobbára csak a műfajban elkerülhetetlen ismétlések kiszűrésére, a koherencia megteremtésére kellett törekednie. A szomorú téma miatt háromszor annyi időt töltött a kézirat szerkesztésével, mint szokásos. Azt is elárulta, hogy a Naphegy munkatársai, míg ő távol volt, a laza idézeteket, irodalmi utalásokat is összegyűjtötték, s komoly jegyzetapparátust terveztek a könyv végére, amiről végül sikerült őket lebeszélni, így csak a műfajhoz illő Idegen tollak záró fejezetben sorolták föl Csokonaitól Adamis Annáig, kinek a vendégtollaival ékeskednek a regényben.
Szonja azóta él és virul, vidul, mint pajkos képén a hátsó belső borítón látszik. Szülei Bán Csaba szerint borzasztóan elkényeztették, és még nagyon sokáig szeretnék kényeztetni. A könyvbemutatót Csányi Sándor színész tette még színesebbé felolvasásaival.
Az első blogregényről pedig egy másik alkalommal írok, nem tudtam egy ültében végigolvasni, ahogy terveztem, csak elkezdeni, ahhoz megfelelő lelkiállapot és több idő kell. Folyt. köv.

Boldizsár Ildikó szerkesztőt kérdeztem, van-e valami köze a kötetnek az ő mesével való gyógyításához.
– A kettőnek nincs köze egymáshoz. Amikor a blog íródott, még nem ismertem a családot. Itt nem történik a kislánnyal semmiféle rehabilitáció. Bele is írtuk a könyvbe, és nagyon lényeges, hogy nem akarunk egyetlen családot sem arra biztatni, hogy nincs szükség az orvosokra, és orvosok nélkül neveljék gyerekeiket. De az benne van a regényben, hogy a szülőknek joguk van dönteniük gyermekeik sorsáról. A történet vége nyilván a szülőket igazolja, de történhetett volna másképp is. Azon a határon, ahol a szülők egyedül maradtak a gondjaikkal, ott már nincs helye tanácsnak, senki nem szólhatott bele döntésükbe, hogy ezt hogyan csinálják végig. Mindig elszorul a torkom, ha arra gondolok, mi lett volna, ha velem történik meg.
A saját terápiámban még nem fordult elő ilyen élet-halál harc, eddig nyolc koraszülött gyermeket mentettünk meg, ők egészséges, de koraszülött gyermekek voltak.

– Milyen hatása lehet a könyvnek? Lesz-e jó értelemben vett bestseller belőle?
– Igen, lehet. A legnagyobb hatása talán az lesz, hogy kicsit nagyobb felelősséget fogunk érezni a saját életünk iránt. Merthogy erről van szó.

– Menyire jó író Bán Csaba? A felolvasásokból ítélve nagyon jó a stílusa.
– Nagyon élvezetesen ír. Nagyon sok mindent másképp lát, másképp világít rá a dolgokra. Egy világutazó, friss szellem írta ezt a blogot, akinek ez a tragédia beárnyékolta az életét. Eljutott oda, hogy feltegye magának ezeket a nagy kérdéseket.

– Ön mennyire blogolvasó? Szerintem nem nagyon!
– Nem vagyok! Van „némi” szerkesztői gyakorlatom, húszévnyi, a Magvetőnél és másutt, így ez a felkérés kihívás volt: hogyan lehet egy internetes naplót úgy megszerkeszteni, hogy az a nyomdába mehessen? Jó volt csinálni! A szerkesztés szolgálat, szerkeszthetek én lektűrírót, kortárs magyar írót vagy költőt – mindig az a lényeg, hogy a szerkesztés nem abból áll, hogy én miként látom a világot, hanem meg kell adni minden segítséget a szerzőnek ahhoz, hogy úgy tudja kifejezni magát, ahogyan ő szeretné. Ilyen értelemben nagyszerű munka volt. Énem egyik elfeledett részét élesztette föl a könyv, azt az embert, aki nagyon szereti a szabad megnyilvánulási formákat – bár ezt nem kell behelyettesíteni konkrétumokkal. Nagy öröm volt!

Bán Csaba:
Égi tünemény
[blogregény]

Naphegy [Budapest, 2008]

Kartonált, 292 oldal, 1990 forint
Szerkesztette: Boldizsár Ildikó
Borító és tipográfia: Sebastian Stachowski
ISBN: 9789639869004

Legutóbbi naphegyes könyv:
Sárkány a lépcsőházban

Levél a szerkesztőnek: nyitottkonyv@papiruszportal.hu